2020-06-04 15:35:49

Napi áhítat

 

 

2020.05.30.

 

2Mózes 19,10Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat. 11Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre.

 

Isten és a nép találkozása.

Tisztálkodik a nép kívül és belül. Ruhákat mosnak és szíveket. A kettő együtt jár. Persze a lélek megfürdése a fontosabb. Lehet az embernek bármilyen tiszta a külső öltözete, ha a szívét nem öltöztette ünneplőbe, hát akkor mit sem ér a tiszta ruha. Persze az ünnepeinken akár még koszorúzni is ott lévő farmeres emberről is nehéz azt gondolni, hogy szívében is ünnepel. De hát nem a ruha teszi az embert, hanem a szív! A szív tisztaságát fontos megőrizni. 

            Isten elé tehát ünnepi módon kell, hogy álljon a nép. Vasárnapi felöltözésünk sem magamutogatás, hanem igenis igyekszünk külsőben is ünnepi lenni. Ünnep felé haladunk és egyre többet kell törődnünk önmagunkkal. Otthon még elkészülnek a pünkösdi ételek, de aztán állj! Mert itt az ünnep. Meg kell szüntetnünk a szívünket lezáró koszréteget és ki kell, hogy nyissuk azt az Istennel való találkozás részünkről alázatos pillanatára.

            A meg nem (vagy csak alig) élhető húsvét után karanténtól szabadon pünkösdölhetünk. Nyitva a templomajtók és a templompadok szabadok. Várják az Igére vágyó, az úrvacsorára éhező lelkeket. Most szombat délután van. Van még egy kis idő arra, hogy ünnepi díszbe öltözzék a lélek és vágyjon arra a pillanatra, amikor leszáll az Úr az egész nép szeme láttára!

 

Szentlélek Úristen! Készítjük szíveink ütött-kopott hajlékait, hogy ünnepi lelkünkkel formáld a világot. Kérünk, jöjj, habár szegény e szállás! Jöjj életünket átható Erő! Jöjj Bátorságunk! Jöjj Bizonyosságunk! Jöjj átlelkesíteni bennünket! Jöjj ébreszteni és éleszteni! Ámen!

 

2020.05.29.

 

 

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 19:8 Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak.

 

Engedelmesség.

Istennel való kapcsolatunkban nem a sikereink, vagy sikertelenségeink, nem a lelki statisztikáink, hanem az engedelmesség a döntő. Ránk nem a világ megváltását bízta, hanem azt, hogy engedelmeskedjünk akaratának. Nem az emberi teljesítmény, nem a lelki akrobata-mutatványaink számítanak. Nem a kilóra mért gyakorlatunk, hanem az a tulajdonság ami Jézus Krisztusban is megvolt. Bár a krisztusi mértéket nem teljesíthetjük (engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig- ez váltsághalál) de azért az engedelmesség útján nekünk is el kell indulni!

            Az engedelmesség átlép a kényelmi pozícióinkon. Csikesz Sándorról Kodolányi János írja, hogy egy fiatalasszony temetése után belőttek az ablakán a csányoszrói parókián és felgyújtották a szénakazlát, de ő maradt a szolgálatban. Bár a csányoszrói anyakönyvben nem sikerült ennek a történetnek utána járni, de az engedelmessége kétségtelen kényelmesnek nem bizonyuló körülmények leközött.

            Engedelmeskedni Isten parancsának nem könnyű, de szükséges legyőzni önmagunkat, akaratosságunkat és önfejűségünket, hogy Isten vezetése alá adjuk magunkat. Nem sikerek után futunk tehát, hanem engedelmesen futjuk meg pályánkat, hogy Istennek kedves életet éljünk.

 

Mennyei Atyánk! Tégy minket engedelmes eszközeiddé és cselekedd meg, hogy ne lelki kényelemszeretetünk határozza meg életünket! Akaratod cselekvésére hangolj és tégy késszé szavakra, mozdulatokra! Ámen!

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

 

2020.05.28.

 

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 19:2 Refidímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben.

 

Hegy a Bibliában.

Számtalan hegyet tudnánk felsorolni a Bibliából. Mindig fontosak a hegyek. Vagy áldozati helyek, vagy más módon az istennel való találkozás helyei. Megváltozva szállnak alá emberek a hegyekről. Egy hittan órára igyekezve a rádiót hallgatva hallottam egy baptista lelkész vallomását, aki a tettyei kereszt mellől a szikláról kiáltva válaszolt Istennek és már küldetéssel jött le onnan. Engem lenyűgöznek a hegyek. Mérhetetlenségükkel Isten kezének nyomát látom. Szinte ujjlenyomatokat látok bennük Isten részéről. A kövekben a teremtés napjainak nyomát látom.

            Ha Mátraházán továbbképzésen vagyunk, akkor is mindig megújulás fakad a hegyi néhány nap elcsendesedéséből. A hegyen felhangosodnak a teremtés Istenről való bizonyságtételei. A hegy Jézus Krisztus munkájában is fontos szerepet tölt be. Beszélünk a megdicsőülés hegyéről. Gondolhatunk az Olajfák hegyére, vagy a megváltó halál hegyéről, a Golgotáról, ahonnan az üdvösség árad ránk.

            Lélekben is hegyeket mászunk meg, amikor az Ige igazságának csúcsát igyekszünk magunknak meghódítani. Úgy vagyunk ezzel, hogy állandó küzdelmet jelent a fölfelé haladás és nem is menne nekünk, ha Isten nem nyújtaná ki kezét!

 

Könyörülő Istenünk! Szent hegyedre megyünk lélekben Veled találkozni! Tölts fel bennünket igazságod édességével és Igéd kenyerével, hogy a hegy alján megélhessük és cselekedhessük akaratodat! Ámen!

 

2020.05.27.

 

 

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]-->

<!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]-->

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]-->

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 18:21 De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.

 

Mózest apósa figyelmezteti, hogy ne egyedül csinálja tovább a vezetést. Korábban neki és a népnek is meg kellett tapasztalnia, hogy egyszemélyes magánszámként nem oldható meg a Kánaánig tartó vezetés. Néha egy embernek egyedül kell valamit megcsinálni, hogy aztán mindenki rájöjjön, hogy lehet közösen cselekedni. De milyen jó, amikor egy gyülekezetben a feladatok a talentumok alapján le vannak osztva! Milyen jó, ha valaki észreveszi azt, amit ő meg tud csinálni! Milyen jó, ha valaki látja a mozdulás irányát és tesz valamit érte!

            Egyszer egy faluban néhány fát vághattunk ki az egyházközségünknek, tűzifának. Nagy segítség volt. Nem is bírtam az erőmmel: az egyik akáccal magam bántam el. Aztán elkezdtük rakodni a lovas kocsit. Egy vastag fát emelve azt a magam esze után akartam feltenni. De a kocsi gazdája, hetvenes éveiben járó presbiterem mondta: Nem lesz az úgy jó Tisztelendő úr! És igaza volt! Nem kell mindenhez érteni mindenkinek! Nekem nem kell tudni más mesterségek fogásait.

            A magam helyén tizedesnek, ötvenedesnek, századosnak, ezredesnek kell lenni Isten fővezérsége alatt! Istenhez való viszonyunkat és hivatásainkat a hűség kell, hogy jellemezze!

 

Gyülekezetünket vezető Istenünk! Kérünk, hogy adj nekünk nyitott szemeket, hogy gyülekezetünk javára kamatoztathassuk Tőled kapott talentumainkat! Imádkozunk azért, hogy minél többen ismerjék fel hivatásukat és éljenek vele a Te dicsőségedre! Ámen!

<!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

2020.05.26.

 

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 18:15 Mózes ezt felelte apósának: Mert hozzám jön a nép, hogy megkérdezze Istent.

 

Milyen nagy tapasztalata életünknek, hogy közvetlenül járulhatunk Istenünkhöz! És milyen nagy tapasztalata életünknek, hogy mégis van kivel Istenről beszélnünk! Az a közvetítő szerep, amelyről Mózes beszél, már nem szükséges. És mégis Isten embereket jelölhet/ jelöl ki, hogy az Istennel való kapcsolatunkat segítsék. Jó nekünk keresztyén közösségbe kerülni. És jó nekünk olyan keresztyén közösségbe kerülni, ahol nem megmondóember megkérdőjelezhetetlen „tudományán” keresztül jutunk Istenhez, hanem alázattal együtt járulhatunk oda az Úr trónusa elé.

            Nem emberi elvárásoknak akarunk megfelelni, hanem Isten felé akarunk fordulni. Gondoljunk most azokra, akik a mi hitre jutásunkat emberi eszközként segítették! Milyen áldott munka volt ez az életünkben. Némelyek személyesen szólítottak meg. Mások haláluk után talán hosszú idővel. (Egy Szikszai György féle imádság ma is segíthet, Ravasz: Hazafelé és sorolhatnánk) lehet, hogy nem segítettek többet, minthogy megfogalmazták a megfogalmazhatatlant.

            Most pedig gondoljunk azokra, akiknek mi lehetünk az Isten felé segítő emberei. Lehet, hogy nem kell több néhány szónál. Lehet, hogy csak az elfogyatkozó türelmünket kell megerősíteni, vagy elég néhány mozdulat. Most nézzünk körül, hogy ki várja a segítségünket!

 

Irgalmas Istenünk! Jelentkezünk előtted! Használd életünket engedelmes eszközökül azok felé, akiket magadhoz gyűjtesz! Taníts bennünket tanúnak lenni! Ámen!

 

2020.05.25.

 

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]-->

<!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]-->

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]-->

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 18:10 Azután így szólt Jetró: Áldott az ÚR, aki megmentett benneteket az egyiptomiak és a fáraó kezéből, aki megmentette a népet Egyiptom hatalmából!11 Most már tudom, hogy nagyobb az ÚR minden istennél, és azért történt mindaz velük, mert dölyfösek voltak.

 

Apcsel 6:7 Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.

 

Ezen utóbbi ige megdöbbentően hatott rám, amikor olvastam. Persze ismerem a hátterét, a kort. De mégis megdöbbentő, hogy jézusi tapasztalat is lehet, hogy nincs hit ott ahol várnánk. Jetró pap létére Mózes előtt döbben rá Isten nagyságára. De mielőtt megbotránkoznánk ezekben a hivatalosokban, gondoljuk végig: Isten hatalmassága még egy teológus fejébe sem zárható be. Azt hiszem éppen az a szép, hogy a bölcsek is meglepődnek és együtt csodálkoznak másokkal az Isten felséges dolgairól.

A Jézus korabeli és az azt követő időszak papjai jól kiszámítható, törvényekkel körülhatárolható istent ismertek. Isten azonban minden emberi elképzelésen felül cselekedett az ember megmentése érdekében. Ez a cselekedete még a csodákat végigélő emberek gondolkodását is megpróbálta. Isten kijelentése ellenére is megmarad valamiféle szent rejtőzködésben. De a szent rejtőzködése mellett is kijelenti magát.

Nem bűn csodálkozni, ráeszmélni Isten dolgaira, sőt ezt nem szabad elfeledni! A csodálkozni tudás gyermeki magaslatba emel. Lehet csodálkozni reggel és este, napközben, örömben és bánatban, küzdelemben is Isten felsége és dicsősége felett!

 

Kegyelmes Istenünk! Nem szeretnénk most mást, csak szemlélni Téged és rácsodálkozni nagyságodra! Meglátni Téged rejtekedben is és sejteni Téged kinyilatkozásodban is! Ámen!

<!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

 

2020.05.24.

 

 

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]-->

<!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]-->

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]-->

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 18:5 Elment tehát Jetró, Mózes apósa, annak fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, az Isten hegyéhez, ahol az táborozott.

 

 

 

Sajátos családegyesítés ez. Jetró, más néven Reuél Mózes apósa, foglalkozására nézve pap. Isten tettét hallva fogja lányát és Mózes két fiát, Gérsómot és Elíézert és elviszi ki őket Mózeshez. Ez nem egy „nesze neked, itt a családod” történet. Együtt élik át Isten szabadításának történet-sorozatát. Hitvallásos formája ez annak, amikor mai családok fényképeket nézegetnek, közben egy-egy családtörténeti esemény megállít. Ilyenkor eljuthatunk odáig, hogy a család által megtett út hogyan illeszkedik Isten tervébe. Hálát adunk azokért, akik már csak fényképről néznek ránk, de valaha velünk voltak, és azokért is, akiket személyesen nem ismerhettünk (családi fényképek már több mint egy évszázadot átölelhetnek).

 

            Mózes rövidebb időre tekint vissza. De micsoda időre! Az ige nem sorol fel mindent, hiszen eddig leírta részletesen. De tudjuk, hogy Jetró arra lett figyelmes, ami az elmúlt eseménysorban Isten munkája volt. Visszatekintve eseményekre Isten ujjlenyomata meglátható. Hálát adhatunk értelmünk és várakozásunk fölötti munkájáért!

 

 

 

Nemzedékek Ura! Atyáink Istene! Hálát adunk azért, hogy fontos szerepe van nemzedékek láncolatának a hit szempontjából is! Kérünk, hogy minden generáció a Te munkád szent láncszeme legyen! Ámen!

<!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

 

 

2020.05.23.

 

 

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 17:16 És így szólt: Mivel kezet emelt az ÚR trónusára, harcolni fog Amálék ellen az ÚR nemzedékről nemzedékre.

 

Ki tudja ma, hogy hol vannak az edomiták, moábiták, amálekiták, filiszteusok? Népek rengetegében feloldódtak nyomtalanul. De Izrael él és még államisága is van. A küzdelem nem volt rövid. Évszázadok és évezredek teltek el. Hol erős, hol gyöngülő hittel teli évek és nemzedékek. De nem adták fel!

            Trianon száz éve történt. De már napjainkra annyi gyűlöletes szót lehet hallani véreinkről, akik feje felett átlépett a határ néhány, a történelmi hazugság terén benesi mértéket megütő ember tevékenysége révén. Pedig milyen könnyű kisebbségbe kerülni. Pécsiként nem is gondoljuk végig, hogy kis híja volt annak, hogy mi is határon túli szórvány-magyarként éljünk. De eljött 1921. augusztus 22. Ha magam gyökereimre nézek, akkor szintén lenne esélyem a kisebbségi sorsra. Az elmúlt száz esztendő arra mutat rá, hogy ma nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy elveszítsünk egyet is a testvéreink közül!

            Izrael a lelkében soha nem veszítette el a nép egységének, a Kánaánnak, Jeruzsálemnek az emlékét. Mindig észben tartották, hogy hova tartoznak, hogy hol tud kiteljesedni Izrael nemzeti ereje!

A református Szabó Dezső: Az út című versének második felét idézem ide:

Egy oldott népnek voltam öntudatja,

A sivatagban voltam termő élet,

Akarat ott, hol nem tudtak akarni,

Jövő-látó, hol csak a máért féltek,

Merészség ott, hol a legfőbb vitézek

Ötven percentben mertek csupán élni.

 

És voltam árva, voltam egyedül,

Hamis visszhang igémet szerte hordta,

És lett szennyes tolvaj-lebúj cégére,

Kalóz-hajók tévesztő lobogója.

És jaj, a harcom nem védte, nem óvta,

Azt ki dolgozik, azt aki terem.

 

így lettem aztán idegen azokhoz,

Akikért éltem , akiket szerettem.

így lettem idegen önmagamhoz.

A temetők parancsát levetettem,

Anyám csókjától messze, messze mentem:

Lettem csak én: két szem, mely lát s már nem fáj.

 

De most, hogy a halál s minden szenvedés

Támad azokra, akik miatt lettem:

Eláraszt megint az a temető.

Nem, nem lehet többé idegen lennem,

Velük kell fájnom, velük kell szenvednem.

Kolozsvár földje jajgat, kiált bennem,

Bennem sikoltnak századok és holtak:

 

Nem lehet a halál egy nemzet célja,

Az Időből roppant reménység árad:

Elmúl vereség, rabság és gyalázat,

Új tavaszok jönnek és új vetések,

Új, győző lelkek és új nemzedékek:

A nemzet célja mindig: jövő s élet.

 

Dezső-szállás, 1944. szeptember 29-ikén.

 

 

 

2020.05.21.

 

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 17:12 De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.

 

Segítség az imádságban.

Mózes fizikai lehetőségeinek a határát érzi. A ma embere az idő határát érzi. A figyelem határáig, az értelem és az energia határáig is eljuthatunk. De szükség van a további imádságra. Két ember segíti Mózest! Némileg átfogalmazva az Igét: Sokkal jobban van dolga a háromnak ebben a történetben, mintsem az egynek. Emelik kezét és segítik imádságát.

            Lankad a szív, a lélek. Segítségre szorult, hogy legyen folytatása az imafolyamnak. Egy ütközetért, ügyért imádkozni egyidőben az eseményekkel nagyon fontos. Nem szabad, hogy kullogjunk az események után az imádságainkkal. Mózes küzdelme nagyobb, mint a kardforgatóké. A mi imaküzdelmünk fontosabb, mint maga a csata, melybe imádsággal indulunk.

            A vírus elleni küzdelmünkben éppúgy, mint egyéb harcainkban az igazi fegyver az imádság! Legfontosabb kötelességünk. Mert ez által Isten harcolhat értünk. Ha kezébe helyeztük a mi küzdelmünket, akkor az már az Ő küzdelme. És milyen vész állhatna ellene Isten harcának. Így válik pajzsunkká!

 

Értünk küzdő Istenünk! Mentsd meg imádságainkat attól, hogy belefáradjunk! Erősítsed meg a szívünket, hogy buzgón tudjunk könyörögni életünk harcaiban! Ámen!

 

 

2020.05.20.

 

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 17:11 És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.

 

Az ember akkor a legerősebb, amikor imádkozik.

Bizonyosan mindannyiunknak van egy képe arról, amikor sikeresek erősek voltunk/vagyunk. Olyan erősnek éreztük/ érezzük magunkat ilyenkor. de mennyire hangulat ez és mennyire jelent tényleg erőt? Testi erőnk elfogy, lelki erőnk ingadozó. Lehet-e ebben bízni?

            Erőt ad az imádság! Mózes, amikor ellankad az imádságban, akkor az ellenség győz. Vigyáznunk kell és imádkoznunk, hogy valóban erősek legyünk. Az imádságot sokszor próbálták láttatni a gyengeség jeleként, pedig erő az az azzal élőknek. Révész Imre összeállított egy kicsiny könyvecskét. A címe: Imádkozó magyar. Neves magyarok mély imádságai kaptak helyet benne. Nem azért lett kicsiny, mert annyira kevés lenne a kegyes emberek imádsága.

            A történelem nagy szereplőinek adott erőt az imádság. Egy egy irodalmi alkotás születésekor imádság hangzott fel. feltalálók imádságos értelmükkel jöttek rá (inkább ajándékoztattak meg) felismerésükre. Sok munkának ereje az imádság. Napokra, évekre, évtizedekre erősít.

            Lankadás nélküli imádság. Az emberi kéz könnyen elfárad, ugyanígy az emberi szív. Legyünk kitartóak könyörgéseinkben!

 

Imádságot meghallgató Istenünk! Taníts minket imádkozni és kitartani a könyörgésben! Ámen!

 

2020.05.19.

 

2Mózes 17, 9. Mózes azt mondta Józsuénak: Válassz ki nekünk férfiakat, és menj el, ütközzél meg Amálékkal. Holnap a halom tetejére állok, és Isten botja a kezemben lesz.

 

Míg az egyiptomiakhoz nem kellett hozzáérni, addig itt harc lesz. Nem zsoldosokra bízzák a védekezést, hanem a népből válogat ki katonákat Józsué. Készek és képesek harcolni nemzetükért. és mégsem a hadműveleti események a fontosak. Mózes áll a dombtetőre. Ő emelkedik az ütközet fölé, mert az ő feladata lesz a legfontosabb. Ő imádságba kezd. Józsué küzdelme hiábavaló lenne a mózesi imádság nélkül.

„Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport.” Oliver Cromwellnek tulajdonítják ezt a mondatot. mindenesetre katonái, a „vasbordájúak” így cselekedtek. Ez a kettős feladat igaz most a népre. Nem lehet e nélkül jövőt építeni. Számtalanszor emlékeztettem a rám bízottakat, hogy száz esztendővel ezelőtt éppen ennek az elvnek mindkét oldalát feladva vesztettük el hazánk és testvéreink nagy részét!

            Fontos ma is szem előtt tartani, hogy maradék magunkat ne adjuk fel.

Szükséges a szellemi-lelki honvédelem. Volt idő, amikor ezt az iskolával szemben otthon kellett megtenni. Ma lehetne úgy, hogy az iskola és az otthon hasonló történelmet írjon. Volt egy műhelytanárom, aki az iskolában a műhelyben tartott nekünk történelmi leckét, mert a 90-es években is azt tapasztalta, hogy a puskaport áztatják és Istent is kizárják a falak közül.

            Átlépte a tízezret a hazatérő magyarok száma. Szeretettel látjuk őket itthon! Ha egyiknek-másiknak véletlenül korábban eszébe jutott olyanokat mondani, hogy itt nem lehet élni és boldogulni- hát ezt elengedjük és elfelejtjük. De ideje bennük is ébreszteni a hitet és a muníciót!

 

Kegyelmes Istenünk! Lelkünkben dúló harcainkat Te vívd meg bennünk! Ámen!

 

2020.05.18.

 

2. Mózes 17,8. Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben.

 

Mire végre minden rendeződne. Már tele a has szabadon, inni is van mit. Ekkor jön először az ellenség. Ha emberi számítás szerint az imént a tenger fenekén hagyott egyiptomiakat leszámítjuk, akkor most először kerül sor a szomszédság támadására. Innentől fogva évszázadokon keresztül „Északról, keletről, délrül, naplementrül Az egész szomszédság mind ellened zendül;”(Arany János) Izrael népe észak és dél birodalmai őrlőkövei között állandóan szomszédjaitól támadtatik. Milyen ismerős helyzet ez! Itt a helyzet kezdete!

            A harc még a pusztán kezdődik és Kánaánban folytatódik. Ez a harc a hit harca. Ütközetei nem a fegyvereken múlnak. A látomás a döntő. Országot úgy lehet elveszteni, ha nincs róla víziónk! Deák Ferenc szavai szerint: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”

            Egy éve megkérdezte valaki, hogy autómon miért van ott a történelmi Magyarország térképe. Én azt hiszem lehetséges az, hogy az én országom a lelkemben akkor is egész legyen, ha nem megyek neki minden körülöttünk élő hamisított történelmet gyártó országnak. Izrael népének évezredeken keresztül úgy volt a Jordán környéke a legszebb, hogy nem mehetett oda. De szerte a világban nem engedték meg maguknak azt a luxust, hogy elfeledkezzenek Jeruzsálemről! Igazán akkor jöttem rá erre, amikor egy este megkaptam a kérdést egy magyar fiataltól: Miért kezdődik úgy a himnuszunk, ahogy? Miért csak a magyart áldja meg Isten? Ezt a kérdést Nagymamám is megkapta egy félig tót, félig magyar jegyzőtől,mielőtt a család megkapta volna az útilaput.  Hát nincs ott, hogy csak! De hordoznunk kell nemzedékeken keresztül ugyanazt a Trianon feliratú keresztet!

            Az ország, a haza a szívbe szorítva is ország és haza!

 

Nekünk hont adó Istenünk! Könyörgünk, hogy szeretettel hordozzuk szívünkben hazánkat és érte való lelki harcunkat úgy, hogy ezt nem mások ellen, hanem magunkért tesszük. Adj jövőbe mutató látomást nekünk nemzetként is! Ámen!

 

2020.05.17.

 

 

2.Mózes 17, 6. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép.

 

Az éltető víz.

Vízről már esett szó. Alább idézett kedvenc zsoltáromból való: A pusztán a kősziklát meghasítá. Meghasad a kő. Bár követ nem kellett repesztenem, de fát annál inkább. Sokáig kell erővel verni a vasakat bele jól eltalálva az ékek helyét, hogy szétrepedjen! A sziklánál is bizonyosan szükséges az erő. Biztosan nem lenne elegendő Mózes botja, ha nem ugyanaz az Úr cselekedne, aki eddig is cselekedett. Nemcsak a bot ugyanaz a bot, hanem ugyanaz Isten is.

            Ma nincs itt Mózes botja, noha találnánk helyet a használatára. De él Isten és az még aki régen! Hányszor hasogatott kősziklákat előttünk! Számtalan olyan akadályt léphettünk át könnyűszerrel, melyet elhordozhatatlan hegynek láttunk, amíg nem Isten kezében láttunk. Balassi tapasztalata: „Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává nagy idővel lehetnek,”. Nem is kell hozzá nagy idő. Isten léptékével pillanat is elég. Sőt mi magunk is megtapasztaljuk, hogy az út visszafelé nézve mennyivel könnyebb, mint amikor még előttünk volt.

            Víz fakadhat a sziklából- ezzel a hittel érdemes indulni. mert akkor megtapasztaljuk, hogy úgy is lesz!

 

78.zsoltár:

T. B.

Előszámlálása Istennek az Izráel népéhez

külömb-külömb jótéteményinek és sokféle ostorinak.

 

1

Hallgass, én népem, az én törvényemre,

Füledet hajtsad az én beszédemre,

Azmellyek az én szájamból származnak,

Hogy jól megérthesd mivoltát azoknak,

Mert én néked olly dolgot beszéllek,

Kit titoknak tarthatnak mindenek.

 

2

Olly dolgot, azkit az mi atyáinktól

Hallottunk, és megértettünk azoktól,

Nemhogy csak mi arról megemlékeznénk,

De fiaiknak is megbeszéllenénk.

Hirdessük azért nagy dicsőségét

És az ő sok csudatéteményét.

 

8

Az pusztán az kősziklát meghasítá,

És az vízzel, azmelly abból kifolya,

Népét megitatá, és azon helybe

Az kősziklából kútfejet ereszte,

Kiből oly bővséges víz buzdóla,

Melly, mint az patak, sebessen folya.

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

 

 

 

 

2020.05.16.

Mózes 2. könyve, 16:28 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani parancsolataimat és törvényeimet?

 

Szabadság és étel. Mindez megvan már. És úgy tűnik, hogy nem elég. Sokszor feltehetjük a kérdést- talán fel is tesszük-, hogy mi kell még az emberiségnek, hogy észhez térjen? Úgy tűnik, hogy az az időszak, melynek más szakaszába értünk sem volt elegendő arra, hogy sokan észhez térjenek. Sokaknak a szívük kinyílt Isten felé, de a megátalkodottak még megátalkodottabbá lettek. Inkább csak egyre világosabb lett a határvonal. De azt a vágyálmunkat, hogy most a mi korunk emberi nemzetsége teljesen észhez tér nem láthatjuk.

            A pusztai vándorlás népe sok csodát élt át. Mondhatnánk csoda-sorozat az, melynek részese volt. Már jól is laktak. Elégedettek lehetnének és hálás lehetne a szívük. De elhangzik az Úr szava: meddig? Pontosabban: meddig nem.

 Kijózanít bennünket, mert azt mutatja meg, hogy az emberi lélek olyan szintű hiánnyal küzd, mely kikerülhetetlenné teszi az ember számára a kegyelmet. Nem kétséges, hogy az ember nem lesz tökéletessé az életleckék hatására. Szüksége van a tökéletes ember és tökéletes Isten Jézus Krisztus kegyelmére.

            Most már megmutatkoznak azok a hangok, amelyek mindent fölöslegesnek tartanak a bennünk levő óvatosságból. Akik az óvó és építő tetteket viszonylagossá teszik. A pusztában sem volt ez másképp. Pedig a Kánaán-képes ember az, aki nem ül föl a hitegetésnek, hanem Isten akaratát cselekszi. Az mehet be az ígéret Földjére, aki Isten vezetése alá adja az életét és nem hallgat az állandóan minden felsőbb szó ellen lázadó hangokra!

 

Kegyelmes Urunk! Kérünk, hogy hangold életünket akaratod cselekvésére! Kérjük, hogy úton haladva ne téveszthessük szem elől a célt csak azért, hogy a jelen kényelmét megszerezzük! Ámen!

 

 

 

2020.05.15.

 

 Mózes 2. könyve,  16:5 Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.

A vasárnapi ebéd.

Vasárnapi ebédnek pedig lenni kell! Néha még elviseljük, ha nincs leves, de inkább legyen! Nagy mennyiségű ebéd kell, hogy legyen. Hát csak jól megrakott hassal esik jól a délutáni pihenés egy ölünkből kihulló nyitott könyvvel. De mikor főzzünk? Szombat este? Vagy ne menjünk templomba főzés miatt? Gyorsan dobjuk össze indulás előtt? Hát valami ilyen és ehhez hasonló a képünk magunkról!

            Az ige arról a szombatról ír, melyen nem voltak nyitva a boltok, nem hullott manna. Mégsem akart éhen halni senki. Istenre hagyott szombat volt, mert ha akartak volna sem tudtak volna máskor spájzolni, csak pénteken. Az a szombat még nem annak a napja volt, amikor a fűnyírást elvégezték, vagy amikor a nevenincs kft megbízásból úrvacsora idején láncfűrésszel szabadítgatta ki a villanydrótot a faágak közül a templom előtt. A szombat nem a gyomor elsőbbségéről, hanem a szív Istenben megnyugvásáról szólt.

            A vasárnapunk tudatos megtisztítása olyan fontos, mint Jézus Krisztus templomudvar rendező tette. Szabadítsuk ki az időnket a rárakódott világ alól, hogy Istennek tudjuk szentelni!

            Megfől a vasárnapi leves szombaton is. Van jó hűtőnk a mannának is. Ja, és a levestészta kifől  ebéd előtt pár perccel!

 

Teremtő Istenünk! A mi szívünkben állítsd helyre vasárnapunkat! Adj valóban Benned megnyugodni tudó szívet és megállást a mindennapok munkáiban! Ámen!

 

 

2020.05.14.

 

 

II. Mózes 4. Az ÚR azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből.

 

 

 

A vírus ellen védekezni kell ez nem vitás! Hálát adunk Istennek a védekezésben munkálkodókért! Azokért is, akik már erejük végén vannak. De a karanténnak káros hatásai is vannak. Egyik válságtünete a közösségek széthullása, a másik, ha valahol ezt nem veszik tudomásul és nem kezelik helyén. Rányomja ez a bélyegét munkára és tanulásra - tanításra. A nyitás után romokat kell elhordanunk és újra építkeznünk. Szembesülnünk kell, hogy gyermek és felnőtt nem nyújthatott százszázalékos teljesítményt.  A karantén időszakára a nagy elengedés kellene, hogy igaz legyen.

 

            Mert meggyőződésem, hogy egyedül csak Isten dolgozott teljes üzemben és a nap huszonnégy óráján is felül. Ő adott nekünk mindennap lelki kenyeret. Hullott reánk a manna. Néha vesztegettünk is belőle. Máskor átlag felett tudtunk fogyasztani belőle. Hullott és hullik a manna! Istennek van szava hozzánk. És türelme is. Mert már rég hallgatásba vonulhatna az emberiség cselekvése láttán. De mégis van szava hozzánk és ennek ez az időszak jó talajt formáló korszaka is egyben.

 

            Az, hogy a pusztai vándorlásban nem adjuk fel, a naponként hulló mannának köszönhető. Hogy nem csüggedünk el végsőkig, hogy nem esünk kétségbe, hogy veszteségeinket megéljük, hogy lehet még gondolkodni a jövőre, hogy reménykedünk abban, hogy kinyílhatnak a személyes lehetőségek ez a mannahullás miatt lehetséges.

 

            Vörös - tengeren túl nincs más út, mint ráhagyatkozni a mindennapi mannára és arra, Aki reánk hullatja azt!

 

 

 

Éltető Istenünk! Könyörgünk a manna folyamatos hullásáért! Könyörgünk azért, hogy szeretetedet és vezetésedet meg ne vond tőlünk az úton! Felhőoszlopunk, járj előttünk féltő szereteteddel! Krisztusunk irgalmaz nekünk, hogy ne régi kerékvágásba kerüljünk vissza, hanem az általad mutatott új utat járjuk! Ámen!

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

 

 

2020.05.13.

 

 

Mózes 2. könyve,  15:25 Ő pedig az ÚRhoz kiáltott segítségért, és az ÚR mutatott neki egy fát. Azt dobta bele a vízbe, és édessé vált a víz.

 

               Gyerekkoromban csak a csapból folyó vizet voltam hajlandó meginni. Szénsavas innivalók mellett lazán képes lettem volna szomjan halni. Sokszor éreztem, hogy rossz érzés családtagjaimnak, hogy csak csapvizet kérnek nekem. Pedig nem sajnáltak volna mást, de nekem csak a csapvíz kellett. Lenézett ital lett a víz. Pedig egy sivatagban járó embernek drága kincs lenne az általunk elhasznált vízmennyiség. Almásy László (A film alapján tévesen angol betegnek ismerjük őt)  a háború alatt mélységi felderítő volt Afrikában. A katonáival versenyt űztek a bevetéseken, hogy ki tud kevesebb vizet inni a sivatagi körülmények között. Milyen fontossá válik a víz annak, aki igazán szomjazik!

            Maga Isten a megoldás a szomjazónak, így a lázongó népnek is. Ő ad a szomjazónak ingyen. Az élet vízének forrására vágyunk. Szeretnénk abból az élő vízből inni, amelyről Jézus a samáriai asszonynak így beszél: Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

            Sok vízre van szüksége testünknek a biológiai működéshez. De szüksége van a lelkünknek a működéshez az élő vízre! Forráshoz kell jussunk, hogy mi magunk is források legyünk! Szükség van a poshadt állóvizek felfrissítésére. Ilyen lesz a samáriai asszony is. A Márában megédesült víz egy népet táplál.

„Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21,6)

 

Élő víznek forrása! Könyörgünk Hozzád, hogy szomjúságunkat te elégítsd meg az örök élet italával. Szomjazó embereknek mutass utat általunk is a forráshoz! Tedd az élő vizet felbuzogtató forrássá a mi életünket! Ámen!

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

 

 

 

2020.05.12.

 

Mózes 2. könyve,  15:11 Ki olyan az istenek között, mint te vagy, URam? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő.

 

Néha válaszok helyett csodálkozó kérdésekre van szükség. Mi minden kérdésünkre válaszokat keresünk. Vannak aztán szép számmal kész mondataink, melyeket az adott helyzetben alkalmazunk. Néha olyan helyzetek adódnak, amelyekbe válasz-paneljeinket nem tudjuk beilleszteni. Mózes így éli meg Isten szabadító tettét. Kérdések fogalmazódnak meg, de micsoda kérdések! Vannak olyan kérdéseink, melyek több válasz tartalmaznak, mint a megrögzött válaszaink!

A tanítványok, akik már elhívottak a következő módon viselkednek a tenger lecsendesítésekor:„Ekkor nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, és a tenger is engedelmeskedik neki?” - Márk 4:41. Kicsoda ez?- ez a kérdés a megismerés pillanata is, hiszen aki már rá tud csodálkozni az Isten felségére, az látja a különbséget a végtelenül kicsi ember és a végtelenül hatalmas Isten között.

Az, aki átélte a szabadítás csodáját, az tud ilyen álmélkodással odafordulni Isten felé. Sokszor a hivatalosak elfelejtenek csodálkozni az Isten felséges dolgain arra hivatkozva, hogy akik igazán Isten közelében vannak, azok nem csodálkozhatnak csodáin. De ne irtsuk ki a gyermekséget az emberből! Attól, hogy valaki Istennel jár és lakozik, gyermekségét meg kell, hogy őrizze és csodálkozni tudását ébren kell, hogy tartsa!

Rettegjünk attól, hogy csodálkozás mentes keresztyének legyünk!

 

Szabadító Istenünk! Csoda számunkra az ég, a föld. Rácsodálkozunk a fűszálra, a madarakra, fákra, felhőkre, reggelünkre és esténkre. Rácsodálkozunk minden tettedre. Ments meg bennünket a közönytől és nyisd fel tekintetünket, hogy egyre tisztábban csodálkozzunk Rád, kicsoda vagy Te?

Minden szavunk kevés, hogy Rólad beszéljünk! De hadd beszéljünk mégis Rólad minden énekünkkel, szívdobbanással, cselekedettel, megszentelt szóval!

Adj csodálkozó szívet, hogy álmélkodó és ne megmondó emberek legyünk! Ámen!

 

2020.05.11.

 

2Mózes15,2 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. 3Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve.

 

Mózes énekének kezdősorai ezek. A szabadulás utáni mózesi szavak a felismerés szavai. Az elhívási történetben makacsul kérdezte Isten nevét és itt nem fukarkodik a megszólításokkal! Isten szabadítását megtapasztalva szavaira nézve is megokosodik az ember. Megtanul olyan dolgokat, melyek nem voltak készség szintjén az övéi. Emlékszem, hogy elhívási történetfolyamomban legfőbb érvem a lelkészi szolgálat ellen az éneklés volt. Azt mondtam, hogy nem tudok énekelni. Akkor egy lelkész részéről elhangzott: én sem! Ez előre mozdított. Ma hányszor kell énekelni egyedül sok ember előtt és nem érzem kényszerek. Noha senki sem néz engem Pavarottinak. Vannak kedves énekeim és kihallom az énekből azt, ahogy megfogalmazza Istenhez való kiáltásomat!

            Erőm is az Úr! Erőtlen ember vagyok. Akkor is, ha ma még sokszor van rá mód, hogy olyan tárgyakat mozdítsak el, melyekre más csak legyintene. Erőtlen ember vagyok Isten nélkül. De Isten erőmmé is lett. A mindennapok erejévé. Ő erősít a napi teendőkre, a küzdelemre, a próbákra. Ő erősít meg az elhordozni valókra. Nem az izmaim dagasztják ingemet, de erő tölti el lelkemet. Nem a kávé hoz belém erőt reggel, hanem felébresztő Uram!

            Szabadító Istenem. Ő jobban látott engem, mint én magamat. Ő azt is látta, hogy mivé lehetek a keze által. Mint a szobrász, aki az alaktalan kőbe már belelátja, hogy hogyan faragja le a felesleget, hogy tündököljék a szobor. Mint a fazekas, aki a képlékeny anyagot biztos kézzel és alakító értelemmel fogja meg és kialakul az edény. Szabadításával megmutatta nekem, hogy én is drága vagyok neki. Még én is.

            Atyák Istene. Mózesnek a csipkebokornál így mutatkozik be. A 90. zsoltár szavaival: Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Az Urral élt élet könnyebbé teszi a következő nemzedék Úrhoz fordulását. Micsoda nemzedékeken átívelő hit lehet a Kánaánhoz vezető út!

 

Atyáink Istene! Tehozzád kiáltunk a nemzedékek sorának hitéért! Szánkba énekért könyörgünk! Életünket erősítsd a próbák között! Ámen!

 

 

 

2020.05.10.

 

 

2Móz. 15,27 Mózes kinyújtotta a kezét a tenger felé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele az ÚR az egyiptomiakat a tenger közepébe.

Az a tenger, amely az egyiknek utat nyit, a másiknak utat zár. Ahol a jó ügy elindul, ott az ellenség is támad. Ezzel szembesülni kell! Ha összeszedjük azokat a lelkünknek fontos eseményeket, amelyek előttünk voltak, de a vírus elleni lépéseink miatt nem történhettek meg, akkor nagy veszteséget érzünk. Mintha az a kicsi koronaszerű valami szándékosan üldözne bennünket közelről, vagy távolról. Tényleg üldöz is! De gondoljunk a választott népre!

Sarkában az üldöző sereggel a nép akár a kétségbeesés állapotába kerülhetne. De. Ez a helyzet lehet az, melyben a nyitott tenger szemlélése közben látják az ellenség elmerülését. Ez az a színpad, ahol végbemegy a nagy szabadítás! És ebben már benne van a legnagyobb szabadítás, a Krisztusi szabadítás előképe! Eltöröltetik a halál! Ugyanúgy a tenger fenekére kerül a mi emberi életünk legnagyobb ellensége, amint történt az az egyiptomi hadsereggel, amelyik még az imént kereste halálra a kiszabadult népet.

Veszélyhelyzet. Rágódunk ezen a kifejezésen. Fontolgatjuk, hogy mit jelent ez ránk nézve. Az elmúlt másfél hónapban azt latolgattuk, hogy mennyire legyünk megijedve. A rettegés és az óvatosság között minden fokozat megvalósult körülöttünk. Kezelési módok kavalkádját láttuk a karanténtól az át nem gondolt intézkedésekig, az elővigyázatosságtól a rémhírterjesztésig. De a veszélyhelyzetben rá kellett jönnünk, hogy ott van Isten, aki uralja a mi életünket és vezet bennünket.

Isten szabadítást szemlélő népe! Tekints arra, aki neked örök Kánaánt készített!

 

Szabadító Istenünk! Ments meg bennünket kétségeinktől! Tegyél bizonyossá abban, hogy Te már küzdesz értünk és győzelmed a tenger fenekére viszi a vírust éppúgy, mint a legnagyobb ellenségünket, a halált!

Győzelmes Istenünk! Részesíts győzelmed örömében minket! Add, hogy diadalod jó hírét, az Evangéliumot továbbadhassuk! Ámen!

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

 

2020.05.09.

2Móz14,29 Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén, és a víz falként állt jobbról és balról.

Átérhető a tenger!

Bár a mi számunkra a magyar tenger a Balaton és egyik partjáról a másikra látni, de nem volt ez mindig így! Ha nem is mosta három tenger partjainkat, de az Adria magyar tengerré is vált. Bár nem hangoztatják, de a magyarok nem kevés babér megszerzésében voltak részesek! Azért egy tenger előttünk, mint vándorló nép előtt ijesztő víztömeg. Hajót nem hoztunk, csak menekülünk. Titanic-szerű temető lehet a tenger, ha nem jön segítség. Mert tenger van előttünk keserűségünkből, félelmeinkből, tapasztalatainkból, képzelgéseinkből. Belegondolni is rossz, hogy ezen átkell kelnünk!

            Ott áll a halálra vált nép a tenger partján és az átkelés ismeretlensége nyomasztja. Súly rajtuk az, hogy arra járnak, amerre még nem járt senki sem. A ma nemzedéke is oda lép, ahol még nem járt senki. ismeretlen időt kutatnak előre néző szemeink. De a Szentírás nagy leckéje, hogy átérhető a tenger! Láthatatlan bár, de van másik part. És bár sokan nem keltünk át még tengeren, de mi is tudjuk, hogy odaát túlpart van és kikötő.

            Átérhető a Vörös-tenger, a Genezáreti tó és  a mi élettengerünk is. És a túlparton is ott van az átkelést biztosító révkalauz, az Úr! A holnapunk a mérhetetlen víz felett sem bizonytalan. De fel kell fognunk, hogy nem a mi kezünkben van, hanem Isten kezében!

 

Az Úr az én kormányosom,

Ezért gonosz áramlatok nem sodorhatnak el.

Ő a világitótorony fénye, mely utat mutat nekem a sötét vizek felett.

Ő kormányozza biztos révbe életem hajóját

És őrzi életem hajójának naplóját.

Ő irányit a becsületes élet csillaga felé,

Az Ő szent akarata szerint.

Bár az élet viharai és villámai közt hajóztam,

Nem féltem, mert tudtam, hogy mellettem vagy Uram.

A Te szereteted és gondoskodásod lesz az én biztos kikötőm

És védett öböl vár reám az örök élet partjainál.

Olajjal kented fel életem háborgó tengerét

És életem hajója elcsendesült vizeken úszott.

Tudom, napfény vagy tiszta csillagos ég fog

Kedvezni nekem azon az úton, amelyre most indulok

És örökre megnyugszom az én uram kikötőjében.

 

 

2020. 05.08.

 

„A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen.”/Péld14,10/

Talán a mondat első részének igazságát senki sem vitatja.  A szívbéli fájdalom mindannyiunknak ismerős érzés. Igazán mély ponton vagyunk, mikor kialakul ez bennünk. És az is ismerős, hogy lassan tudunk csak belőle gyógyulni.

A nagyobb kérdőjel lelki szemeink elől akkor alakul ki, amikor belegondolunk abba, amit az Ige itt elénk tár: „örömébe sem avatkozhat idegen”. Tudunk erre is felhozni ellenpéldákat. Mert ünneprontóink, energiavámpírjaink vannak! De ez a felvázolt helyzet feltételez valami előéletet. Előéletet, melyet az Úristen ismeretében töltöttem, és megtanultam, hogy mi a maradandó ezen a földi világon. Milyen kincseket gyűjthetek úgy, hogy ne érjen veszteség. De akár gondolhatunk olyan dolgokra, melyek mulandóak ezen a földön. Például egy kirándulás: lehet úgy fölfogni, hogy rossz az idő, mert éppen szitál az eső. De akár hálaadással is: hosszú ideje nem esett, s most megérkezett, én pedig felöltözködök és szemlélem a tájat a borús fényviszonyok közepette, örülök, hogy van ruhám, vagy éppen olyan szervezetem, mely átvészeli ezt a megpróbáltatást. Gyakorlatilag ez az Ige egy szemléletet hoz elénk: olyan szilárdan éljem meg napjaimat, amilyen szilárdsággal azt Úristen számomra elkészítette. Hitetlenségnek, duzzogásnak, bírálgatásnak, méricskélésnek, helye nincs. Csak egy dolog kaphat helyet az életemben, s hadd mondjam ezt most Pál apostol szavaival: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Megszilárdulni az Isten szeretetében, ez ami Ige kihívása: „A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen.”Ámen.

 

 

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

2020.05.04.

 

„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert Ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket.”/Hós6,1/

Hóseás egy egész közösséget szólít meg. Arra hívja a népet, az Istenhez tartozókat, hogy legyenek egy akaraton és térjenek meg az Istenhez. Sokan felhánytorgatják ezt az Igét, s azokat, melyekben hasonló gondolat szólal meg. Az Úr sebez, ver, bánt, egyáltalán akarja, hogy nekünk rossz legyen? Így nem szabad megközelíteni az Istenről való gondolkodásunkat! Mint ahogy az sem helyénvaló, ha azt feltételezzük, hogy keresztyénként egyszersmind kapunk egy védőburkot. Hogy értsük akkor jól ezt a tanítást? Hiszen itt egyértelműen olyan élethelyzetet tár fel előttünk Hóseás, ami látszólag az ember kárára van. De az Isten nem bántani akar, hanem fejlődésünkre, a javunkra, a pozitív előmenetelünk végett beleenged kevésbé jó történetekbe. Nem a háta mögött mennek végbe az események. Van, amikor megálljt parancsol: ezek lesznek a látványos csodák. A fájdalmas események pedig a hétköznapi csodák: ember születik általuk, formálódik az énem. Az óemberből megszületik az új. Szeretem a Római levélből azt az idézetet, mely a legfájdalmasabb és talán a legérthetetlenebb tényről, a halálról is szól, a halálban az Istennel való kapcsolatunkról: „Mert meg vagyok győződve….hogy az Isten szeretetétől semmi sem választ el.” Így itt a földi életben, lehet, hogy megpróbáltatásokon megyek keresztül, de nem az Isten szeretete nélkül.

De fontos az is, hogy a bűneinket felismerjük, azokat megvalljuk, és így kérjük az Isten jelenlétét, áldását életünkre. „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert Ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket.”Ámen.

 

 

2020.05.03.

 

„Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban , és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.”/2Tim1,5/

Hitünk kegyelemből van. De az Isten ezen az úton is felhasznál embereket. Tetszett az Istennek, hogy a hit drága dolgát törékeny cserépedényekre bízza. Ők az emberek: Te és én. Lehet, hogy semmi említésre méltó nincs az életünkben, és mégis az Isten nagyszerű követei lehetünk az emberek között. Nehézbeszédű vagyok, mint Mózes- lehet ez a kifogásunk, fiatal vagyok, mint Jeremiás volt, vagy éppen Timóteus. Furcsa, vagy mondjuk inkább így: bűnös előéletem van, mint Pál apostolnak, tanulatlan vagyok, mint Péter, visszaeső vagyok, mint Dávid. És a sor szinte végtelen. Mert maga a bűn is végtelen, és annak gyakorlói, mi emberek végtelen fantáziával rendelkezünk arra nézve, hogyan tegyük alkalmatlanná magunkat a szolgálatra, vagy milyen kifogást keressünk. Itt látunk az Igében egy áldott láncolatot: az Ige, a megélt Krisztust követő élet: hitből hitbe, szívből szívbe áramlott. Ezek a szülők angyalokká váltak, hétköznapi küldöttekké, akik felismerték rendeltetésüket: hirdetni az Igét, előállni vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő. Családban szolgálni, hitet megvallani a legnehezebb. Akikkel együtt élek látják azt az oldalamat is, amit kifelé nem mutatok. Az nem baj, ha látják, tapasztalják, hogyan fordulok ki magamból, ha azt is megélhetik, hogy „visszafordulok”, azaz tusakodom magammal, hogy többé ne forduljon elő. Ha bocsánatot kérek, és az őszinte. Ha viszem ügyemet az Úristen elé. Hadd legyen minden családban egy szent láncolat, ahol az egyik szem, az egyik „angyal” én vagyok. Ma így biztat bennünket Isten Igéje: „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban , és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.”Ámen.

 

<!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} </style>

2020.05.02.

 

„Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja Ő, hogy melyik utat válassza.”/Zsolt25,12/

A feltétlen és feltételhez kötött szeretet a pszichológiában, a pedagógiában kulcsfogalmak. Különösen, ha a szülői szeretetről van szó, a feltétlen szeretet egy páratlan dolog, amit az Isten ültetett el a szülői szívbe. Az Isten szeretetét és a szülőit  pedig gyakran szoktuk, - bár csak sántítva tudjuk- párhuzamba állítani. Itt, mintha azzal lenne találkozásunk, hogy az Isten szeretete feltételhez lenne kötve. És van is benne valami, de ez csak a látszat. A történet mégis ott kezdődik, hogy az Isten rátekintett az emberre, megkönyörült rajta, és egyszülött Fiát adta az ember megváltására. Jézus nem azért jött, mert az ember olyan jól viselkedett, ésakkor az Isten úgy gondolta, hogy most már megérdemeljük, hanem inkább igaz ránk: „De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem”/Róm5,21/.Ez az abszolút feltétlen szeretet. Ennek a kegyelemnek a következménye az, amit a Zsoltáros csak messziről sejthetett: a kegyelemre felelnie kell az embernek. Ahogy természetes, hogy egy csokor virágot, egy kedves ajándékot megköszönünk, vagy a jó szóért hálásak vagyunk emberek felé is, mennyivel inkább kell, hogy az Isten felé ez a hála megmutatkozzon. És itt az emberi párhuzam megszakad, és folytatódik csak az isteni út: az emberi hála az Istent arra indítja, hogy vezesse az embert. S ha ez napi szinten ott van az életünkben, akkor életformává lesz: az Úrra nézek, aki vezet engem, ahogy az Ige is mondja:

„Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja Ő, hogy melyik utat válassza.”Ámen

 

 

2020.05.01.

 

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek.”  /Ézs 40,1/

Ezt az Igét száműztük a temetőbe. Fontos, hogy temetések alkalmával elhangozzon a liturgia részeként, hiszen talán ott vagyunk a gyász alatt legelesettebbek, és a legnagyobb szükségben hangzik ez a bíztatás. De ez az Ige jelen kell, hogy legyen akkor is az életünkben, amikor más fajta megpróbáltatáson megy keresztül az ember. Ki tud vigasztalni? Az, aki maga is megvigasztalódott.  Nem biztos, hogy volt gyász, betegség, állásvesztés, válás az életünkben, vagy más nagyobb tragédia, vagy, ha volt, a mához viszonyítva valamelyest csitult a fájdalom.. De Isten népének, s benne az egyes embernek kell, hogy legyen egy olyan élménye, amikor bűneink miatt összeomlunk, ráébredünk, hogy segítségre szorulunk, s ott a felismerés: Isten tud s akar segíteni, megváltott, személyesen engem, nevem szólított, az Övé vagyok.  A vigasztalás része, amikor meghallom, megértem, és örülni tudok Jézus szavának:”Elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. Az én Atyám házában sok hely van, ha nem így lenne, megmondtam volna nektek.” Vigasztalni az tud, aki nem örül a másik ember kárán, hanem érzi a fájdalmat, látja a hiányt, ti. a másik szívében még nincs ott a bűnbocsánat és az örök élet örömüzenete.

Ma el kell mondanunk ezt is, vigasztalásképpen:

-Isten kezében van az életünk, nem könnyű szélnek vagyunk értéktelen repítenivalói.

-Én a múltat csak kiértékelni tudom,és azon esetleg tépelődök, az Úristen pedig a jövőt is el tudja készíteni számomra.

-Magamból kiindulva, s olykor másoktól megtapasztalva gyötrődöm a gondolattal: milyen szeretetlen ez a világ! De felülírja az ezt az Isten tette: „Úgy szeretette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ,aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”/Jn3,16/. Ezért a feladat így hangzik: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek.”  Ámen.

 

blank