2021-01-26 10:09:56

2021.01.26.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 15:32 Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom napján.

 

Már az eset felvázolása rémít, mert önmagamba nézésre indít. Mit tettem én a nyugalom napjával? Hogyan élek a vasárnapommal? Volt-e bennem olyan indulat, mely a vasárnap igazi értelmétől távolra mozdított? Bizonyosan éreztem már azt, hogy az életemből a vasárnap elvon valamit. Legfőképpen gyermekként, amikor a televízió kelt versenyre a konfirmációs felkészítéssel. Akkor úgy éreztem, hogy a jótól megfosztott kisebbséghez tartozom. Ma meg nevetek és szörnyülködök egyszerre akkori gondolataimon. De felnőttként is sok kihívója lehet a nyugalom napjának! Még kegyes magyarázatokba is burkolódzhatunk! Sok olyan érvünk alakulhat ki, mely az istentiszteletek elmaradása felé visz bennünket.

A ma emberének rémisztő lehet az is, hogy a fa szedegetése bűnként tűnik fel szombat napon. Pedig a nyugalom napját csak az önmagunkkal szembeni radikális hozzáállással nyerhetjük meg. Igen, mert más a mértéke a nyugalom napján a tennivalóknak és más a hétköznapokban. A nyugalom napja elmaradása- láthatjuk a világban- rengeteg emberi életeket rágó következményekkel jár. Át sem gondoljuk, hogy sok életünket rágó rozsda okozója a nyugalom napjának meg nem élése! Lehet, hogy nem a társadalom kövez meg ezért, hanem a ránk növő gondjaink!

A hat munkás nap után az egy nyugalom napja is az életünk és a hét része! Ha ez nincs meg, akkor lemerülnek akkumulátoraink hamar és belebetegszünk! Istentől teremtésbe teremtett szükségszerűség a nyugalom napjának a megtartása!

 

240. Ó, én két szemeim, ti az Úrra nézzetek

1. Ó, én két szemeim, ti az Úrra nézzetek, Hogy kegyelmes hozzám, mindenkor elhigyjétek; Az ő nagy szerelmét, Hozzám nagy jó voltát Mindenkor hirdessétek.

2. Megragadlak, Uram, az én igaz hitemmel, Reád támaszkodom erős reménységemmel, El sem is bocsátlak, Amíg meg nem hallgatsz, Az én lelki kezemmel.

3. Felindítlak téged nagy nyomorúságimmal, Az én bűneimnek számtalan sokságával;

Mindaddig kiáltok, Míg bé nem kötsz engem Szent irgalmasságoddal.

4. Ó, mennybéli Isten, te vagy én reménységem, Kinek hatalmában, kezében ellenségem; Ott vagy te, Úr Isten, Én nagy segítségem, Ahol nincs reménységem.

5. Tanítsál meg engem a te igaz utadra, Hadd lássak elmenni a te igazságodra; Én ellenségimet Gonosz szándékukban Ne bocsássad szájukra.

6. Ha tebenned, Uram, nem reménylettem volna, A nagy bánat miatt megemésztettem

volna; Az élőknek földén A te javaidat Meg nem láthattam volna.

7. Azért, ó, én lelkem, serkentsd fel te magadat: Mit töröd, fárasztod nagy bánatban magadat? Majd meg fogod látni Uradnak jóvoltát, Csak el ne hagyd magadat.

 

 

2021.01.25.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 15:22 Megtörténhet, hogy nem szándékosan szegitek meg valamelyik parancsolatot, amelyet az ÚR meghagyott Mózesnek.

 

Nem úgy indulok a vezetésnek, hogy semmibe venném a KRESZ szabályait, de nem lehet mindig a szemem a kilométerórán és nem biztos, hogy minden szabályt be tudok tartani maradéktalanul. Hány olyan helyzet adódik, melyben észre sem veszem, hogy megsértettem a szabályok valamelyikét! Nem akartam semmi rosszat tenni, de mégis megszegtem az előírásokat. Igen, van szándék nélkül elkövetett bűn, mely egy kicsúszott szóból, mozdult, vagy éppen nem mozdult mozdulatból hirtelen történik. Nem szándékoztam, de mégis „sikerült” a bűnt elkövetni.

          Mennyire elővigyázatlanok tudunk lenni! Másrészt azonban, ha nem csinálnánk semmit, akkor is el tudnánk követni az ilyen bűnöket. Ennyire beépült a bűn állapota a mi életünkbe. Talán észre sem vesszük, de mégis ott vannak ezek a nem szándékos bűnök. Talán éppen még azok ellen a bűnök ellen könnyebb is küzdeni, melyek gondolati mérlegelés után következnek be.

          Rémisztő is, hogy szándék nélkül is elkövetünk bűnöket. Hiszen így a mi bűneinket önmagunknak is nehéz számba venni! Egyedül csak a szívek és vesék vizsgálója, Urunk képes átlátni. Innen látszik igazán, hogy nem bűnökről beszélhetünk, hanem bűnös állapotról. A bűnös állapotból, csak egyedül Krisztus áldozata emelhet ki, mert ez az áldozat minden bűnért, szándékosért és szándéktalanért történt!

 

32. Ó, mely boldog az oly ember éltébe'

A bűnbocsánat útja (Második bűnbánati zsoltár)

1. Ó, mely boldog az oly ember éltébe', Akit az Isten bevett kegyelmébe, És megbocsátá az ő vétkeit, És befedezte minden bűneit. Boldog, akinek ő nagy hamissága Istentől

néki nincs tulajdonítva, És csalárdság nincsen ő szivében, Tettetés nélkül jár életében.

2. Hogy bűnömet el akarám hallgatni, És neked meg nem akarám vallani, Csontjaim ottan elszáradának Soksága miatt én siralmimnak, Mert éjjel-nappal kezed nehéz volta

Nagy bűneimért rajtam fekszik vala, Elfogya bennem minden erősség, Mint nyári hévségben a nedvesség.

3. De hogy bűnömet előtted megvallám, Nagy vétkeimet el nem hallgathatám, De híven

előbeszélém neked: Ott bocsánatot nyerék tetőled. Azért az Úr Istennek minden hívek

Könyörögjenek, míg vagyon idejek, Mert ha nagy árvizek jönnének is, De nem árthatna

ezeknek mégis!

4. Te vagy oltalmam, őrizz meg engemet, Minden gonosz ellen tartsd meg lelkemet, Vigasztalj meg, hogy örvendezhessek, És vígan néked énekelhessek! Tanítlak téged, úgy

mond az Úr Isten, És vezérellek az igaz ösvényen, Szememmel mindig reád vigyázok,

És igazgatlak, rád gondot tartok.

5. - - -

6. Örvendezzetek a nagy Úr Istenben, És igaz hívek, legyetek örömben, Vígadjatok és

énekeljetek, Akiknek vagyon tiszta szívetek!

 

 

2021.01.23.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 15:18 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket, 15:19 és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor ajánljatok föl ajándékot az ÚRnak.

 

Hála a megígért földért.

Sokszor tapasztaljuk meg, hogy bizonyos korokban nem tűnik értékesnek a föld. Bár tudjuk, hogy tollvonással elvehető tulajdon, meg privatizálható a közös után, de ha mindettől a felhangtól megszabadítjuk, akkor a megélhetésünk Istentől adott záloga. Az az eredendően isteni tulajdon, mely emberi kezek munkája és a rá adott isteni áldás útján megtermi a mindennapi kenyeret Isten kegyelmes akaratából!

          Innen érthető, hogy sokszor ezzel a teremtett kinccsel nem élünk jól. Nem adunk hálát eléggé azért a kenyérért, mely az asztalunkra kerül. erre rásegít az is, hogy kevesebben élünk földművelésből, többen inkább a rávaló pénzt keressük meg. így talán jobban érezzük a függést a kenyérgyáraktól és pékektől és a kenyér is inkább silány tucatáruként kerül asztalunkra, ha nem akarjuk-, vagy nem tudjuk- megfizetni a minőséget.

          Hálaadás nélkül marad a megkapott ország és az isteni eredetétől megfosztott föld csak kizsigerelendő gazdasági forrás. Milyen szomorú az a kép, mely kialakult most már sok évtizedes távlatban, ahogyan a földet és a munka során a termését materializálja és elistenteleníti az ember. Ez azért a mindennapi kenyér, étel minőségén is meglátszik. Elvész a szív és az ész válik mindenhatóvá, noha nem az.

          Pedig a hálaadással élt élet az áldásokra hagyatkozó lét biztosíthatja egyedül az isteni kéz adományának elfogadását!

 

484. Mi Atyánk, ó kegyes Isten

A 483. dicséret dallamára: Mennybéli felséges Isten

1. Mi Atyánk, ó, kegyes Isten, Ki vagy a magas mennyekben: Szenteltessék neved szívvel; A te országod jöjjön el; Te akaratod meglégyen Ez földön, miképpen mennyben.

2. Mindennapi kenyerünket Add meg, bocsásd meg vétkünket, Amint mi is megbocsátunk Azoknak, kiktől bántattunk; És ne vígy a kísértetbe, De szabadíts gonosz ellen.

3. Mert tied, Uram, az ország, Tied minden hatalmasság, Megadhatsz azért minékünk

Mindent, amit tőled kérünk; Tied a dicsőség, Ámen. Most és örökké úgy légyen.

Szöveg: Oppenheimi zsoltárfüggelék, 1612.

 

2021.01.22.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 15:13 Minden bennszülött így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be az ÚRnak.  15:14 Ha pedig jövevény valaki nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az ÚRnak, úgy készítse ő is, ahogyan ti készítitek.

 

          Ez a jövevényekre vonatkozó utasítás abba a gondolatkörbe illeszkedik bele, mely később Ruth könyvében olyan szépen megfogalmazódik: „Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.” A moábi Rúth a betlehemi származású Naóminak mondja ezt. A jövevény, tehát alkalmazkodik. A héberül gér-nek nevezett jövevény elfogadja a befogadók Istenét és azonosul az am-nak nevezett néppel.

Na, ez most időszerűtlen gondolatnak tűnik, mi több, a korszellemben gyűlöletesnek. Pedig ez biztosította a nép életét.

          Aztán a későbbiekben látunk példát arra, hogy a jövevény hozza a maga istenét és akkor eltér a nép az élő Isten útjáról. és ilyenkor felgyúl az élő Isten haragja eltévedt- lelkileg paráználkodott- népe ellen! Ezeket a bibliai háttereket is jó lenne meglátni akkor, amikor világot bolydítunk fel és keverünk össze!

          Itt, ebben az igében az igazi integrálódás látszik, amikor a jövevény részt vesz az élő Isten kultuszában, mert elismeri istenének az élő Istent és elszakad a maga holt isteneitől. Isten népe minden olyan alkalommal, amikor ez nem valósult meg erodálódott, amikor pedig megélhették ezt a csodát, akkor áldásokat tapasztalt meg!

          Korunk kérdése: a keresztyénségünk elég komoly-e ahhoz, hogy ezt a folyamatot a magunk hitének feladása nélkül?

 

234. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét

1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen az igaz hitért, Hogyha jő a végóra,

mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon, Könyörüljön.

2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen mesterünk, El ne

hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad. Könyörüljél.

3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd kóstoljuk édességedet; Tiszta szívből mindenkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk. Könyörüljél.

4. Ínségeinkben fő Vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk, Össze ne hagyj esni, ha ellenségünk Reánk jő s romlást készít már nékünk. Könyörüljél.

Dallam: Wittenberg, 1524.

Szöveg: Luther Márton, 1483-1546.

 

 

2021.01.20.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 14:31 De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, azokat beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek.

 

Van, hogy az elkövetkező nemzedékekben reménykedhetünk. Azokban, akik ki tudnak törni. Azokban, akik a társadalmi változásokat meg tudják lovagolni. Ennek vannak negatív hatásai is, hiszen így ment el faluról az alkotni, tanulni és előbbre jutni vágyó sok nemzedék. De vannak pozitív mozzanatok is! Hiszen az új nemzedékek megszabadulhatnak azoktól a törvényszerűségekből adódó béklyóktól, melyből elődeiknek nem volt erejük szabadulni!

          Azért a negyvenöt utáni világ teremtett ilyen lelki beidegződéseket és mennyire szükség volt olyan nemzedékre, mely tudott kiszakadni az erőszakkal rátett bilincsekből. Ha megnézzük a nemzet megtartó erejét, akkor először erőszakkal akarták átalakítani, majd olyan életkényszereket helyeztek útjába, melyek lelki erőszakkal terelték „az idők szavának” való megfelelésre!

          Kérdés: nem lehetett másképp? Sokszor láthatjuk, hogy voltak, akik megmutatták, hogy lehet másképp! Voltak, akik nem hivatkoztak arra, hogy nem lehet Isten közelében élni és egyáltalán nem hivatkoztak arra, hogy nem lehet, hanem csak egyszerűen hívő életet éltek!

          És most döbbenek rá, hogy életutak összegzésénél már egyre kevesebbet hallom, hogy „akkor nem lehetett”! nem lehet, hogy ez már az ige szellemiségéből fakadó következmény?!

 

434. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne

téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt

a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Dallam: Drese A., Darmstadt, 1698.

Szöveg: Zinzendorf M.L., 1700-1760

 

 

2021.01.19.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 14:25 A völgyekben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger felé!

 

Mint egy társasjáték! Két lépést menj hátra! Ez a hitetlenség következménye! Ha nincs hited abban, hogy az Úr célba juttat, akkor a haladási irány éppen az ellenkezőjére változik. Az előre hittel tekinteni nem tudó ember legelőször is megreked, lemarad, majd hátraarcot csinál akaratlanul is. Ez a hátraarc pedig ebben a történetben az ígéret földje határától eltávolít és a hitetlen nemzedékek pusztai pusztulásához vezet.

          A negyven esztendős bolyongás magyarázata ebben áll. Nem a térkép szerinti néhány hetes, hónapos út lesz az átmenet ideje, hanem negyven esztendő. Azért a különbség nem kevés! Egy negyven éves ember kétszer annyi idős lenne a kánaáni határnál. A hátraarc emberek ezreinek, tízezreinek teszi lehetetlenné a célba érést. Egy születendő új nemzedék élheti csak meg a honfoglalást. Az a nemzedék, mely már Egyiptomot sem ismeri, és így nem tud benne romantikus kép kialakulni a rabszolgaságról és nem a lázadás lelkével lépi a lépéseket!

          Persze mi már tudjuk, hogy az a generáció sem lesz jobb vagy rosszabb, mint a többi! Tudjuk, hogy a honfoglalás után is lesz lázadás, de az esély megvan az engedelmességre!

 

500. Krisztus, ki vagy nap és világ

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy,

Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon

És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen

híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől,

Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk

Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel:

Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben,

Örökkön-örökké! Ámen.

Dallam: Debrecen, 1774

 

2021.01.18.

  Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 14:24 De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt.

 

Bár nem haszonlesésből vagyunk Isten közelségében, de jó tudni, hogy Isten a hűséget jutalmazza a célba éréssel. Káléb, az el nem csüggedő kém bemehet az ígéret földjére. Aki még a racionalitáson felül is bízik az Úrban. Az erős ellenség sem rettenti meg, ha Isten megígérte a célba érést. Nem csak addig van Istene, amíg a jót kell elfogadni, hanem akkor is, amikor a hit merészségével kell tovább vándorolni.

          Nem adni fel! Soha! És mindig hitünkkel lépni előre a lehetetlenek világában is, mert Istennek minden lehetséges! A mindvégig kitartó hit üdvösséges következménnyel jár. A nehézségek és próbatételek nem okozhatják, hogy megsértődünk Istenre! Lehet-e egyáltalán megsértődnünk rá, aki kegyelmesen tekint ránk?

          Káléb hite kivilágít a történeti háttérből és szentelhetünk nagyobb figyelmet neki! Nem sok helyen említjük meg nevét, noha példaképe lehet a céltudatos hitnek a rajongó és könnyen elcsüggedő hittel szemben. A hit igazi próbája a folyamatosság és ebben Káléb következetes.

 

512. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Dallam: Hannover, 1648.


 

 

2021.01.16.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 14:20 Akkor az ÚR ezt mondta: Megbocsátok a te beszéded szerint. 14:21 De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, 14:22 hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra, 14:23 senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak.

 

Isten ítélete a lázongó nemzedékek felett érthető. A következő generációk mehetnek csak be az országba. A makacsság és az állhatatlanság büntetése, hogy a csodák látása ellenére elforduló lelkek, akik csak a lehetetlenséget látták az Isten dolgaiban nem tapasztalhatják meg a honfoglalás és a gyökeret eresztés idejét. Valamit elvesz Isten egy generációtól, hogy egy másikban a megújulás végbe mehessen- ha az a másik nemzedék hagyja magát megújítani!

            Dávidtól elveszi a templom felépítésének a lehetőségét és Salamonnak adja! Lám ott is hasonló történik emberekre kihegyezve! És ez nem valamiféle játék az emberekkel! Hanem Isten nevelő célzatú történelem-formálása.

            Nemzedéki váltásokat éltünk át három évtizede mi is. Nem is ment könnyen, és talán még ma sem fejeződött be. A történelem egyik legnagyobb próbatétele az ilyen!

 

125. Akik bíznak az Úr Istenben

A reménység meg nem szégyenít

1. Akik bíznak az Úr Istenben Nagy hiedelemmel, Azok nem vesznek el Semminémű

veszedelemben. Mint a Sion hegye, megállnak, Nem ingadoznak.

2. És mint a nagy Jeruzsálemet Hegyek körülvették És nagy kerítések, Akképpen Isten

az ő népét És ő híveit körülveszi És megőrizi.

3. Mert az övéit ő nem hagyja A hamis kezében És semmi ínségben, Hogy ki-ki önmagát megóvja, Hogy a hitlen népekkel egybe Ne essék bűnbe.

4. Jelen van a jószívűekkel, De a hitleneket És ő ösvényüket Elhagyja a gonosztévőkkel. Ő híveinek békességet, Ád csendességet.

Dallam: Bourgeois L., Genf, 1551.

 

2021.01.15.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 14:19 Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig!

 

Mózes közbenjárása talán nagyon magyarázásnak tűnik. De érdemes elolvasni a 13. verstől a 19. versig egyben. Ez a csúcspontja! A könyörgés Isten felé a nagy szeretetre építve fel, mely eddig is a vándorlás során megmutatkozott. Mint ahogy istentiszteleteinken minden nemzetért imádkozunk és köztük a sajátunkért is, Mózes is a világ színterén értékeli népe Isten általi vezetését és az elbukásokat is!

            Isten szeretetével lehet élni és sajnos- sok példa mutatja- visszaélni is! Jól élhetünk Isten szeretetével, ha komolyan vesszük Isten megbocsátását és a bűn ismétlésének elkerülésére törekedünk. Az embernek feladata van a bűn elleni küzdelemben. Nem szükséges állandóan Isten ellen lázadozni, ha engedelmeskedhetünk is neki, legfőképpen azért, mert vezetésének jóságáról már sokszorosan meggyőződhettünk!

            Látjuk, hogy Mózes sem azt kéri, hogy Isten egy megbocsátó-automata legyen, hanem a nép lelkéből kiindulva a bocsánatot azért kéri, hogy új indulása legyen népének! Ez a megújulási esély egy népet eltörlő büntetéssel nem lenne meg!

Éljünk bátran Isten szeretetében, de ne éljünk vissza vele!

 

118. zsoltár

1. Adjatok hálákat az Úrnak, Mert nagy az ő kegyessége, És nagy volta szent irgalmának Megmarad most és örökre! Izráel, bátorsággal mondjad, Hogy megáll kegyelmessége; Irgalmas voltáról azt valljad, Hogy megmarad mindörökre!

2. Mondjad bízvást, Áronnak háza, Hogy az Úrnak ő jókedve És megmarad irgalmassága Most és örökkön örökre. Istenfélők, mondjátok mostan, Hogy az Úrnak kegyessége

Megmarad ő teljes voltában Ettől fogva mindörökre.

3. Az Úrhoz én nagy ínségemben Könyörögvén felkiálték, És meghallgata kérésemben,

Tőle segedelmet nyerék. Az Úr Isten vagyon énvélem, És tőlem másuvá nem tér, Hát

kitől kelljen nékem félnem, Mit árthat nékem az ember?

4. Jelen vagyon velem az Isten Köztük, kik engem segítnek; Megvetem őket, félre nézvén, Akik engemet gyűlölnek. Sokkal jobb az Istenben bízni, Hogynem valamely emberben; Sokkal jobb benne reménykedni, Hogynem a fejedelmekben.

5. Körülvettenek a pogányok, De az Úr nevében bízom, És oly jó reménységben vagyok, Hogy őket mind eltaposom. Mint a méhek, úgy körülvettek, De őket megverem

menten, Velük együtt odalesz nevek, Mint aszú tövis a tűzben.

6. Köröskörül fogtak engemet És kerengnek körülöttem, De én reménylem Istenemet,

Hogy őket én mind elvesztem. Te ellenség, énrám támadtál, És meg akartál ejteni, De

csak hiába munkálódtál, Mert éltemet Isten őrzi.

7. Az Úr énnékem erősségem, És én őróla éneklek; Csak ő énnékem segedelmem, És

én őbenne reménylek. A hívek vígan énekelnek Az ő hajlékukban széjjel, Mert jobb

keze az Úr Istennek Nagy erős dolgokat mível.

 

 

 

2021.01.14.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 14:11 és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?!

 

Szívekbe hasító isteni szavak!

Meddig még? Hol a hitetlenség határa? Mikor fognak nemzetek rádöbbenni Isten hatalmára? Mikor ismerik fel bűnbánó tömegek az egyetlen utat? Mikor lesz az ember kész arra, hogy befogadja Isten szavát?

            Talán erre a kérdésre nem is lehet, nem is kell választ adjunk! De személyes válaszok sora egész közösségeket vihet közel Istenhez! Tragikus azt látni, hogy nagy tömegek nemcsak Isten felé való közönyben, hanem Isten (és az övéi) iránti utálatban élnek! Sátáni módon elzárkóznak tőle és nem engedik életüket Isten uralma alá! Nagyon sokan bárbibe képesek kapaszkodni, csak Istenbe nem!

            A világ megváltásának eseményeit sem tömegek állták körül! Nem is értették, hogy mi zajlik a sötétség délutánján ott a kereszten. Majd a feltámadás után sem mozdult egy emberként a világ! Mégis egy-egy lélek megtérése lépésről lépésre építette fel az egyházat. Krisztus egyenként indult a Szentlélek által meghódítani szívet szív után!

            Csüggesztő látni a növekvő keresztyénellenességet? Mégis azt is látnunk kell, hogy Krisztus is mozdul és munkálkodik! Ahogy István első vértanú megkövezésénél látja a már trónjáról felállt és értünk lépni készülő Urat! Mert nem tehetetlen istenségek uralkodnak rajtunk, hanem cselekvő Istenünk van!

 

24. Az Úr bír ez egész földdel

Isten tiszteletére hív a mindenség

1. Az Úr bír ez egész földdel És minden benne élőkkel; Övé a földnek kereksége, Mit a

tengeren épített, Folyóvizekkel körülvett, Melyben meglátszik bölcsesége.

2. Ki mégyen fel a szent helyre, Az Úrnak ő szent hegyére? És vajon kitől tiszteltetik?

Akinek tiszta ő szíve, És ártatlan az ő keze, Aki hamisan nem esküszik.

3. Ezt az Úr megáldja szépen, És az idvezítő Isten Adja igazságát őnéki. Az pedig a

boldog nemzet, Mely, nézve az ő szent színét, Jákóbnak Istenét keresi.

4. Ti szent kapuk, kinyíljatok, Fejeteket feltartsátok: E dicső király hadd térjen be! Micsoda dicső király ez? A seregek Istene ez, Nagy ennek hadi erőssége.

5. Ti kapuk, emelkedjetek, Fejeteket felvessétek, Hogy e király belétek térjen! Kicsoda e

nagy királyság? Ez a Zebaoth uraság! Mely nagy az ő dicsőségében!


 

 

2021.01.13.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 14:8 Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet.

 

Gyakran az a bajunk, hogy emberi mérlegelésünk, számításaink, félelmeink mellett nem hagyunk teret annak, hogy Isten megmutathassa, hogy kedvel bennünket! Addig -addig somfordálunk gondolatainkkal, hogy A és B terveink között éppen Istennek nem hagyunk lehetőséget, hogy ígéretét teljesíthesse rajtunk!

            Gyakran problémája a mi életünknek, hogy számításainkból kihagyjuk Istent és látásunk vagy túl rémisztővé válik, vagy nem látjuk a feladatunkat. A pusztai vándorlásban éppúgy, mint életünk során annyiszor ott van az elcsüggedés és a megtorpanás pillanata! Mit tegyünk mi? –így tesszük fel a kérdést, noha kérdésünk inkább az kellene, hogy legyen, hogy mit tehet Isten velünk? Hát először is „érdemeink” szerint megbüntethetne! De Isten rólunk való terve kegyelmes! Ezt mi már Jézus Krisztusban megláthatjuk és meg is tapasztaljuk!

            Ne tartsuk olyan szegénynek Urunkat, hogy azt higgyük, hogy Ő már nem tud tenni semmit a mi életünkben! Minden körülmények között helyezzük önmagunkat kezébe, hogy csodáit megmutassa a mi életünkön is!

            Merjünk egész létünkkel benne bízni, mert Ő üdvösséget ígért nekünk!

 

1. Térj magadhoz, drága Sion,

Van még néked Istened, :/:

Ki atyádként felkaroljon,

S szívét ossza meg veled!

Azt bünteti, kit szeret,

Másképp ő nem is tehet:

Sion, ezt hát jól gondold meg,

S szabj határt bús gyötrelmednek.

 

2. Hullámok ha rémítenek

Mérhetetlen víz felett, :/:

S a habok közt szíved remeg,

Hogy sírod is ott leled;

Ha aludni látod őt,

Ki reményed és erőd:

Sion, soha ne feledd el:

Ő megvívhat tengerekkel!

 

2021.01.12.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 14:9 Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük!

 

Isten ígérete ellen lázadozni szolgáikon keresztül! Mert lássuk be, hogy amikor Mózest, Áront, Józsuét akarják lecserélni, akkor Isten vezetése ellen lázadnak fel!

Az engedelmesség lelke de messze távozott a választott néptől! Hát most adnák fel a küzdelmet, amikor nemsokára beteljesedhetne rajtuk az ígéret?

            Nagyon furcsa lény az ember, mert azt gondolja, hogy Isten és az Ő rendje ellen büntetlenül lehet lázadni! Azt gondolja az ember, hogy a teremtmény valamit is jobban tudhat a Teremtőnél. Furcsa az ember, mert azt gondolja, hogy lehet Isten akaratát semmibe venni és megváltó hitté tenni a lázadást. Furcsa az ember, mert éppen a józan ész törvényei ítélik meg cselekedeteit!

            Nehéz embernek lenni, mert Istent követni egyre inkább árral szembeni haladást jelent! Nehéz embernek maradni, mert emberként és emberséges emberként a lázadókkal szemben betörik a fejünk! És még sincs más út! Nem lehet másfelé haladni, csak odaszegezni magunkat arra a keresztre, melyet a világ bűneivel ácsol, mert ez a kereszt az élet útja!

            Néha egészen radikálisan halál-kérdéssé lesz az élet útja: ez a vértanúság, az önfeláldozás. Márk 8, 35:  Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.

Bizony a világ minél inkább Isten-idegen lesz, annál inkább nem lesz élhető! És minél inkább Isten-háza lesz, annál inkább templommá válik! Lehet tehát feladni, de nem érdemes!

 

233. Úr Isten, te tarts meg minket

1. Úr Isten, te tarts meg minket, És szent igédben hitünket; Rontsd meg mi ellenségünket És minden kegyetleneket.

2. Kik a Krisztust háborgatni És szent székiből levetni Akarják, őtet rontani, Ő híveiben

kergetni.

3. Krisztus, ki vagy urak Ura És királyoknak Királya: Jelentsed istenségedet És törd meg

ellenségidet.

4. Tartsd meg minden híveidet, Te szegény keresztyénidet, Hogy dicsérhessünk tégedet, Tartsd egyességben népedet.

5. Ó, áldott Szentlélek Isten, Vigasztalj minket e földön, Légy jelen mi szükségünkben,

Minden keserűséginkben.

6. Nevelj minket igaz hitben, Krisztusnak ismeretiben; Végy minket szent szerelmedbe

És holtunk után örömbe.

Dallam: Wittenberg, 1543.

Szöveg: Jonas Justus után, Várad, 1566

 

 

2021.01.11.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 14:4 Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!

 

Éppen az ellenkező irányba! Ismerős ez Jónás próféta esetéből, aki Ninive- a küldetése- helyett Tarsísba igyekszik! És ismerős a mi életünkből, amikor éppen az ellenkező irányba haladunk attól, amerre Isten szerint haladni kellene!

            Isten ügye nem vár demokratikus szavazásra! Nem vár arra, hogy ellenkező véleményünk szerint cselekedjünk. Isten előre mozdít bennünket és az akkor is jó így, ha nem találkozik emberi egyetértésünkkel! De! Lehet egyetérteni Istennel! Sőt érdemes! Mert Isten nem akar nekünk rosszat!

            Most azért nézzük mi történik! Pákozdy László Márton leírása szerint az egyetlen olyan népről van szó, mely sikeres kitörést hajtott végre Egyiptomból! Most ez a nép arra keres vezetőt, hogy valaki visszavigye oda! A rabszolgaságba! A cél előtt néhány lépéssel! Felfoghatatlan és mégis érthető!

Sokan vannak a rab lelkek!

ARANY JÁNOS: A RABLELKEK

 

Hát ez a szabadság napja,

Mely így éget és vakit?

Mely soha nem látogatta

Börtönünk gyász ablakit?

Ah! ez égő lángözönhöz

Gyenge szemünk nem szokott:

Menjünk vissza börtönünkbe!

Kedves félhomály van ott.

 

És e nyüzsgő élet, e zaj,

E szilaj, zúgalmas ár,

Mely el-elsodor magával

S fejünket boritja már, -

Ah, mi háborító e zaj

S mindig lázas állapot:

Menjünk vissza börtönünkbe!

Állandó magány van ott.

 

Itt a lég nyersebb, keményebb,

A szellő fuvása metsz,

Felhő tornyosul felettünk,

A villám cikázni kezd,

Ég a földet megrohanja,

Itt öl a vész, gyujt amott:

Menjünk vissza börtönünkbe!

Csendes, jó idő van ott.

 

Mennyi küzdés! mennyi munka!

Éber álom, hosszu éj,

Szirt s hullám között hánykódás,

Kis reményhez nagy veszély!

Ah, e fáradság, rebengés

Nem gyötörte a rabot:

Menjünk vissza börtönünkbe!

Béke, nyúgalom van ott.

 

Hah, mi ez: kard villámlása,

Álgyudörgés, vérpatak,

Égő fáklya, véres zászló,

Öldöklő s leölt hadak!

Szalmaágyon, cseppről cseppre

Elenyészni volna jobb:

Menjünk vissza börtönünkbe!

Csöndesebb halál van ott.

 

(1848)

 

 

2021.01.10.

 

Életünk helyes irányának Ura! Téged keresünk azért, hogy légy vezetőnk a megérkezésig és szentelj meg minket, hogy Országodba hazaérkezhessünk! Te Készítsd fel életünket azzal az erős hittel, mely az útra kell! Engedd szívünkben megragadni úticélunkat Tebenned, aki indulásunk és megérkezésünk vagy! Bocsásd meg nekünk, ha nem állhatatosan feléd indultunk, hanem bűnöktől megrakottan kóvályogtunk céltalanul itt az idegenben! Szólíts meg megelevenítő szavaddal ma is! Ámen!

 

Márk 1:14 Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: 15 "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."

 

Kedves Testvéreim!

Márk elég szűkszavú. Az evangélium első fejezetében nagyon sok minden történik. Ezek a Márknál egy mondatos történetek más evangéliumokban talán hosszabb leírást kapnak. Ha azonban rövid megfogalmazására van szükségünk annak, hogy mi is történt Krisztus eljövetelével, akkor érdemes megtekintenünk mélyebben Jézus Krisztus nyilvános galileai fellépésének szavait. Nagyon rövid, de ennek ellenére teljes igehirdetést látunk!

 

Betelt az idő.

            Az életünkből következik, hogy az egyik legtöbbet gyakorolt tevékenységünk a várakozás. A hétköznapok során rengeteget várakozunk. Több-kevesebb tartalommal igyekszünk megtölteni az egyébként haszontalannak tűnő időt. Van, aki türelmetlen a várakozás közben, van, aki nyugodtan vár a sorára. Így vagy úgy azt az időpontot várjuk, melyre rákészültünk, és ha késve is, de be fog következni.

            Az Ószövetség embere várakozó lény. Nem passzív szemlélődő ember, hanem aktívan készülő, figyelmét a Megváltó érkezésére helyező lény. Nemzedékek hosszú sora élt az időben, akik azt várták, hogy eljöjjön a világ Megváltója. Talán azt is mondhatjuk, hogy a Megváltóról alkotott kép nem volt egyértelmű a várakozók lelkében. Többféle váradalom alakulhatott ki és alakult is ki. A hangsúly azonban az aktív és passzív várakozáson van!

            De egyszer csak betelt az idő! Hogy éppen hogyan álltak várakozás tekintetében, az most nem tárgyunk. Sokkal inkább az Isten időben való megjelenését szemléljük. Betelt az idő és megszületett a Megváltó! Eljött, hogy az idő közepévé váljék. Eljött, hogy számunkra értelmes és felkészítő várakozásunk legyen a mennyek országa tekintetében.

            Mert betelik a második advent ideje is egykor! Készülnünk és készítenünk kell tehát magunkat és másokat, hogy az idő telik és az idő Krisztus visszatérése felé halad!

 

Elközelített Isten országa.

Vajon látható-e ez az ország. Ha általam nem ismert külországba igyekeznék, bizonyosan tájékozódnék, olvasnék leírásokat az adott országról. Mindezek mellett bizonyosan kiegészülne tudásom néhány szívembe ivódó képpel, melyek kézzelfoghatóvá tennék a lelkemben azt a helyet, ahova megyek. Annál valóságosabb számunkra úticélunk, minél többet látunk képszerűen magunk előtt a helyről, ahova igyekszünk!

            Vajon van-e ilyen útikönyv a mennyek országához? Lehet-e képeket látni tájairól, a mennyei Jeruzsálem utcáiról, az ott élőkről, az utazásunk céljáról?

            Jézus Krisztus azért jött, hogy útra indítson minket e csodás ország felé! Azért jött, hogy egész életünkben úton legyünk a megérkezésig. És még soha senki nem képviselt úgy egy országot, ahogy Jézus Krisztus megjelenítette számunkra Isten országát! Igazi nagykövete Ő! Általa látjuk úticélunkat és szemléljük a mennyek országának csodálatos jövendőjét!

            Maga Jézus Krisztus vált útikönyvünkké és idegenvezetőnkké. Sőt az idegen szót már törölhetjük is, mert ebben a világban a cél felé haladva az idegenség nem a mennyek országára lesz érvényes, hanem a bűneiben levő világra. Otthon már a mennyben érezzük magunkat és nem itt! Ez pedig azért lehet így, mert Krisztusban elközelített a mennyek országa!

 

Evangéliumi hit

Azt is mondhatnánk, hogy evangéliumi bizonyosság.

Ha útra kelünk, akkor szükségünk van sokféle dologra. Az úton nem baj, ha tudunk valamit harapni. Ha van velünk az útra innivalónk, egyéb szükséges holmink, útlevelünk, pénzünk. Sokan sokféle hozzávalót tudnának még mondani: nyelvtudás, útitárs, néhány telefonszám baj esetére.

            De mire van szükségünk az Isten országába vezető úton? Sokféle felsorolásban lennének igazságok, de most tömören fogalmazzuk meg magunknak! Igen, evangéliumi hitre van szükségünk! Arra a bizonyosságra, hogy az úton nem vagyunk egyedül. Az útnak van célja. Az útra Jézus Krisztusban megvan mindenünk. Jézus Krisztusban van segítséget hívó lehetőségünk. Minden útravalónk Ő!

            Ez az evangéliumi bizonyosság az, amely erőt ad az útra! Fel tudunk kerekedni Őbenne! Meg tudjuk tenni azt a mozdulatot, mely Mátét a vámszedő asztaltól elindítja, Zákeust lehozza a fáról, Pétert, Andrást, Jánost és Jakabot a halászhálóktól elmozdítja! Meg tudjuk tenni az úticél irányába a fordulatot! Minden egyes lépéshez hitünk által van erőnk!

            Mert ez a hit bizonyosság és nem valamiféle emberi elképzelés-kotyvalék! Ez a hit iránytű és nem a kezünkben bizonytalanul forgatott térkép! Ez a hit megragadja a krisztusi kezet és engedi magát vezettetni általa a megérkezésig!

 

Merj járni bizonytalan léptek helyett a krisztusi bizonyosságban az ország felé, ahol otthonod és megérkezésed lehet! Ámen!

 

229. Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat

1. Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat, E földi útvesztőben te mutass jó utat;

Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk, Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk.

2. Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet, És kóstolgatja mindennap szent beszédedet; Hát legeltessed igéddel bolygó nyájadat, És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat.

3. Szentlelkedet töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát, És adj fejünkre tőled nyert ékes koronát, Hogy áldozatra felgyúlt, megszentelt életünk Oltárodon elégjen, Királyunk, Mesterünk!

Dallam: Régi angol dallam.

Szöveg: Alexandriai Kelemen (†220) éneke után

 

2021.01.09.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 14:1 Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel.

 

Higgyük el, hogy az emberekre egyetlen álhír nagyobb hatással van, mint az ezerszer elmondott igazság! A tavalyi év terméke, de idénre is áthúzódik bőven az álhírgyártás! Sokféle módja van, de a legeredményesebb az internetes komment. Egy álhírgyártóra is igaz, amit Petőfi így fogalmaz meg: „egy közűlök százakat ront el, mint A pohár bort az egy cseppnyi méreg.”

            A szellemi kútmérgezők nem zavartatják magukat saját belső ellentmondásaikkal sem. Sajnos a rémhírterjesztés nehezen megfogható egy adatvédelemmel gyilkolt világban és ahol a szólás szabadságát a romboló és gyilkos szavakra is kiterjesztik.

            Az egész nép sírása a felemásra sikeredett kémkedés következménye. Benne van az Isten iránti bizalmatlanság és az önmaguk alul értékelése egyaránt. Bízni Kánaán távlatában-ez az igazi hőstett, nem elvenni azok erejét is, akik bizalma, hite szükséges lenne!

            Ez a mi korunk baja is! Engedélyt adunk magunknak a csüggedésre, a méltatlankodásra! Nincs önfegyelem, nincs tűrőképesség, társadalmi immunrendszer. Nyolc órától kijárási korlátozás? Hogyan lehetne ezt kitágítani, megoldani, hogy nyolc óra után is kint lehessek? Ott van ez az érzés mindegyikünkben! De szükséges, hogy ott legyen? Alig hiszem!

            A legkárosabbnak tartsuk azt, ha jön hitet próbálni ember-képben a Sátán, hogy mindent kétségbe vonjon, ami a cél felé mutat!

 

392. dicséret

1. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, A szent Igére épült fel lelki temploma. Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, Megváltva drága vérén a váltságban hivőt.

2. Kihívott minden népből egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít. Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt, És egy terített asztal ád néki új

erőt.

3. A világ fejedelme feltámad ellene, Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve, S míg

egykor felderül majd az Úrnak hajnala, Csak virrasztói kérdik: „Meddig az éjszaka”?

4. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, De szent megújulásért És békéért

eped, Míg látomása egykor dicsőn teljesül S a győzelmes egyház Urával egyesül.

5. A három-egy Istennel már itt a földön egy S az üdvözült sereggel egy nép és egy sereg. Ó, mily áldott reménység: ha itt időnk lejár, Te boldog szenteiddel Fenn Nálad béke

vár!

Dallam: Wesley S.S., 1810-1876.

Szöveg: Stone J. Samuel, 1839-1900

 

 

2021. január 08.

 

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 13:30 Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele,31 de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk.

 

Itt látható gyönyörűen az, hogy világunkban minden építő gondolat mellé odaszegődnek az energia-vámpírok és megpróbálják elvenni az erőt!

Csináljuk!-mondja az egyik. Azt úgy nem lehet!- mondja a másik! De, ha neki sem látunk, akkor nem is lesz belőle semmi!- kiált fel a harmadik. Sok emberi akarat hullt a semmibe, mert szembe találkozott romboló akaratokkal! Mennyi minden lehetett semmivé így!

 A szívvel gondolkodó ember csodákat tud tenni. 1950 körül itt Pécsett eszébe jutott egy ávós tisztnek, hogy a Postapalota homlokzatán a „régi rendszer” címerét le kell verni. A lakatosműhelyben nem így látták! Egy esti órában bádoglemezzel lefedték és arra tették fel a „nagy trágya és bányaszakértő” (forrás Szabad Európa Rádió) nevével fémjelzett Rákosi-címert. A munkások még arról is gondoskodtak, hogy a bádog háta mögött az angyalos címert kabátjaik harminc éven keresztül megóvják a sérülésektől. A nyolcvanas évek közepe óta újra szemet gyönyörködtető látvány a címer.

            Ez a kicsi és mégis nagyszerű történet is azt mutatja, hogy nem szabad elveszteni az energiánkat akkor sem, ha ezernyi emberi lehetetlenség és tehetetlenség állja is utunkat!

            Mi lenne belőlünk, ha a sokszor számarányukhoz mérten túlzott hangerejű sopánkodók győzedelmeskednének építő folyamatok fölött!

 

161. Siess, keresztyén

1. Siess keresztyén, lelki jót hallani Régi törvényből harcolni tanulni, Az igaz hit mellett

mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni.

2. Mert nem hiába ezt az ó törvénybe, Próféták írták Biblia könyvébe; Szép tanulság ez

most az új törvénybe’, Mi eleinkbe’.

3. Jól tudja földön ezt minden keresztyén: Nemcsak fegyverrel oltalmaz az Isten. Ezt

minden népnek tudására adom: Istenünk vagyon!

4. Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon ő kezében; Kiket ő

akar, föld kerekségében: Emeli égben.

5. Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában, Az igaz hitben erős légy magadban, Mint Dávid,

úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban.

6. Dávidot Isten hagyá királyságban, Ő ellenségit veté gyalázatban. Dicsérjük Istent

nagy hálaadásban, Énekmondásban.

Dallam: Tinódi Sebestyén, 1549.

Szöveg: Tinódi Sebestyén, †1556


 


2021.01.07.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 13:28 De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott!

 

De úgyse fog az menni!

A kémektől tényeket várunk. A tények között elmondott mondatban valahogy benne érezzük, hogy a lehetetlen honfoglalásról beszélnek! Jó a terület, de nem lesz rá elég erőnk, hogy megszerezzük! Nem leszünk elegen a megtartásához! A tények mellé ugyanis szükség van hitre is!

„Ha nem hiszed, hogy érdemes

mért mozdul kezed

Ha nem hiszed, hogy sikerül

magad vagy ellened”

Szükség van arra, hogy higgyünk abban, amibe belekezdünk! Olyan nemzet tagjai vagyunk, akiknek szüntelenül küzdelmeink közben azzal igyekeztek elvenni az erejüket, hogy megmagyarázták mindenről, hogy miért nem lehet! És sokan beleszoktak ebbe! Nem lehet, mert kis nemzet tagja vagy, nem lehet, mert egy tengerben hánykolódó csónak vagy! Miközben a szomorú sorsú vátesz Ady, ki a nemzetet feláldozóknak adta meg magát, tiszta pillanatában azt mondja nekünk:

„Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.” ( A Tűz csiholója)

Ezért hát:

„Nem lehet, nem lehet

értsétek meg, nem lehet

Hit nélkül sem alkotni

sem élni nem lehet!”

 

89. zsoltár

7. Boldog a nép, amely tenéked örvendez, :/: Minden dolgát, Uram, ez viszi jó véghez.

Fényes orcád előtt ezek járnak merészen, És a te nevedben örvendeznek szüntelen,

Mert nagy dicsőségre őket felmagasztalod, És jótéteményed rajtuk megszaporítod.

8. Te vagy ékessége az ő erejüknek, :/: Minden hatalmukat te adtad nékiek. A te kegyelmedből orcánkat fölemeljük, Tetőled, Úr Isten, mi paizsunkat vettük, És a mi királyunk a te fegyvered nélkül, Ó, Izráel Ura, nem lehet segítségül!

 

2021.01.06.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 13:28 De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott!

 

De úgyse fog az menni!

A kémektől tényeket várunk. A tények között elmondott mondatban valahogy benne érezzük, hogy a lehetetlen honfoglalásról beszélnek! Jó a terület, de nem lesz rá elég erőnk, hogy megszerezzük! Nem leszünk elegen a megtartásához! A tények mellé ugyanis szükség van hitre is!

„Ha nem hiszed, hogy érdemes

mért mozdul kezed

Ha nem hiszed, hogy sikerül

magad vagy ellened”

Szükség van arra, hogy higgyünk abban, amibe belekezdünk! Olyan nemzet tagjai vagyunk, akiknek szüntelenül küzdelmeink közben azzal igyekeztek elvenni az erejüket, hogy megmagyarázták mindenről, hogy miért nem lehet! És sokan beleszoktak ebbe! Nem lehet, mert kis nemzet tagja vagy, nem lehet, mert egy tengerben hánykolódó csónak vagy! Miközben a szomorú sorsú vátesz Ady, ki a nemzetet feláldozóknak adta meg magát, tiszta pillanatában azt mondja nekünk:

„Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.” ( A Tűz csiholója)

Ezért hát:

„Nem lehet, nem lehet

értsétek meg, nem lehet

Hit nélkül sem alkotni

sem élni nem lehet!”

 

89. zsoltár

7. Boldog a nép, amely tenéked örvendez, :/: Minden dolgát, Uram, ez viszi jó véghez.

Fényes orcád előtt ezek járnak merészen, És a te nevedben örvendeznek szüntelen,

Mert nagy dicsőségre őket felmagasztalod, És jótéteményed rajtuk megszaporítod.

8. Te vagy ékessége az ő erejüknek, :/: Minden hatalmukat te adtad nékiek. A te kegyelmedből orcánkat fölemeljük, Tetőled, Úr Isten, mi paizsunkat vettük, És a mi királyunk a te fegyvered nélkül, Ó, Izráel Ura, nem lehet segítségül!

 

2021.01.05.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 13:18 Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok?

 

Azt hogy tejjel és mézzel folyó föld az ott élők tudják! Az ott élők is tudják és nemsokára tudni fogják a honfoglalásra készülők is. Bár itt sok tényező az emberi számításokra utal, de a bevonulás Isten csodálatos munkája lesz! Mi jól értjük ezeket a szavakat: „ahogy az Isten rég kimérte”. Roppant erő árad abból, hogy az ott lakókkal nem emberi eszközökkel kell szembeszállni, hanem Isten adja az Ígéret földjét az övéinek.

            Roppant erő van az örökkévaló Ígéret földjében is! Állampolgárságát viselve már valamiféle kiváltságos állapotban vagyunk itt a pusztában is! Miután mennyei állampolgárok vagyunk, ezért mennyei a gondolkodásunk is! Mennyei módon igyekszünk szemlélni próbatételeinket és mennyei módon kezeljük az áldásokat is!

            Erőt ad számunkra az az ország, mely felé biztosan tartunk. Erőt ad, mert viszonyítási pontot ad a számunkra, amikor minden bizonytalanná válik! Olyan biztos pont, amely által a világ is kibogozhatóvá válik!

            Csak egy kérdés: Mire mentünk volna Isten és az Ő országa nélkül 2020. év nagy összeomlása idején?

 

166. d.

1. Urunk Jézus, fordulj hozzánk, Szent Lelkedet ma töltsd ki ránk, Kegyelmeddel minket

segélj, Az egy Igazságra vezérelj.

2. Nyisd meg szánkat hál’adásra, Készítsd szívünk buzgóságra, Hitünk s értelmünk neveljed, Neved velünk ismertessed.

3. Míglen éneklünk mennyégben: Szent, szent, szent az erős Isten, És színről-színre

láthatunk, A fényességben vígadunk.

4. Dicsőség Atya Istennek, Fiúnak és Szentléleknek: A dicső Szentháromságnak Mindenek áldást mondjanak!


 

 

blank