2020-05-03 13:04:02

Napi áhítat

 

 

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

2020.04.30.

 

„A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által!”/2Tim1,14/

Egy megbízatás és két vigasztalás. Ez a rövid kis mondat ennyi áldást hordoz, de lehet, hogy még többet is megérthetünk belőle, hiszen Isten Igéjének megvan az „élő és ható” volta, tehát tud mindenki számára akár más-más üzenettel szólni, vagy egy embernek más-más élethelyzetben különböző módon üzen.

1.Megbizatás. Amit idáig megértettem az Isten útjából, ne jusson a feledés mezejére. Amit csodaként megtapasztaltam, segítsen a „csodamentes” időszakban, reményt adva az újabb csodára, Isten hatalmának a megtapasztalására. Amit megtanultam Igéjéből, parancsokat, útmutatásokat, szívemnek kedves, elmémnek hasznos Igéket, merjem és akarjam alkalmazni a saját életemre mások előtt is. Oly sok bátran használt idézet van, amit sokan sokszor alkalmaznak. Megvan bennünk az a keresztyén öntudat, hogy mi a Szentírásból idézzünk? Mégiscsak Úristen ihlette, és „hasznos a feddésre, a megjobbításra”. Ez a parancs, a hétköznapok parancsa.

2. Első vigasztalás. Amit az Istentől kapunk, az kincs. Nem mehetünk vele vásásrolni, de velünk van a forgalmas világban. Pénzre nem tudjuk váltani, de ezt sem a „rozsda, sem a moly meg nem emésztheti”. Még minden kincs evilágra szól, és igaz, „mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen megyek is el”, addig ez a kincs az örök életem érteti meg velem.  Általa „érzem, hogy az örök élet, már a földön az enyém lett”.

3. Második vigasztalás. A Szentlélek van velem, Ő segít nekem. Sokféle dologhoz ragaszkodunk foggal-körömmel. A végén mégis keserű lehet a szájízünk, mert egy ragaszkodásból nem tudunk jól kijönni, csak vesztesként. A hit útján is vannak buktatók. Sírunk, mint Péter sírt. A magunk erejéből itt sem tudunk megállni. De a Szentlélek tud segíteni. „Íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”- Nem kisebb ígérettel bírunk. Azonban kell hozzá a mi akaratunk, kell, hogy kifejezzük az Úristen felé, hogy igényeljük jelenlétét az életünkben. Ma vezessen bennünket ez az Ige: „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által!”Ámen.

 

2020.04.29.

 

„Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”/Fil3,13-14/

Mit tesz szívesen az ember: tépelődik a múlton és álmodozik a jövőről.  Pál apostol egy egészen másfajta szemléletmódra tanít. A múltat nem elfelejti, nem a dicsőségtáblára helyezi, hanem a múltat befejezett ténynek gondolja, ahol tette a dolgát, mint „haszontalan szolga”, de az erőt a jövőbe fekteti be. Miről szól ez az előtte álló út?

  1. Először is célja van. Jézussal való találkozása meghatározó számára. Egyszerre lett számára világos, hogy ő a mennyei hazába tart. Ledől a teológia, amit gondosan addig felépített és védett, sőt harcolt érte, s marad Krisztus, s benne az ő megmentése.
  2. Küldetése van. Amíg a célhoz megérkezik, feladatot bízott rá Jézus. Pált felébresztette Jézus álmából, ott a damaszkuszi úton. Ez nem csak egy emlék a múltból, egy páratlan találkozás, amit lehet mesélgetni, hanem „csontjaiba rekesztett tűz”- amit vinni kell, szólni kell, cselekedni kell. Tudja, hogy sok bízatott rá, s egy napon ezt számon is kéri tőle az ő Ura.
  3. Isten- és emberszeretete van. A felejtésben nem csak a megtett jó dolgokra kell gondolni. Hanem sok fájdalomra, amik embereken keresztül érkezett hozzá. Elfelejteni? Soha!- Megbocsátok, de nem felejtek!- ez emberi hozzáállás. De tőlünk többet vár Isten: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”  Nekifeszülve-, vagyis nem csak azok felé szolgálok, akik kézközelben vannak és nyitva is van a fülük és a szívük, hanem erőmet beáldozva, felmérve, megértve az Isten irántam való szeretetét, amit nekem tovább kell adnom! Ezért a mi hozzáállásunkat is jellemezze: „Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”Ámen.

 

2020.04.28.

 

„Már anyám ölében is Rád voltam utalva, anyám méhében is Te voltál Istenem. Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!”/Zsolt22,11-12/

Különös lény az ember. A legmagasabb intelligenciával bír, hatalmas dolgokat alkothat meg, messzemenő terveit tudja megvalósítani. És mégis, a legtovább van szüksége a szülői gondoskodásra, és ugyanakkor felfoghatja, hogy csodálatos lénye egyedül az Isten akaratából, az Ő jóváhagyása által lehet itt a földön. De az ember nagyon feledékeny. Akarva és akaratlanul lépünk a feledés mezejére. Az Istenről feledkezünk meg. Jó, hogy Isten Igéje vissza-vissza tántorít bennünket Őhozzá. Nagyon egyszerű a kép, amivel ma visszatalálhatunk Istenhez. Ahogyan csecsemőkoromban nem tudtam létezni az Isten gondoskodó szeretete nélkül, nincs ez másképp a felnőtt létben sem. Sokan teszik fel a kérdést: mi végre köszöntött ránk ez a nagy baj? Az utolsó idők jelei lennének? Ez „csak” egy figyelmeztetés? Kisebb figyelmeztetés vagy ez már nagyobb? És nem tudunk rá válaszolni. „Tükör által homályosan látunk…”

Azt viszont elmondhatjuk bátran, hogy még tart a ma. Odáig már eljutottunk, hogy felismertük: baj van. Megváltozott a világ, eddig sem a mi kezünkben volt az irányítás, de most már végre térdet, fejet kell hajtanunk Isten előtt.  Kiálthatunk Istenhez azzal az imádsággal, hogy „már anyám ölében is Rád voltam utalva, anyám méhében is Te voltál Istenem. Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!”Ámen.

 

 

2020.04.27.

 

„Ha majd fehérré változtatja bőrét az etióp, vagy ha a párduc elrejti foltjait, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!”/Jer 13,23/

Az ember ezt is megpróbálja. A barna bőrű fehéríti a bőrét, a fehér bőrű barnítja a Nappal vagy gépekkel. Az állat nem tudja ezt megtenni, ha nem tetszik neki a mintázata, de az emberi bűn próbálkozik ezen a területen is. De az egészből csak múló dicsőségű szenzáció lesz és nem több, ha a siker felől közelítjük meg, másik oldalról lesz belőle betegség, vagyis rosszabb lesz, amibe az ember belenyúl.  Mert az Isten alkotott meg olyannak amilyenek vagyunk. De itt nem a teremtési rendről szól az Ige, hanem arról beszél nekünk, hogy bűnös voltunk, mely hozzánk tartozik, mint a bőrünk színe, nem tud tőlünk elpártolni: a bűn az ajtó előtt leselkedik és rád van vágyódása”, nem tudunk másképpen szabadulni tőle, mint egyedül az Ő segítségével. Szeretem a kicsiségében is nagyszabású példákat a Bibliában. Azt próbálják megértetni, velem, hogy rá vagyok utalva az Istenre. Földi keretek között nem jó, ha emberekre vagyunk utalva. Ott mindig függőség van, alá- és fölérendeltségi viszony. De erre az élethelyzetre is igaz a dávidi megállapítás: „Inkább essek az Isten kezébe, mint emberek kezébe”. Mert az Istennél hatalom van, Aki meg tud engem menteni.  Nála van a kegyelem, mert meg is akar menteni.  „Az én erőm kicsiny, s a bűn erős nagyon, Te tudsz, s akarsz segíteni, hát segíts bajomon!” Az egyik oldalon ott van az én bűnös, tehetetlen voltom, a másik oldalon a hatalmas Isten. S a kettő úgy tud összeérni, „hogy Isten meghajlította egeit”, s Jézusban alászállt az emberért: érted. Érted? Ámen.

 

 

2020.04.25.

 

„Ezért emlékeztetlek téged, hogy éleszd fel magadban Isten kegyelmi ajándékának tüzét, amely kézrátételem által van benned. Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság lelkét.”/2Tim1,6-7/

Mindig fogok rá emlékezni, hogy ez volt az utolsó olyan vasárnap az Ige, amikor még tudtunk gyülekezettel együtt istentiszteletet tartani. Még elmondtuk, hogy heti alkalmainkat a szokott rendben meg fogjuk tartani, de megvalósítani már nem tudtuk. Most, hogy már kb. 40 napja egy másik életformát kell megélnie az emberek többségének, kell, hogy elővegyük ismét ezt az Igét. De hadd legyen most hangsúlyosabb az első mondat. Kell, hogy az emlékek végigvezessenek az életünkön. És meg kell állni azokon a pontokon, ahol ráébredtünk: mivel áldott meg minket az Isten. Milyen kegyelmi ajándékokat kaptam. Tehetséget, mely által hivatásom lett. Lehetőséget, mely által munkám lett. Hozzám illő segítőtársat, így tudtam betölteni helyemet az életben. Gyermekeket, kik által szülővé lehettem. Tehetséget a kézművességhez, kertészkedéshez, ami lehet, hogy nem az anyagi gyarapodásomat szolgálja, de nagyszerűen kikapcsol, és így jobban tudok utána teljesíteni. Vagy tudok szolgálni, az Isten ügyét valamely módon tudom előrébb vinni. De lehet, hogy ezekből valami, vagy valamik nem adattak meg, viszont megkaptam a hitet és az erőt ezen hiányok elhordozásához. Hiszem és vallom, hogy valamit mindenki kapott. Egy kislány emléke jut eszembe Debrecenből. Mindössze 10 évig élt, súlyos betegen született. A nagymamája mesélte: nem tanult meg beszélni, nem nőtt meg, furcsa lett az arca, de a szeme ragyogott. A lelkész a temetésen így búcsúztatta, s egyben vigasztalta a családot:  X.Y. azért volt itt közöttünk, hogy szeressen. Neki ez volt a küldetése, lelki ajándéka.

Ma kérlek: „éleszd fel magadban Isten kegyelmi ajándékának tüzét, amely kézrátételem által van benned. Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság lelkét.”Ámen.

 

 

2020.04.24.

 

„Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták el a föl alapozását?”/Ézs40,21/

Ézsaiás próféta úgy próbálja népét visszatéríteni Istenhez, hogy emlékezteti őket. Nem a kedves, simogató szavakat veszi elő, hanem eszméltető kérdést tesz fel: a bálványok semmit sem érnek, mesterember készíti őket, embereke öltöztetik, etetik, még ki is láncolják őket, hogy el ne lopják. Megfigyelhetjük, hogy itt az emberi cselekedet a hangsúlyos, az istenség, szó szerint csak báb. Az élő, egy , igaz Isten ezzel szemben egyben cselekvő Isten, aki az emberért cselekszik. Nem mondhatom, hogy az ember báb. Szabadsággal ajándékozott meg minket Isten. Ebben a szabadságban eldönthetjük, hogy választunk magunknak valami bálványt, valami istenpótlékot, aki lehet ember: valaki valakit istenít- ez a gondolat ugyebár nem idegen az embertől…De istenítünk mi  tárgyakat: ez a szerencsepénzem, cipőm, napszemüvegem, stb…És elmondjuk, hogy a babona a letűnt korok világához tartozik, de biztos, ami biztos alapon kárhoztatjuk a fekete cicát, és, jajj, csak éljük túl péntek 13-át! „Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták el a föl alapozását?” Ez az Ige minket is kell, hogy eszméltessen!

  1. Milyen alapunk van? S arra mit és hogyan és mekkora mértékkel építettünk az idők folyamán? Nem mindenki mondhatja el, hogy már az anyatejjel együtt részesült a Biblia világából. De bárki, Aki most e sorokat olvassa, most mégis Azzal foglalkozik. Alaptétel: Isten alkotta meg a látható és nem látható világmindenséget! És azt meg is váltotta! Isten kezében van a világ!
  2. Az alapozás munkáját a rád bízottak életében elvégezted? Elvégzed? Még tart a ma, ezért tanítsd meg: „Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták el a föl alapozását?”Ámen.

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

 

 

2020.04.23.

 

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.” /Fil4,4-5/

Örülni? Szelídnek lenni? És a kettő között nem vagy van, hanem ott van a láthatatlan „és”, vagyis egyszerre kell megélnünk a kettőt.  És nem is csak egy fénykép erejéig, hanem életformánk jellemzőjévé kell lennie.

Örülni. Nem egy-egy adott pillanatban, valaki miatt vagy valaminek , hanem  annak az örömnek kell meglátszani, amit így is megfogalmazhatunk: megértetett öröm. Megértettem, hogy ki vagyok valójában: ember, akinek az a neve, hogy bűnös, de az az állapota, hogy megváltott. Tette mindezt értem az Isten könyörülő szeretete által. Aki nemcsak földi életemről gondoskodik, hanem örök hajlékot készített nekem. Ott vannak már azok, akik előttem mentek el a minden élők útján. Így egy földi és egy mennyei öröm határoz meg engem, amit sugároznia kell a tekintetemnek, a szívem verésének.

Szelídség. Amikor ezt az örömömet apró pénzre váltom, és a másik ember felé megélem. Hogy gondolkodok azokról, akik mellém rendeltettek szűkebb és tágabb körben? Mit teszek meg értük? Semmit? Valamicskét? Vagy annyit, amennyit az Isten elvár tőlünk?  S közben a szívem szeretetteljes dobbanása, vagy fogam csikorgatom közben.

Egyedül nem megy. Ez az öröm nem az, amit odarajzolok az arcomra, a szelídség pedig nem a karomba erőltetett mozdulat, amit színből cselekszem. Istentől van. El kell kérnem Tőle, és hozzá kell adnom a magam akaratát. Ezért: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.”

 

 

2020.04.22.

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat!”/Róm12,21/

Pál apostolnak ez a gondolata nagyon hasonlatos a tegnap küldött Igéhez. Emberi létünknél fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy átadjuk magunkat a tömegvonzásnak. Odahajtjuk fejünket hazug hitető beszédnek, áldozataivá válunk eszméknek, elképzeléseknek , melyek más fejéből pattantak ki, de lehet, hogy éppen a mienkből, de az Istentől nem kértük ki rá a véleményét. Hagyjuk magunkat a világ által sodortatni. Szabó Magda Édesanyja, Jablonczay Lenke írta, hogy „a boldogság a katasztrófák üzemzavara”. Tényleg van az úgy, hogy egy-egy jó pillanatot a sok rossz között ehhez a tetszetős mondathoz hasonlóan élünk meg. De nem hiszem, illetve, hiszem, hogy nem erre az üzemzavar létre hívattunk el ebbe a világba! Viszont a magunk munkáját bele kell tenni! Hogy néz ez ki a valóságban? Az Ószövetség még meghirdette „a szemet szemért elvét”, de Jézus ezt felülírta, méghozzá nem is akárhogy: „Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.”

Mondhatjuk, ilyen egyszerű az egész! De ugyanakkor az életünkből tudjuk, hogy milyen nehéz! Hogy lehet a kettőt mégis összehozni? Az Igétől eljutni az életig?

Úgy, hogy naponként elszánjuk magunkat arra, hogy Isten törvényének engedelmeskedjünk. Azaz nem szólok vissza, bántás ellenére nem bántás a feleletem, a felém sugárzó gyűlölet ellenére imádságban hordozom a másikat. Bocsánatot kérek és adok. Vagyis megyek szembe magammal, és az egész világgal, de járok a krisztusi úton, betöltve az Igét: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat!”Ámen.



 

 

2020.04.21.

„Ne hasonuljatok e világhoz, hanem gondolkodásotokban megújulva alakuljatok át.” /Róm 12,2/

Pál olyan embereknek írta ezt a levelet, akiket körülvett egy bálványimádó világ, amit a hatalom is megkövetelt. Nagyon színes és változatos világ volt, sok látványos elemmel. Talán kényelmes is volt a maga nemében: az állam diktált, az emberek eleget tettek ennek az elvárásnak, s közben a lelküket is megnyugtatták, hogy a vallást kipipálhatják az életükben.  Egy új élményben részesültek azonban azok, akik megismerték a Megváltót. De az „első szerelmet” követnie kellett a mindennapos megküzdésnek: ellentmondani a csábításnak, levetkőzni a rossz szokásokat, elhagyni a látványos bálványisteneket, és könyörögni a láthatatlan Istenhez. Ehhez társult még az, hogy aki így cselekedett szembement a hatalommal, és legjobb esetben is kivívta az ismerősök, családtagok furcsa tekintetét.  Ezért inti az apostol övéit: ne ti hasonuljatok a környezetetekhez, hanem mutassátok fel Krisztust az életetekben. A szívetek már csatlakozott Istenhez, most fejben is szülessen meg a döntés!

Ez a tanítás most nagyon aktuális: félhetünk a hírektől, a számoktól. Jajonghatunk másokhoz csatlakozva. De nekünk nem a hasonulás a küldetésünk ebben a világban, hanem Annak az Egynek felmutatása, bemutatása, Aki megragadott minket. Aki által vigasztalást nyerhetünk, Aki kezében hordozza ezt az egész világot. Éld a krisztusi tanítványságot a világ elé és „ne hasonuljatok e világhoz, hanem gondolkodásotokban megújulva alakuljatok át.”Ámen.

 

 

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

2020.04.20.

 

„Még a gólya is az égen tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, mikor kell megjönnie, csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét.”/Jer8,7/

Egy furcsa kettősség figyelhető meg életünkben. Ez a kettősség egyben azt tárja fel előttünk, hogy rendetlen az életünk, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy nem az Úr akarata szerint rendezett. De miről is van szó?

1.    Először is nem tesszük meg kötelességeinket, illetve a magunk kényére kedvére próbáljuk igazítani még a természet rendjét is.  Megállapítjuk időről időre, hogy az állatvilágban és egyáltalán a természetben milyen szép rend tud (tudna ) uralkodni. Gyönyörködünk abban, amibe még nem nyúlt bele az ember…. De tanulni innen már nem vagyunk hajlandóak.

Még az oktalan állat is egy törvénynek tesz eleget, csak az ember nem képes az Isten törvényét tudomásul venni. Magunk alkotta szabályok és rendszerek szerint próbálunk tévelyegni a Föld nevű bolygón. A leghangsúlyosabb: bűneink bűnbánatot kell, hogy vonjanak maguk után.

2.    Másodjára van egy másik út is, mely az Isten részéről adatott a mi számunkra: a megváltás útja. Ezt is hitetlenül, kételkedve, félszívűen közelítjük meg. S hogy ez mennyire így van, az abban tud leginkább megnyilvánulni, hogy visszalopkodjuk bűneinket. Ilyenkor egyszerűen az Isten bűnbocsátó hatalmát vonjuk kétségbe. A legfontosabb: a bűnbánat bűnbocsánatot von maga után. A mai lecke ezért így hangzik: „Még a gólya is az égen tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, mikor kell megjönnie, csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét.”Ámen.

 

 

2020.04.19.

Napi áhítat

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” /Jak1,2/

Az öröm fogalmáról, és főleg megéléséről más elgondolásunk van általában, mint amiről Jakab ír. Azonban az életbeli tapasztalatunk mégiscsak arról beszél, hogy időről időre megpróbáltatásokon megyünk keresztül. Van most egy olyan élethelyzet, mely valamilyen formában mindenkit megpróbál. S emberileg azt tudjuk mondani, hogy ennyi éppen elég, csak ezt tudjuk túlélni! De elromlanak a gépeink, összevesznek emberek, jönnek más betegségek, meg kell állni ravatal mellett. A hitünk így vagy úgy, próbára van téve. De hogy felelünk rá?  Talán fokozottan igaz „a világ sóvárogva várja az isten fiak megjelenését”. A világ vár, és most különösképpen is kérdez. Felelnünk kell, akkor, amikor nem tudjuk mi sem pontosan a választ, amikor talán mi magunk is válaszra várunk.

  1. Nekünk azt kell most tudatosítani magunkban, hogy Annak a kezében van az életünk, „Akinek adatott minden hatalom mennyen és földön”.
  2. Emlékeztetnünk kell magunkat újból és újból, hogy ez a „Hatalom” életre hívta Jézust a halából, és nekünk is az örök életet ígéri.
  3. Személyes kapcsolatban lehetünk Istennel, úgy szólíthatjuk, hogy: Atyánk.

És amikor kezdjük hessegetni magunktól ezeket a gondolatokat, hogy lehet, hogy mindenki másé az ígéret, akkor vigasztaljon bennünket az, amit először Jeremiás prófétát vigasztalta: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek.”Nem tudjuk, hogy mi miért történik velünk, de hisszük, hogy Istennél megvan ez a tudás is. Ezért: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.”Ámen.

 

 

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

2020.04.18.

 

„A testvéri szeretet legyen maradandó!”/Zsid13,1/

Amikor a zsidókhoz írt levél szerzője ezt az Igét megírta, bizonyára emberi kapcsolatok, emberi csoportok vonultak fel a szemei előtt. Emberek, akik találkoztak, beszélgettek, kiabáltak egymással. Segítették vagy gátolták egymást. Ha egymás szemébe néztek, vagy szeretetüket közvetítették egymás irányába, vagy gyűlöletet sugároztak egymás felé. Isten népe, a Krisztust követők közösségébe ezek az ellentétpárok, mint a sokszínűség jegyei, vagy a  „nem vagyunk egyformák felkiáltása” nem fér meg. Egy dolognak van helye: a maradandó testvérszeretetnek.  Veszélyes időszakba léptünk, amire nekünk felelni kell. Először elmaradtak a puszik, majd az ölelések, kézfogások, vállba veregetések. Aztán hátra léptünk egyet-kettőt, hogy a biztonságos távolság meglegyen. És nem találkozhatunk. Ebben a helyzetben ez így van rendjén! De be kell, hogy induljon a fantáziánk, hogy le ne szokjunk egymásról, és most is be tudjuk tölteni az igei parancsot: „A testvéri szeretet legyen maradandó!” Vagyis, a másikat számon tartom, telefonon, neten, vagy egy köztes személyen keresztül megkeresem (mert még mindig vannak, akiknek nincs telefonjuk). De a legfontosabb, hogy imádságban hordozom. Az Ige rejtetten felteszi a kérdést: mennyire vagy kreatív és kitartó? Mert a feladat ma is így hangzik: „A  testvéri szeretet legyen maradandó!Ámen.

 

 

2020. 04.17.

„Van nekünk Istenünk, Akit mi tisztelünk: Ő ki tud minket szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is…/Dán3,17-18/.

Van valami megrendítő abban a bizonyságtételben, amit az a három férfi tesz a kemence szájánál, a király és a főemberek előtt, egy idegen országban, gonoszul figyelő szemek árnyékában. Ehhez képest enyhébb helyzetekben is vált tagadóvá az ember. Miről vallott Sidrák, Misák és Abednégó?

  1. Isten létezéséről. De ez a vallomás egyben azt is meghirdette, hogy Isten ott van velük a fogságban. Általában a pogány kultuszokban az is hozzátartozott a hitvilághoz, hogy az adott istenség, csak abban az országban, azon a helyen van jelen, tehát van isten háta mögötti hely, de e három férfiú most arról szól, hogy nincs Isten háta mögötti hely! Isten lát, tud a nyomorúságainkról, velünk van örömeinkben. „Velem vándorol utamon Jézus!”
  2. Istennek hatalma van. És ez az üzenet is többlet tartalommal bír. Madách Imre híres mondata az Ember tragédiájában: „A gép forog, az Alkotó pihen”- nem áll. Értünk elindul az Isten: jön, mint Pásztor, hogy megkeresse az elveszettet, beszáll hajónkba, hogy emberhalásszá tegyen, megáll a fánál, ahova szépen elhúzódtunk, fel néz ránk, minket szólít meg, mert a mi házunkban szeretne ma megszállni. Kegyelmének lépései, melyekkel Isten felénk tart. De a legnagyobb cselekedete,a legnagyobb „mozdulata”, hatalma és irántunk való szeretete Jézus értünk bemutatott áldozata, és feltámadása.
  3. De ha nem tenné is… Szeretnénk, hogy mindig szóljon, cselekedjen az Isten. És vannak hallgatásai. A gonosz ember ekkor így kiált: nem hallja az Isten!

Az Istenben bízó ember viszont megvallja: értem hallgat az Isten. Lehet tehát a mienk is a bátor hitvallás: „Van nekünk Istenünk, Akit mi tisztelünk: Ő ki tud minket szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is…Ámen.

 

 

2020.04.15.

„Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”/Jn21,15/ Ez a történet mindig emlékezteti az embert arra, hogy Jézus a tagadó Péternek esélyt ad szeretet megvallására. De én most szeretném arról az oldaláról megközelíteni ezt a történetet, ami szintén kihatással volt Péter, és a mi életünkre nézve is. Kellett ez a mozzanat- Péter helyreállítása-, hogy majd Péter kitartó tudjon lenni mindhalálig. Hogy az Istennel való kapcsolatára jellemző legyen a hűség, a „sziklaság”. Hogy jellemezhető a mi kapcsolatunk az Úristennel? Spurgeon ezt írta egy alkalommal: „Az ima itt lent meghúzza a kötelet, fent pedig a nagy harang Isten fülébe csendül. Vannak, akik alig csalnak ki némi hangot a harangból, mivel annyira tunyán imádkoznak, mások csak időnként rántanak egyet a kötélen. Az folytat igazi kommunikációt a Mennyel, aki bátran megragadja a kötelet, és folyamatosan húzza teljes erővel.” Péter elfuthatott volna szégyenében, elbújhatott volna sértettségében, férfiúi önérzetét a távolból ápolhatta volna. De vállalta ezt a beszélgetést Jézussal, így ragadta meg a „harangkötelet”, és el sem engedte többé. Sántítanak a hasonlatok, sok minden döcöghet a földön, egyedül Isten áll biztosan, határozott léptekkel felénk tart, s kérdez: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”Ámen.

 

2020.04.14.

„Miért rémültetek meg és miért támadt kétség a szívetekben?”/Lk24,38/

Jézus teszi fel ezt a kérdést a bezárkózott tanítványoknak. Ezek a tanítványok már láttak, de még nem hittek. Megtapasztaltak, de ezt a tapasztalatot még nem tudták beépíteni az életükbe.  Rémületük akkora, hogy Jézusnak magyarázkodnia kell, hogy nem szellemmel van találkozásuk. Az eset a maga nemében félelmetes. Nem Jézus megjelenésére gondolok. Hanem arra, hogy az isten-élményt közel elszalasztják. Jézus türelme mutatkozik meg itt (is, és velünk szemben hányszor!). Pedig volt megalapozott tanítás az életükben. Jézus „gyakorlatra” is vitte őket. Övék volt az ígéret, és már többen találkoztak is feltámadott Jézussal.

És mégis. Én ezt a történetet onnan szeretem megközelíteni, hogy minden esetlensége ellenére-, amit a tanítványok révén megtapasztalunk-, benne van a Szentírásban. Mert rólam beszél. Nagy megtapasztalások, és csodák ellenére tudok hitetlen lenni. Vannak időszakok, amikor úgy érzem, hogy „eltávozott tőlem a Sátán egy időre”, ilyenkor szárnyal a hitem, de ennek az ellentét is meg tudom élni. Ilyenkor mélyben járok. Ezek a tanítványok is ott jártak. Jó, hogy jött Jézus, és kimozdította őket ebből az állapotukból. Kellenek az ilyen helyreigazító kérdések.

Most Húsvét után, Igével talán jobban felvértezve, hitben talán megerősödve merjünk az Isten mindenhatóságában bízni Ha Jézussal van találkozásunk, ne kelljen Neki ezt kérdeznie:

„Miért rémültetek meg és miért támadt kétség a szívetekben?”Ámen.

 

2020.04.11.

„Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint:”/Lk23,56/

Nehezen tudunk bánni a Nagyszombattal. Nem is minden Evangélium ír róla. Az idők folyamán sok rejtélyes elképzelés társult hozzá, hogy mi történt ezen a napon. Az Úristennek tetszett, hogy ne avasson be minket ennek a napnak a titkába. Azonban ezt a napot mi már tudjuk a másik oldalról szemlélni. A tanítványok, Mária, a jóindulat emberei átadták magukat ott és akkor a fájdalomnak és a gyásznak. A másik oldalon pedig ott volt a cinikus tömeg a maga kárörvendő téveszméjével.

Ma is két tábor van. A negatív, hitelen, cinikus tábor megvan. Nekik ma nincs ünnepük, nincs fájdalom a szíveikben, hogy a templomokban nincs passiolovasás, vagy feltámadási körmenet.

De van másik oldal, akiknek mindez fáj, és igenis a rugalmasságunkat kell elővenni ezen az ünnepen, hogy ne a fájdalomnak adjuk át magunkat, hanem minden nehézséget felül tudjon írni az Örömhír.

Még teológus koromban féltem ettől az ünneptől: hogy fogok róla prédikálni, mikor még Ige is alig van hozzá? Nincs már bennem félelem. Számomra ennek az ünnepnek van egy hétköznapokra áthozható üzenete: Vannak élethelyzetek, amikor különösen is várom az Úristen beavatkozását, óhajtanám, hogy akár fülemmel hallható módon szólaljon meg. De hallgat az Isten. Nem azért, mert nem tud, nem áll hatalmában. Egyszerűen: értem hallgat. És szól és cselekszik nem az én elvárásom alapján, hanem az Ő jó tetszése szerint. Úgy érkezik meg ilyenkor hozzám, mint Húsvét hajnalán a feltámadás. Ezért most már tudom, hogy az Isten hallgatása az Ő cselekvését jelenti, míg az emberekről elmondható: „Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint:” Ámen.

 

2020.04.10.

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”/Lk23,34/

Jézus imádásága a kereszten minden keresztyén ember előtt ismert. Kétféle élethelyzetben szoktuk ezt az imát ajkunkra venni:

  1. Amikor minket bántanak igazságtalanul vagy felettébb. Tűrni szeretnénk, amolyan krisztusi módon viselni, fogunkat összeharapva, nem visszaordítva sem hangosan, sem néma sikollyal. Ilyenkor az ember imádkozik: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”
  2. De van egy mélységesebb tartalma ennek az imádságnak: amikor ráébredek arra, hogy Jézus ott a kereszten értem is könyörög. Van egy történelmi pillanat, amikor Jézus rátekint azokra, akik körülötte ellene cselekednek. De az egész Krisztus-esemény arról szól: Jézus körültekint a világban, meglát téged és engem, az Ellene való cselekedeteinkkel együtt, és imádkozik: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!” Mert magamon kívül vagyok, amikor megyek a fejem után, ami bűnbe visz. Magamon kívül vagyok, amikor odahallgatok hazug emberi beszédeknek, és eladom a lelkem az Ördögnek. Magamon kívül vagyok, amikor átadom magam a semmittevésnek, a lelki lustaságnak, és meghirdetem a szabadságot. És most bátran illesszük ide saját vétkeinket, múltunk Isten és emberek előtt való fájdalmas tetteit. Jézus is ránk tekint és így imádkozik értünk: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”Ámen.

 

 

2020.04.09.

„És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, mely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”/Lk22,19/

Nagycsütörtök eseményeibe hagyományosan a lábmosás és az utolsó vacsora eseményeit szoktuk besorolni, de ezen az éjjelen lesz még az elfogatás és megkezdődik a vallatás is. De most figyeljünk azokra a szavakra, melyek drágák a mi számunkra, ünnepenként idézzük az úrvacsora alkalmával, Jézus értünk való cselekedetét. Ezen a Húsvéton ki-ki a maga otthonában tud élni az úrvacsorával, de azok a lépések most is szükségesek, melyek ezt a szent közösséget létre tudják hívni:

1.Megbánom szívből bűneimet Isten előtt, emberektől bocsánatot kérek és adok, még akkor is, ha a „hetvenszer hét” szorzatát élem is meg.

2. Elfogadom, hogy Jézus értem is meghalt, ebben nem kételkedem. Luther Márton történetét hívom segítségül: „Egy gazdag embernek az az ötlete támadt, hogy elengedi a város összes koldusának adósságát, akik nem tudták megfizetni tartozásukat. Az elengedés  jogerős volt, mivel ő maga fizette ki az adósságokat. Egyetlen feltételt állított csak: az adósságokat egy bizonyos időpontig be kellett jelenteni .”

3.Ezek után hálával kell, hogy szívem megteljen.

Jézus tettére emlékezni, cselekedetében elmerülni, új életre elindulni.

Egy egyszerű vacsora testemet táplálja. De több történik itt annál! Ez a vacsora az életemet táplálja a földiekre és a mennyeiekre nézve.  Ezért „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”Ámen

 

2020.04.08.

„Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. 4Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.  5Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. „  /Zsolt32,3-5/

Több ezer éves megfogalmazásban adja vissza a Zsoltár az örök ember kínját: a bűn testembe és lelkembe zárva megemészt, csontjaim belsejébe hatol, rám nehezedik mázsás súlyként, erőm elhagy, csak vonszolom életemet. Nincs más megoldás, csak egy: feltárom az Úrnak életem e sötét oldalát, megvallom Neki, amit elkövettem Ellene és embertársaim ellen. De nem keres a rendőrség, nem tettem semmi rosszat!- védekeznek sokan. Dehogynem! Gondolatban, szóban, cselekedetben, mulasztással hatalmas fájdalmakat tudunk okozni. Lehet, hogy csak jópofiskodunk, de közben tapintatlanok leszünk. Csak egy jótanács, de hangnem bántó. Csak egy kis halogatás, és elkésünk a tett mezejéről. A legtöbb bűn így kezdődik: én csak…, nem tudtam…, elfelejtettem…, nem gondoltam… De van másfajta életteher. Amit úgy fogalmaz a „mívelt” ember, hogy X.Y. kikacsingat a házasságból, arra azt mondja Jézus, hogy házasságtörés.  A fellázadó gyermeknek (bárhány éves) szól a parancsolat: „Tiszteld apádat és anyádat). „Ne ölj!, Ne irigykedj! Ne hazudj!”- ezeket a parancsolatokat is „elkenjük”. Nincs nagykés a kezünkbe, csak szavainkkal forgatjuk meg a kést a másikban.  Nem vagyok irigy, csak éppen elviselni nem tudom, hogy ennek/annak mije van. És ott van a hamis nyugtató szólam: ez csak egy kis kegyes hazugság volt! A Biblia nem ismeri ezt a kitételt!

A mérleg egyik serpenyőjében a Tízparancsolat, a másikban én vagyok. Sehogy sem akaródzik a két nyelv találkozása. Csak Jézus tud ezen változtatni, ezt már megtanultam. A mai feladat, hogy erre a kegyelemre rátekintve én megvallom vétkeimet, mintegy megköszönve, hogy mi mindent állított helyre az életemben. „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. 4Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.  5Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. „  Ámen.


 

2020.04.07.

„Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek,  tegyetek ti is.” /Kol3,12-13/

Egy szent öltözködésre hív bennünket Isten Igéje. Most nem a szekrény és a tükör határoz meg minket, na meg a kedvünk és ízlésünk, hanem Isten szeretne bennünket felruházni, hogy „jóillat” legyünk a világ számára, az Isten dicsőségére és emberek javára. Ennek az „öltözködésnek két lépése van. Az első a vetkőzés. A második az öltözködés. Mindazt, ami nem egyezik meg jelen pillanatban az Isten elvárásával kapcsolatban, nem illik oda az életünkbe, le kell tehát vetkőzni. Évtizedes beidegződéseket kell akár kimozdítani a helyéről, és „kárnak és szemétnek ítélni”. Maga a küzdelem lehet, hogy viharos lesz, hiszen rossz szokásaim, és nevezzük legalább ezen a héten, a nevén őket: bűneim, régi útitársaim. De most fölszálltam az önvizsgálat és a bűnbánat hajójára új „ruháimban”. Ezért levetem az az irgalmatlan szívet, és megindulok lélekben, s ha kell testben családom és embertársaim felé. Minden irigységet, rosszindulatot, elhamarkodott bíráló és ítélő szót elvetek, és jóságos szívvel fordulok más felé. Eddigi gőgös énemnek nemet parancsolok, és alázatos leszek nemcsak színből, hanem szívből is! Minden gonosz indulatot elások, és szelídséggel és türelemmel hordozom, akik rám bízattak. Bocsánatot kérek, és megbocsátok. Ha pedig megbotlok és elbukok, Isten erejével és Isten kegyelméből felállok és megyek azon az úton, melyre elhívott, mert ma ezt a parancsot kaptam Tőle: „Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, tegyetek ti is.”Ámen.

2020.04.06.

„Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!” /Mt23,37/

A nagyheti események közé tartozik, hogy Jézus siratja Jeruzsálemet, nem a kőből épült várost, hanem a lelkekből meg nem épült Istent imádó, Megváltóját valló gyülekezetet. Ritka oktalan állat a tyúk, s lám prédikál a cselekedete: gyűjti, óvja csibéit, menti őket az életre. S ott feszül neki ellenpéldaként az ember, az értelemmel megáldott ember, aki kinyilvánítja, még Istennel szemben is az akaratát, és bőszen ellenáll.

Számomra kedves az állatvilág, és beszédessé lesznek azok a képek, amit a Szentírás használ annak érdekében, hogy az Isten szeretetét megértsem. Érzem birka voltomat, amikor tilosban járok, de az én Pásztorom bennem az elveszett bárányt látja, és keresésemre indul. Most csibeként szeretne összegyűjteni engem, a kérdés az, hogy engedem-e? Ehhez kell, hogy elismerjem az Ő királyi voltát, egyedüli hatalmát, irgalmának nagyságát, kegyelmének rá is kiterjedő erejét, és mindenek fölött szeretetét. Megdöbbentő az ember: nevezi és hiszi magát királynak, hatalmat gyakorol a másik rovására, irgalmatlansága és kegyetlensége csak egy-egy „üzemzavar” alkalmával törik meg. Pedig „az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt”- a páli tanításnak ma legyen az a megvalósulási formája, hogy engedjük Jézust szóhoz jutni az életünkben, azaz meghalljuk/látjuk/értjük és cselekedjük az Ő akaratát. „Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!”- Uram, irgalmazz, és kérlek, találj rám! Ámen

2020.04.04.

„Szelíden és szamáron ülve”. /Mt21,5/

Ez az egyszerű virágvasárnapi kép minden évben békességgel tölt el.  Tudom, hogy mi következik,

„beindul a nagyheti eseménysorozat”, lesz még Nagypéntek is,  de itt el kell időznünk.

  1. Királyi megérkezés. Jézusnak királyi belépője van. Jézus nem betör,érkezése nem zavaró, nem illetlen. Jövetele mégis egyedi, mégis fel kell, hogy keltse a figyelmünket. Szeretem, hogy Jézus így jön.  Nyitottnak kell lenni, hogy ezt az érkezést értelmezni tudjuk. Ez a bevonulás miden Krisztust követő embernek egy szent emlékezési lehetőség arra a napra/időszakra, amikor Jézus megérkezetett az életébe. Nem várt és nem remélt módon, de az emberi felelet azóta sem lehet más: „áldott, aki jön az Úr nevében!” (Mt21,9).
  2.  Felvállalt út. Jézus vállalja az utat. Mert ez már a kereszt útja. Most ez az út szép, gyerekeknek is könnyen magyarázható. De ez az út folytatódik, és nyílván ebben a folytatásban nyeri el értelmét, és innen „csak” egy lépcsőfok, hogy magamat is hozzárendeljem a történethez: „előttem oly csodálatos, hogy értem szállt a földre le, miattam annyit szenvede”.
  3. Cselekvő mozdulatlanság. Jézus most nem mond beszédet, nem tanít, nem gyógyít, nem támaszt fel.  Ül a szamárháton, semmit nem csinál, és mégis mindent tesz. Mintha átadná magát az eseményeknek, és mégis azt látjuk, hogy mennyire a kezében tartja azokat! A cselekvő mozdulatlanság jelen van a mi életünkben is, de bölcsesség kell ahhoz, hogy ne az Isten tehetetlenségét magyarázzuk ki belőle, hanem az értünk hallgató, és csendesen munkálkodó szeretetét.

Virágvasárnapi öröm: „Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján!”Ámen

 

2020.04.03.

„Utaid, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”/Zsolt25,4/

Akár a Biblia alapján, akár az énekelt változat szerint ezek a sorok a keresztyén ember fülében, szívében ott vannak. Kétségbeesett felkiáltásunk között éppúgy, mint alázatos, életutat kutató kereséseinkben.  De ott kell, hogy legyen, ez az Isten szerinti vágy a szánkban akkor is, amikor „csak úgy vonszolja magát a lelkünk”. Talán ez a leginkább lélekpróbálóbb idő, amikor „üresek” vagyunk. Hálás vagyok Isten Igéjéért ebből a szempontból is. Mert fontos a naponkénti üzenet, bíztatás, támogatás, helyretétel. De amikor nem tud imádkozni a szív, amikor botladoznak imádság gyanánt szavaink, akkor „kisegít” minket az Ige. S aki fel meri vállalni ezt a fajta segítséget, megtapasztalhatja a Szentlélek  támogatását, Aki megmagyarázhatatlanul, de valóságosan mellettünk áll, és ugyanakkor munkálkodik bennünk.  A Szentírás tanít imádkozni, és imádkozva tanít az Isten dolgaira. De bátorság kell ahhoz is, hogy ne a magunk elképzeléseire csikarjuk ki az áment, hanem tudjuk és akarjuk elfogadni az Isten útját, akkor is, amikor előttünk rejtve van az Ő terve, a történet vége. Egyszerűen tekintsünk „csak” a Krisztus-eseményre: vesztesnek tűnő út volt, és mégis a legnagyobb győzelem származott belőle. Legyen ma mienk a bátor imádság: „Utaid, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”Ámen.

 

 

2020.04.02.

„A test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymás ellen, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.” (Gal 5,17

Valamennyiünknek ismerős lehet az az életérzés, hogy elhatározom, egy találkozás alkalmával csendben maradok, kedves leszek, megértően fogok viselkedni, nem szólók bele, és nem szólok be. Aztán keserűen ízlelgetjük utólag a régi mondás igazságát: „a kimondott szavak rajtunk uralkodnak”. Ide illik az ének is: „sok szép ígéretem, ó hányszor megtagadtam a nagy fogadkozást, hogy,  csak Tied szívem.” Egymásnak feszül a szent, bibliás elhatározás, egyben az Isten akarata: „Élek többé nem én, hanem Krisztus él bennem”, és a testi kívánság: Testem, mely inni kér (de mit és mennyit?), enni kér (mértéktelenség és túlzás), szerelmet kér és keres (házasságon kívül vagy belül?), szót kér („nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy, hanem ami kijön az ember száján), egyszóval testem akar, kér és követel. Én pedig szolga módon engedelmeskedek neki. „De közöttetek ne így legyen!” Isten Igéje nem a porba akar súlytani. Egyszerűen szembesít: ember vagy, éppen ezért Istenre szorulsz. Ember vagy, tehát felismerheted, hogy tilosban jársz, és kérheted az Ő vezetését. Ember vagy, ezért meghallhatod ma az Ő hívását: „A Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát pedig ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymás ellen, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.”

Ámen.

 

 

2020.04.01.

„Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” /Zsolt55,23/

Mekkora fejtörést okozott nekem ez az Ige! Emberi mivoltomból fakadóan igencsak összeakadtak olykor lábaim, rengedezett a hitem, s lehet, hogy ez nem csak a múltra nézve igaz, hanem még az előttem álló útnak is a része. És mindezzel szemben itt áll egy bíztatás, egy ígéret. Hogy jön össze a  kettő? Még csalódással is tudtam erre az Igére tekinteni. Én nem kaphatom meg? Vagy nem kaphatom meg mindig? Fel kellett ébrednem, és meg kellett látnom, hogy a saját elképzeléseimbe beszűkítem az Isten világát. Szemlélem az életemet a magam szemszögéből, de Isten másra hív. Hív arra, hogy, lássam az Ő oldaláról. Tekintsem az életemre úgy, hogy mit tett velem Isten. Amit Ő tett és tesz énvelem, az biztos, az nem ingadozik. 1.”Velem van minden napon a világ végezetéig”- míg én Tőle sokszor elfordulok, de gyarlóságomból fakadóan ezt „Isten számlájára „ írom.  2.Megváltott, akkor is ha én ezt a drága ajándékot nem akarom elfogadni, vagy hitetlenül tekintek rá. 3. Új életet ajándékozott. Imádság, bibliaolvasás, idő és anyagiak odaszánása, megbocsátás, naponként talpra állás felvállalása- ennek elfogadása, megélése segít, hogy megértsem: Isten rám nézve nem ingadozik, döntött: az Övé vagyok, és döntése visszavonhatatlan. Ezért ma a feladatom: minden életterhemet helyezzek Ő kezébe, az Ő biztos kezébe! „Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.”Ámen.

blank