2020-12-10 10:07:42

Napi áhítat

 

2020.12.06.

 

 

2020.12.05.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 10:10 Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni fogják Istent rátok. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

 

Egy szomorú vasárnapra emlékezek vissza. Mert akkor december 5. vasárnapra esett. Erdélyből jött szolgálattevő, akivel lelkesen, majd elkeseredve figyeltük az eseményeket. Szomorúan is ment itthonról haza másnap. Kárörvendő hangokat hallottunk akkor és azóta is a határon kívülre szakadtak felé. Pedig! Kis híja, hogy Pécs nem lett Jugoszlávia! Kis híja, hogy nem lett a Tiszáig, Dunáig nagy-Románia! Kis híja, hogy annyi megmaradt amennyi! És az, hogy az egyik ember határon túli, a másik határon belüli, az nem a saját döntésünk! Aki tehát széthúzást szít csak a Diabolosz- leánykori nevén Sátán- munkáját segíti!

            Gonoszt gondolnak felőlünk, de Isten újra és újra jóra fordítja azt! Ezért adhatunk hálát! Nagyanyám gyerekkorában megtanulta Reményik Sándor Végvári álnéven írt versét:  Három szín:

A keblünkről letiltották,

Leszaggatták a három színt;

Keblünkről beljebb vándorolt:

Befogadták a szíveink.

Ameddig piros lesz a vér,

Ameddig fehér lesz a hó,

Amíg zöldel a rét füve,

Lesz jel, eszünkbe juttató:

Hogy hitünk hol van, hol hazánk,

Hogy hova, kihez tartozunk,

S kié a föld, hol elsüllyed

A koporsónk, ha meghalunk.

Hogy az életünk sivatag,

Hogy vérbemártott kép a táj,

S a testnek a letépett tag

Utána sír, utána fáj.

Ameddig piros lesz a vér,

Ameddig fehér lesz a hó,

Amíg zöldel a rét füve,

Míg lesz magyar szív, dobbanó:

A keblünkről letilthatják,

Letéphetik a három színt,

Keblünkről beljebb vándorol,

Befogadják a szíveink.

E három szín után fog szívünk

Sikoltva égni, vérzeni,

Ki mindenünnen leszaggatta.

Jöjjön és onnan tépje ki!

 

Mindig ezt éreztem nagy győzelemnek! Ha a szívünkben van, azt nem vehetik el onnan! Kívülről letilthatják, de belül mindhalálig megmarad!

A kegyelem ünnepévé válik a gyásznap és gyülekezetünk tavalyi kirándulócsapata is megvallhatja, hogy odaát a maroknyi magyar milyen szeretettel mondott ránk igent a Felvidéken!

 

Trianon, a nemzetközi becstelenség 100. évében:

393. d.

1. Ne csüggedj el, kicsiny sereg, Ha rád zúdul vad ellened, Hogy végképp öszszetörjön;

:/: Bár elpusztításodra tör, Gond, kételkedés mit gyötör? Nem lesz ez így örökkön! Bízzál: ügyed az Istené, :/: Népét ő el nem ejtené: Ő áll majd boszszút érted; Ő állít Gedeont melléd, Általa harcodban megvéd, Szent igéjét és téged.

2. Él az Úr, áll ígérete: Ördög s világ minden csele Megszégyenül mi rajtunk! :/: Vélünk

az Úr, mi ő vele, Végtelen az ő ereje: Győzelmet kell aratnunk. Krisztusunk, segélj, el

ne hagyj, :/: Pártfogónk végig te maradj: Oltalmazz neved által, Hogy, mint hű nyájad, te

neked Zenghessünk dicséreteket Víg, boldog hál’adással!

Szöveg: Altenburg Mihály, 1584-1640. (A hagyomány Gusztáv Adolf énekének tartotta.)

 

 

 

2020.12.04.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 10:9 Ha hadba indultok országotokban a benneteket szorongató ellenség ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót. Akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az ÚR, és megszabadultok ellenségeitektől.

 

A haza védelmére a véres kard körülhordozása, a kürt vagy tárogató megfújása után sokan indultak. A tárogató hangja eltért a harci zajtól, így a legnagyobb küzdelemben is meg lehetett hallani. Fekete István gyermekkorában édesapja, a göllei tanító vett egy kiöregedett huszárlovat földműves munkákra. Azonban egyszer huszárok gyakorlatoztak azon a környéken, miközben lovukkal szántottak. A szántás szépen haladt mindaddig, míg meg nem szólalt sorakozóra a falu másik végén a huszárkürt. Az öreg ló megindult és átszáguldott a falun, megfiatalodva végigrángatta az ekét a falun, majd beállt a huszárlovak sorába!

            A fent említett ló számomra a készenlét, a riadóztatás mintaképe. Kötelességét mindvégig tudta. Két regruta még civilként készült képe maradt rám az elsőnek nevezett világháború idejéből. Ugyanaz a beállítás a két unokatestvér képén. 1940-ben mindkettőről készült egyenruhás kép 48 és 47 évesen. Ha úgy adódott volna mentek volna Erdélyt visszavenni, pedig nem számítottak már fiatalnak.

            De nem a mozgósítottak vívják ki a győzelmet az igében, hanem Isten szabadítja meg övéit az ellenség szorongatásából. Ha igazán belegondolunk rövid, vagy hosszú távon Isten győzelmeit tapasztalhatjuk meg mozgósításaink mellett is. Úgy vagyunk, mint Gedeon serege, mely tekintélyes volt, majd kicsi lett és akkor adott Isten nekik győzelmet, de nem a fegyverek élével!

            Győzelmes Istenünk! Most kérjük a Te győzelmedet a vírus felett, mely sújtja a teremtettséget! Ámen.

 

 Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

A várfalakra őrök álljanak,

Kik bátran szólnak harcra készek,

Ha éj borul le, vagy ha kél a nap.

Hívásuk zengjen messze szerteszét,

Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!

 

Ó, bárha lángod fellobogna

S ébredne föl sok nemzet fényinél

Ó, bár sok szolga, sarlót fogva,

Aratna, mígnem leborul az éj!

Urunk, e roppant, ért vetésre nézz:

A munka sok, a munkás oly kevés!

 

Küldd útra hírnökid csapatját,

És adj erőt onnan felül nekik,

Hogy veszni a pogányt se hagyják,

És szerteűzzék Sátán seregit.

Országod jöjjön el minél elébb,

Hirdetve szent neved dicséretét!

 

 

2020.12.03.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 10:2 Készíts két harsonát, ötvözött ezüstből készítsd azokat. A közösség összehívására és a táborok elindítására valók lesznek azok.

 

Harang adja tudtul istentiszteleteink kezdetét. Néha közel lakók valóban csak a harang szavára indulnak el. Falun még azt is megtette a harangozó, hogy a késő emberhez igazította a harangszót és így a kezdetet. Jól is volt ez így! Itt városon a harang nem feltétlenül hangzik messzire a forgalom zsivajában. Mégis valamilyen módon nekünk is szükség van a figyelmeztetésre!

            Szívünkben is kondul a harang, a Szentlélek munkája ez! Hiányoljuk az istentiszteletet. Vágyunk rá! Pótoljuk világhálósan. Jó ez, de mégsem olyan, mint amikor együtt lehetünk a templomban. Kondul szívünk harangja és jelzi számunkra az élet istentiszteletének idejét, amikor a hitünkkel a rendkívüli körülmények között kell megállnunk és megmaradnunk. Egyszerre követel tőlünk a mi időnk egyéni és közösségi állhatatosságot. Egyszerre próbálja meg életünket és közösségeink életét.

            A harsona nem a szekértáborok felállítására és egymásnak feszülésére, hanem a közösség összegyűjtésére szól! Arra, hogy mi emberek, akik magunk között nem tudunk egyek lenni Istenben mégis egyé váljunk, mint Jézus Krisztusnak egy testének részesei. Eggyé forraszt bennünket a cselekedetekre ösztönzése Urunk igéjének.

392. d.

1. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma,

A szent Ígére épült fel lelki temploma.

Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt,

Megváltva drága vérén a váltságban hívőt.

 

2. Kihívott minden népből egy lelki népet itt,

Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít.

Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt,

És egy terített asztal ád néki új erőt.

 

3. A világ fejedelme feltámad ellene,

Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve,

S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala,

Csak virrasztói kérdik: „Meddig az éjszaka?”

 

4. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett,

De szent megújulásért és békéért eped,

Míg látomása egykor dicsőn beteljesül,

S a győzedelmes egyház Urával egyesül.

 

5. A három-egy Istennel már itt e földön egy,

S az üdvözült sereggel egy nép és egy sereg.

Ó, mily áldott reménység: ha itt időnk lejár,

Te boldog szenteiddel fenn Nálad béke vár!

 

 

2020.12.02.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 9:16 Így volt ez mindig: felhő takarta be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott.

 

Isten jelenléte folyamatos. Kell a látható jel is, hogy emberi gondolkodásunk felfogja Őt, a látható dolgokba be nem zárhatót. Sákramentumaink valamit segítenek megértetni és láttatni. De így van a Szent Sátor körül a felhő és a tűz esetében is. A nép számára ezek a jelek, valamint a tenger kettéválása, a manna és a fürjek csodája mind-mind Isten jelenlétéről beszélnek.

            A mi életünk is tele van Isten jelenlétének bizonyítékaival, és mi mégis kétkedve keressük gyakran! Máskor vígan énekeljük: 1. Itt van Isten köztünk: jertek Őt imádni, hódolattal elé állni.

Itt van a középen: minden csendre térve Ő előtte hulljon térdre.

Az, aki hirdeti s hallja itt az igét: adja néki szívét!

            Valljuk meg, hogy Istenünk akkor is velünk volt, van és lesz, ha nem látjuk Őt, talán azért mert hátat fordítottunk neki! Valljuk meg, hogy a vírusveszély idején is jelenlétében bízunk, és tudjuk, hogy itt van velünk! Valljuk meg, hogy azokkal is együtt van, akik a betegség magányosságában vannak! Mert láthatjuk, hogy ma minden betegség magányossá tesz, mert nemigen látszik más, csak gyanakvás a beteg felé! Isten azonban felhatalmaz bennünket, hogy mind egészségünkben, mind betegségünkben keressük Őt! Sőt találjuk meg a velünk levő Istent!

165. d.

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal angyalsereg áld s magasztal.

Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek a mennyei fényes lelkek.

Halld, Urunk, szózatunk, ha mi, semmiségek áldozunk tenéked!

 

3. Csodálatos Felség, hadd dicsérlek Téged: hadd szolgáljon lelkem néked!

Angyaloknak módján színed előtt állván bárcsak mindig orcád látnám!

Add nékem mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

 

4. Általjársz Te mindent; rám ragyogni engedd életadó, áldott Lelked!

Mint a kis virág is magától kibomlik, rá ha csöndes fényed omlik:

Hagyj Uram, vidáman fényességed látnom s országod munkálnom!

 

5. Egyszerűvé formálj belső, lelkiképen, békességben, csöndességben.

Tisztogasd meg szívem: tisztaságod lássam Lélekben és igazságban.

Szívemmel mindig felszálhassak sasszárnyon, csak Te légy világom!

 

6. Jöjj és lakozz bennem: hadd legyen már itt lenn templomoddá szívem-lelkem!

Mindig közellévő: jelentsd magad nékem, ne lakhasson más e szívben;

Már itt lenn mindenben csakis Téged lásson, leborulva áldjon!

 

 

2020.12.01.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 9:12 Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját se törjék el. Pontosan úgy járjanak el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól.

 

János 19,31 Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztrefeszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. 33Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem 34az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. 35Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjétek!” 37Vagy egy másik helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”

 

A páskabárányról szóló rendelkezés éveken keresztül megismétlődő gyakorlat és évszázadokkal később éri el sajátos és egyetlenszerű értelmét a golgotai áldozatnál. Erre a mozzanatra a keresztnél aligha figyelhettek fel sokan. Sokkal inkább elsiklottak felette a tekintetek, hogy Jézus Krisztus keresztjénél nem hallatszott az a borzalmas reccsenés. Pedig itt az egyszerre és mindenkorra megtörténő páskáról van szó. Arról az áldozatról, amely a bárányok évenkénti levágásával nem helyettesíthető!

            Krisztus áldozata nekünk is életünk és erőnk! Mert ebben az áldozatban van benne Istennel és felebarátainkkal való megbékélésünk, elvesztett jussunkba való visszahelyezésünk. A megtöretett test és a kiontatott vér az értünk áldozatot bemutató Báránynak a törvényben meghatározott áldozatbemutatásáról beszél.

            A héten egy temetésen kérték a 342. dícséretet:

 

1. Jézus, világ megváltója,

Üdvösségem megadója,

Megfeszített Isten Fia,

Bűnömnek fán függő díja:

Jézus, engedd hozzád térnem,

Veled halnom, veled élnem.

 

2. Szent kereszteden kereslek,

Szomorú szívvel szemléllek,

Mert így gyógyulást reménylek:

Moss meg szent véredben s élek.

Jézus, engedd hozzád térnem,

Veled halnom, veled élnem.

 

3. E keresztről, én Reményem,

Tekints reám szerelmesen,

Épen téríts hozzád engem,

Mondván: „bűnöd elengedtem”.

Jézus, engedd hozzád térnem,

Veled halnom, veled élnem.

 

4. Ne gerjedezz vétkem ellen,

Sőt véreddel kegyelmesen,

Ily mocskos beteget, híven

Moss meg, s bűntől üres lészen.

Jézus, engedd hozzád térnem,

Veled halnom, veled élnem.

 

(…)

 

blank