2020-03-31 10:40:50

Napi áhítat

 

2020.03.31.

 

„Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges.” /”Móz15,1b/

Sokszor elgondolkodok azon, hogy az Úristen mennyire meggazdagított minket a teremetésben, hogy nem csak „prózában” nyilvánulhatunk meg, hanem énekszóban is. Tudok örülni annak az éneknek, amit én énekelek, és örömömre, felüdülésemre szolgál a hallgatott zene is. Számomra olyan erős információ a muzsika, hogy sem írni, sem olvasni, de még rajzolni sem tudok mellette, mert az agyam ott van, ahol a zene  szól. De most az áldás voltáról szeretnék szólni. Mindig is felüdültem a zeneszó mellett, de igazi áldás voltát akkor kezdtem megérezni, amikor megismerkedetem az Istenről és Istennek szóló énekekkel. Öröm és jókedv idején, amikor minden rendben ment, egyértelmű volt, hogy jólesik énekelni. Viszont sokáig nem értettem, hogyan lehet nehéz helyzetben olyan énekszót ajkamra venni, mely az Istent dicséri. Hát most nem sírni kellene? Most nem valami nekibúsulásnak kellene átadni magunkat? Talán most hallgatni kellene az Isten dicsőítéséről. De a dallam volt az a „katalizátor”, ami hozzásegített, hogy a szöveget, az Istent dicsérő szöveget hozzámondjam, énekeljem. És így tanultam meg, hogy „Erőm és énekem az Úr”. Ma már dallam nélkül is felüdít az Isten dicsőítése. Ezért ma is: „Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges.”Ámen.

 

2020.03.30.

 

„Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem!Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr?” /Péld 30,8-9/

Ha lehet azt mondani egy imádkozó emberre, hogy bölcsen imádkozik, Águrra mindenképpen igaz ez a megállapítás. Mind a két véglet felé meglehet neki az élettapasztalata, hogy az Istentől az egyik és a másik állapot elszakít. Pedig szeret az ember végletekben gondolkodni. „Ha én gazdag lennék…”, vagy éppen csodálva nézzük azokat, akik vagyontalanul, amolyan szent szegénységben tudtak/tudnak élni. A gazdagsághoz odapárosul alattomosan az irgalmatlanság, a meg nem értés, a gőg. A szegénységben pedig ott van az örökös vágyakozás, és a féltékenység.  A naponta, vagy naponta többször elmondott imádság, a Mi Atyánk kijózanítóan tanít minket itt a világban eligazodni: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Szegénységről és gazdagságról van szó Igénkben, de az egész életünkre nézve ad eligazítást: ember mérlegelj! Mértékkel nyúlj és vágyakozz minden után! Tudj nemet mondani, vagy éppen igent. Merj adni vagy éppen elfogadni. Tudj „kárnak és szemétnek ítélni” bűnöket és tetteket, és merd felvállalni, hogy „az odafelvalókkal törődjetek és ne a földiekkel”.  Leegyszerűsítve úgy is lehet mondani: élj az Isten dicsőségére és emberek javára! Águr imádsága ma legyen a miénk: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem!Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr?”Ámen.

 

 

2020.03.28.

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” /Zsolt23,1/ Uram, Istenem, ha visszatekintek életemre, sokféle pásztort látok. Szeretném megköszönni Neked a szüleimet, akik gondoskodó szeretettel vettek körül. Köszönöm a tanáraimat, akik bevezettek a tudás birodalmába. Szeretném megköszönni, azokat az embereket, akik áldásként lehettek mellettem. Szeretném megköszönni a házastársamat, a hozzám illőt, aki segítőtársam lehet. Szeretnék hálát adni Neked a gyermekeimért, akiken keresztül még inkább megismerhettem a Te atyai szeretetedet. Ezek az emberek, földi értelemben, az én menedékeim. De tovább tekintek, és látok az úton rossz szándékú embereket. Ellenségeket, kik felém tartanak. Jönnek a báránybőrbe bújt farkasok.  Hatalmuk van és nagy szavuk. Belecsöppenek élethelyzetekbe, nem várt és nem akart időszakokba. A felhők tornyosulnak.  Félek ilyenkor, s még inkább féltem azokat, akiket rám bíztál. Hozzád könyörgök, Rád tekintek, repedezett nádszálként és pislákoló mécsesként, mert hitem olykor már csak ennyi. De kezdek eszmélni. Szám imára nyílik, mert tudok beszélni, de több történik itt ennél! Kezem összekulcsolva, mozogni is tudok! Ma felébredtem, mert Te életet adtál. Itt állok ezen az új napon, mert elrendelted életemnek ezt az állomását. Szépen süt a nap, itt a tavasz. Család és barátok, ha távolban is, de szeretettel vannak irányomba. Munkám, hivatásom talán most parkoló pályán, de talán az aktív tervezés, a jövendő megálmodásán kell fáradoznom. És látni szívemmel és hitemmel: földi jó és rossz pásztorok fölött: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Ámen

 

2020.03.27.

„Az egész föld leborul Előtted, és énekel Neked, énekli Neved dicséretét.”/Zsolt 66, 4/

Nem vagyok egyedül- gondolom- azzal a kérdéssel, hogy mi végre köszöntött ránk ez a nagy baj? S felteszem ezt a kérdést úgy, hogy ott van a fejemben a válasz. De az igazi kérdés az, hogy tudunk-e tanulni belőle, értjük-e, látjuk-e, hogy eljött az Úrhoz térés ideje. Böjt van, tavasz adventje. Szeretem, hogy megalkottuk a szóböjt, az elektronikus böjt, a költekezési böjt, és még az életünk sokféle területére kiterjesztett böjtöt.  De eljött az ideje, hogy valóban odaálljunk, térdeljünk az Úr elé. Időt és szokásokat átlépve könyörögjünk. Bűneinket megvalljuk, és elhatározzuk magunkat, „hogy élek többé nem én, hanem Krisztus éle bennem!”(Gal2,20).  Olvasok egy könyvet: Klaus Dougles: Isten szeretetének ünnepe. Ez egyik fejezetet annak szánja a szerző, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a gyülekezeteknek és az egyes embereknek meg kell alkotnia az egyéni hitvallását. Furcsán néztem ezekre a sorokra, de aztán eszembe jutott néhai dr. Bütösi János Professzorunknak az állandó kérdése: „Kicsoda tenéked Jézus Krisztus? Itt van a válaszadás ideje! Amit eddig megéltem, megtapasztaltam az Isten kegyelméből, hitemmel hozzam, építsem be a jelenembe. És reménykedjünk a zsoltáros szavaiban: „Az egész föld leborul Előtted, és énekel Neked, énekli Neved dicséretét”, kik közül egy vagyok én magam.Ámen

 

 

2020.03.26.

„Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”/Lk 18,38/

Kívülről nézve ez a jerikói vak ember, aki az út mellett koldult, és az arra járó Jézust megszólította, az esélytelenek nyugalmával indult a gyógyulás útján. Talán a környezete még azt is elvárta, hogy Jézus jól „helyre tegye”. De valami történt. Milliók imádsága lett azóta is ennek az embernek a könyörgése. Kiknek a szájába „illik” ez az ima? Akik nem látják a holnapot, és már a mában is elveszettnek érzik magukat. Akik magányosnak érzik magukat, bár lehet, hogy vannak emberek körülöttük. Akiknek nincs semmi lehetőségük, hogy változtatni tudjanak körülményeiken. Akik úgy érzik, hogy lemondott róluk a környezetük. Akik vágyódnak az „áldott Orvos” érintésére. Akik szeretnék, hogy utolérje őket a mennyei szózat. Akik belefáradtak a durva emberi szavakba. Akik kifogytak az ötleteikből. Akik testileg és lelkileg gyógyulni akarnak. Akik bűneiktől szeretnének megtisztulni. Akik a családjukban szeretnének békességet. Akik társra vágynak, de ma még a társtalanság magánya égeti őket. Akik nem találják helyüket az életben. Akik félnek, olykor rettegnek.  És mindenképpen a Te szádba illik ez az imádság, Aki megszólítod az Istent, mert szeretnéd a jelenlétét az életedbe. Imád ma hangozzon így: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”                   A történet úgy fejeződött be: „Láss! A hited megtartott.”  Ámen.

2020.03.25

Napi áhítat

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” /1Pét5,7/

A reggeli órákban születnek ezek a sorok. Békeidőben nekiszalad az ember a napi teendőknek. Most a szaladás elmarad, és gond formájában feltornyosul.  Napközben valahogy ezeket a tornyokat bontogatjuk. Eben a „bontogatásban iránymutatónk az Ige. Mert bontogatni kell, de a „hogyan” az nem mindegy. Felőrölhetjük magunkat, de parancsba kaptuk, hogy „ne ölj!”. Lehetünk a másik ember „energiavámpírja”, de még ellenségeinkre nézve is a szeretet parancsa van érvényben. Kezdhetünk önmegváltó akcióba, de az is megíratott: „ne legyenek idegen isteneid énelőttem!” Egy út van: ami most benned dolgozik, ami lelkedet emészti, ami tennivalóként előtted áll, de nem teheted, a félelmeidet, fájdalmaidat, a hiányt, amit most nem tudnak betölteni szeretteid, vidd az Isten elé. Mondd el Istennek, imádkozd el Neki. sírd el Neki.  Mi fog történni? Minden válaszommal csak beszűkíteném az Isten tevékenységi módját, és nem is áll hatalmamba, hogy erre nézve megoldást adjak. Egyszerűen: hitemet erősíti, mai napomat megújítja Igéjének ígérete: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Ámen.

 

 

 

 

2020.03.24

Napi áhítat

„Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó.” /Péld 15,23/

Megnőtt a jelentősége a telefonnak és az internetnek, bár használatuk igencsak meghatározták napjainkat eddig is. De míg talán idáig az volt az íratlan parancs: eszköz nélkül társalogj! Életben maradásunk és védekezésünk megoldása végett most segédeszköz után nyúlunk.  Kezemben a készülék, vagy ujjaim alatt a gombok…És a szívemben a vágy, hogy valamit mondjak. Több legyen, más legyen, vigasz legyen. Kicsit (vagy talán nagyon? ) ott legyen bennem az érzés: ma is érdemes volt felkelni, általam is ment előre a világ. „A szív teljességéből szól a száj.” De mi van a szívemben?  Egy kijelentésként hangzik a Példabeszédek beli Ige, de valójában egy vágy: Uram, formáld úgy szavaimat, hogy ne mondjak se többet, se kevesebbet, mint, ami a Te dicsőségedet, és embertársaim javát szolgálja. Segíts, hogy ne legyek se sok, se kevés. Juttasd eszembe Igéidet, melyeket megtanultam valaha. Ébreszd fel bennem az eseményeket, melyeket csodaként vehettem a kezedből! És add meg a bátorságot, hogy Nevedről bizonyságot tegyek, hogy világgá tudjam kiáltani: „ ’Neked’ adatott minden hatalom Mennyen és Földön!” Segíts, Uram ma megélni: „Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó.” Ámen.

 

 

2020.03.23.

„Te vagy ,Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.”                  / 2Sám22,29/

Délután három óra van, odakint szakad a hó, március 23-t írunk, és ha a billentyűzet fölött a monitor nem világítana, nem is látnék írni, mert villanyt nem kapcsoltam. A dátum és az időpont azt az információt sugározza az embernek, hogy tavasz van és világos, a valóság pedig: tél és sötét. Igénk egy hasonló ellentmondást tár föl előttünk. Egy sötét, és olykor még sötétebb világ vesz körül bennünket, de nem botorkálásra ítéltettünk, hanem vezetettség adatott nekünk.  Az Isten világosságában járhatunk, ez a keresztyéni kiváltságunk. Szeretjük átadni magunkat annak a fájdalomnak, ami körülvesz minket, az Úristen viszont arra hívja övéit, hogy megtaláljuk a mécsest, a fénysugarat, amit Ő ad nekünk: Igéjét, bíztatását. Éljünk az imádság szent csatornájának a lehetőségével, hadd legyen osztályrészünk, hogy megéljük az Ő szeretettel átkaroló voltát. Mécses és fénysugár: a nyitott Biblia, melyet a Te szemeid pásztáznak; imádságod, mely szívedből indul (talán suta szavakkal), de Istenhez érkezi; földön bolygó kétségbeesett életed, melyet beleengedsz az Ő ölelő karjába, mert: „Te vagy ,Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.”Ámen

 

2020.03.21

Napi áhítat

„Nem a pokolból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám ügyemet, Aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámolhatatlanul.” /Jób 5,6-9/

Számomra egyszerre félelmetes és egyszerre bátorító a jóbi tanítás. Van új a nap alatt? Sokadjára tehetjük fel a kérdést. „íme, eléd adtam az áldást és az átkot, a halált és az életet, válaszd azért az életet!” Az élet Ura az élet felé vezeti az életünket. Arra tanít, hogy erősen csüggedő szíveinket megújult erővel fordítsuk Hozzá, „Akinek adatott minden hatalom Mennyen és Földön.”Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere”: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok, és én megnyugvást adok néktek!”. Egyfelől éljük meg a „szüntelen imádkozzatok” parancsát, másfelől este 9 órakor egy láthatatlan imaláncba kapcsolódjunk össze! „Nagy az ereje  az igaz ember buzgó könyörgésének! /Jak5, 16/, mert a mi életfeleletünk nem lehet más: De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám ügyemet! Ámen.

 

03.20. Áhítat

„Íme boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudnak a szenvedésekben.”/Jakab 5,11/ . Kifejezetten egy olyan Igével van itt találkozásunk, mely a bevett gondolkodásunkat próbálja alakítani, az Isten szerintivé formálni. A boldogságról megvan kinek-kinek a maga elképzelése, és igyekszünk afelé tartani az életünkben. Ugyanakkor csodálattal nézünk Jóbra, Dánielre, Ábrahám és József megpróbáltatásaira, de a magunk életére ezeket a nehéz életszakaszokat nem igényeljük. Ám a tehertételek időről időre megérkeznek kisebb, nagyobb mértékben, egyéni és közösségi formában is. így találkozik Igénk és a mai nap terhe. Ezt a különös tanítást kell ma ízlelgetnünk, és nem kisebből, mint a kereszt útjából kiindulva: „Az Isten a legnagyobb rosszból a legnagyobb jót hozta ki, míg az ember Istent öl, addig az Isten embert ment.”(Hegedűs Loránt) A legbelsőbb kör sem értette, hogy ott és akkor mi történik. De aki nem átkozódott, nem szitkozódott, csak csendes fájdalommal elfogadta az eseményeket, azt a hajnali angyalszó köszöntötte: „Ti ne féljetek!...Nincsen itt, mert feltámadt!”/Mt28,5-6/

Ezért ma így vigasztalódjunk: „Íme boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudnak a szenvedésekben.” Ámen

 

2020. 03. 19. Áhítat

„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül!” /Péld 11,25/

     Mi kell ennek az Igének a megcselekvéséhez? Bátorság? Vakmerőség? Alkalmas idő? Gazdagság? Boldog élet? Ember kell!  És Te vagy az az ember! Miért mondhatom ezt? Mert most ebben a pillanatban Isten Igéjének a magyarázatát olvasod. Úgy is mondhatom, hogy éppen feltöltekezel, hogy gazdagodj, hogy lélekben erősödj. Ha ezt teszed, akkor tudod, hogy Kihez kell menned: Istenhez. Íme két gyors ok, amiért meg kell indulnod mások felé: azok felé, akik nem Istennél vigasztalódnak, azok felé, akik átadták magukat a keserűségnek és reménytelenségnek. Isten világában furcsa, de áldott matematika órában részesülhetünk: adok, de gyarapodok, vigasztalok, de  nem az elcsüggedés , hanem a felüdülés lesz a részem. Ezért ma, ha megcsörren a telefon, vagy jön egy levél, mely mögött egy megfáradt lélek áll, feladatod így hangzik: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül!”Ámen

 

2020.03.18.

„De ez alaklom lesz nektek a tanúságtételre” /LK 21,13/

Kedves Testvéreim!

Jézus bíztatása egy olyan szövegkörnyezetben hangzik el, mely mindenképpen hitvallásos helyzetbe állítja az embert. Megpróbáltatásról beszél Igénk, de ezzel egyidejűleg Krisztus népének magatartásáról is: amit eddig megértettünk, amit eddig megtapasztaltunk az Úristenre nézve, itt az ideje, hogy „elővegyük” és a világnak megmutassuk. Hogy lehet megfogalmazni azt az élethelyzetet, ahova akarva-akaratlanul megérkeztünk? Tragédia? Súlyos sorscsapás? Megpróbáltatás? Van sok válasz. Adjuk meg az Ige szerintit is lelkünket felvértezve, hozzáillesztve: „De ez alaklom lesz nektek a tanúságtételre”. Aki az Úristen szeretetéből, kegyelméből megértett, megtapasztalt csak egy kicsiny szeletet is, ossza meg azzal, akinek ez eddig nem adatott meg, vagy legyen támasza annak, aki most megfáradt hitében. Mindenkinek áldott szolgálatot kívánok! Ámen.

 

blank