2021-02-01 08:39:23

 

2021.01.31. vasárnap - Igehirdetés

„Hogyan beszélhet ez így?”
Mindenható Istenünk! Fontosak a szavaid nekünk! Mert a Te szavadban bizonyosság van, és nem emberek bizonytalan beszéde az! Kérünk, hogy jusson el a szavad a templomban lévők lelkébe éppúgy, mint a hajlékaikban maradók szívébe! Könyörgünk azért, hogy a Te igéd nekünk mindenkor utunkat kijelölő világító üzenet legyen Tőled! Könyörgünk, hogy szavad vigasztalás, erősítés, bátorítás legyen mindnyájunknak, hiszen próbatételek között élünk és küzdünk! Gyógyírt adj a betegeknek, országod jó hírét a gyászolóknak! Ennek a világnak a megtérés evangéliumát szóld! Ámen!
Márk 2:7 "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?"
Jézus Krisztus igehirdetésében gyökeresen újat hoz. Fontos kifejezés itt a „gyökeresen”. Mert lehet lelkészi nemzedékek igehirdetése között is különbséget látni. Valami új hangsúly bizony korszakonként adódik a keresztyén prédikációban. De Jézus Krisztus igehirdetése gyökeresen más a korábbi igehirdetésekhez, Istenről való beszédhez képest! Egyrészt ereje van, másrészt tartalma egyetlen mondatát is fontossá és kihagyhatatlanná teszi. Hogyan beszélhet ez így? – teszik fel a kérdést a farizeusok támadólag. Mi azonban most kíváncsian kérdezzük: Miben más ebben a történetben Jézus beszéde?
"Fiam, megbocsáttattak a bűneid."
Ennyit mond Jézus a szokatlan irányból - a tető megbontása útján - érkező beteg ember felett. Felülről nézve úgy eresztik le, mint nálunk a koporsót a sírba szokás, de most azonnal lesz felfele út! Hiszen elhangzik a bűnbocsánat hirdetése a barátok hite és kitartása, szeretetteljes leleményessége után!
De nagy botrány lenne a gyülekezeteinkben, ha néhány ember azért, hogy szeretett barátjukat az Úr Asztala közelébe juttassák, megbontanák a födémet. Na, de itt sokkal többről van szó! Elhangzik a tettel összefüggésben a beteg felett egy olyan mondat, melyet csak egyedül Isten mondhat ki!!! Az úrvacsorában én is csak hirdethetem a bűnök bocsánatát és nem osztogathatom. Isten oszthatja azt ki nekünk, hiszen bűneinkkel őt sértettük meg! Tehát Jézus igehirdetésében azonosítja magát Fiúként az Atyával. Ez a farizeusoknak istenkáromlás, nekünk pedig az élet beszéde.
Igen, annak az igehirdetése, aki képes megbocsátani a bűnöket; kijelentés. Mi csak róla beszélhetünk, rá mutathatunk. Arra az Úrra, aki úgy beszél nekünk, embereknek, hogy övé a hatalom mennyen és földön!
„Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?"
Keresztelő János igehirdetésében is van szó bűnökről. De nem a bűnök alól feloldó szót mond ki, mert azt meghagyja Isten kezében, hanem az Isten országa erőterében értelmezi a bűn kezelésének lehetőségét. Ha itt van a Megváltó, akkor éppen az ő elfogadásában van a megváltás. Keresztelő János tehát meghirdeti az Isten Fia eljövetelét!
Maga Isten Fiában jön el, és megjelenik a világon. Látja a bűn minden embert terhelő súlyát. Ezért jön a bűnbocsánat szavával a hitükkel őt megragadókhoz. Meglátja azokat, akik küzdenek önmagukkal önmagukért vagy a másikért. A testté lett Ige számára testté lételében is meglátható a béna elesettsége és barátainak segíteni akarása. Az az indulat, mely szeretettel és jóindulattal van a másik emberhez is. A jézusi tekintet messzebb lát, mint az emberi. Nemcsak a külső képet látja, hanem a belső lelki vívódásos életet is!
Igen, mi is azt mondjuk, hogy egyedül csak Isten bocsáthatja meg a bűnt, de azt is mondjuk, hogy éppen ezért teheti meg ezt a mennyből hozzánk alászállott Fiú!
Istennek Báránya, / Ki bűnünket elveszed: / Irgalmazz nékünk! :/:
Istennek Báránya, / Ki bűnünket elveszed: / Irgalmazz nékünk! /
Istennek Báránya, / Ki bűnünket elveszed: / Add ránk békességed! / Ámen, Ámen.
„Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!"
Jézus Krisztus talpra állítja az emberi gondolkodást azzal, hogy a bűnbocsánatot megkoronázza a gyógyítás csodájával. A farizeusi vélekedés a gyógyítást bűnbocsánat nélkül még valahogy „le tudta volna nyelni”. Mert fordítva gondolkodtak maguk előtt egy csodarabbit látva, akit „trükkjeiben le kell buktatni”. De a messiási idők eljövetelét nem voltak képesek átlátni.
Jézus azonban most a bűnbocsánat belső cselekedetére a gyógyítás külső pecsétjét helyezi! Mi könnyebb? - kérdezi. Mintha az ember egyiket vagy másikat Isten nélkül is képes lenne megtenni. Pedig éppen olyan képtelenek vagyunk egyikre is és a másikra is!
Talpra kell állítani a gondolkodást abban, hogy mi gyakran elsődlegesnek vesszük a külső gyógyulást, pedig a belső gyógyulás fontosabb. A pecsétnél fontosabb maga a levél. Jézus Krisztus a bűnök bocsánatát minden belé kapaszkodó emberi életre kiterjeszti, ám mégsem válik földi pályafutása közkórházzá! Ezért különös jelentőségű egy úrvacsorai közösség a betegágynál, egy elmondott imádság, felolvasott és szívig érő ige. Ez tehát azt jelenti, hogy nem „csak” egy gyógyítási történettel van dolgunk, hanem ennél jóval többel: szent lecke ez az ember igazi gyógyulásáról, mely lehet, hogy nem rendelkezik külső látványossággal, de az ember életének kereszthalálos megmentéséről szól!
Gyógyításra szorult élet! Eljött már az, aki a te életedet üdvösségre gyógyítja bűneid eltörlésével, és irgalmaz a te életeden, mert emberi formájában és isteni erejében magára vette azt a keresztet, mely a mi elbukásunk lenne, ha nem lenne az Ő győzelme! Ragaszkodj ehhez az Úrhoz, aki egyedüliként mondhatja: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid." Ámen!
258. dicséret: „Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem!...”
1. Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! / Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, / Mert tebenned soha nem volt kétségem, / Azért most is tehozzád esedezem.
2. Látod, Uram, igen megnyomorodtam. / Előtted nagy nyavalyára jutottam, / De míg te szent istenségedben bíztam, / Soha semmiben el nem hagyattattam.
3. Reménységem míg el nem fogyatkozott, / A te ígéreted nálam nyilván volt, / Hogy énnékem mind megadod azokat, / Melyeket én szívem tőled óhajtott. 4. Azért téged hívlak csak segítségre, / És magamat nem is bízom senkire; / Én lelkemet vigyed hálaadásra, / És szívemet juttasd nagy vigasságra.
5. Irgalmasságodat mikor hallhatom, / Legott elfelejtem minden bánatom; / Abban vagyon nékem nagy vigasságom, / Bűneimnek bocsánatját hogy bírom.
6. Jelentsd nékem a te akaratodat, / Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; / Add meg nékem most, amit tőled várok, / Melyért dicséretet örökké mondok.


 

 

 

2021.01.24.

Szívünkben otthont készítő Istenünk! Szeretnénk átadni önmagunkat teljesen Neked! Hiszen otthont keresel világodban, a teremtettségben. Embervoltunknál fogva bánjuk, ha miattunk nem akadt hely Neked ebben a világban. És kérünk, hogy készítsd a mi szívünket arra, hogy képesek legyünk a Te végtelenséged hordozására akkor is, amikor a hétköznapok terhe minket terhel. Teremtettségedet óvd meg a hamis emberi indulatok káros hatásaitól és tisztítsd életünket, hogy igéd törvénye szerint éljünk Neked engedelmeskedve és nem emberi bölcsességek szerint! Ezért kérjük mi a sokaság és az alázatos szívek a Te megelevenítő igédet! Ámen!

 

Márk 2:1 Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét.

 

Jézus otthon van. kapernaumban van otthon. A Názáretit názáretinek tartanánk, vagy betleheminek! De Kapernaumban van otthon. Abban a viszonylag rövid életű városban (Kr.e. 2. század-Kr. u. 11. század) mely nagyrészt ma feltárt romokból áll és sok épületmaradvány köthető az újszövetségi időhöz. Kapernaumban van otthon. Nem Betlehemről és nem Názáretről van szó. Ha csodálkozunk ezen, akkor méltán csodálkozunk! Felhívja ez a megjegyzés a figyelmet arra, hogy egy kicsit azzal foglalkozzunk, hogy megkeressük, hogy Jézus hol van otthon!

 

Az övéi nem fogadták be őt

A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.

A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.

Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,

akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. - olvassuk János evangéliuma bevezető első fejezetében. Jézus tehát a világ egészébe hazajött, de mégsem érezhette otthon magát, mert az övéi nem fogadták be. Az otthontalanságának a ténye a be nem fogadtatásból következik. A meg nem értettség, a fel nem ismertség, a Megváltóként el nem fogadottság mutatja meg, hogy otthontalanná teszi a világ a világ Megváltóját. Az ige nem azt kéri számon, hogy Jézusnak van-e hajléka, hanem a szív indulatát kérdezi meg. A világ alkotója úgy jön el emberi formát öltve a saját világába, hogy az nem nyújt otthont a számára. És ha Jézus nem is próbálkozik meg minden földrészen, de mégis arra helyeződik a hangsúly, hogy az egész világon nem akad hely a számára. Az emberiség következtetése Jézus helyét illetően a „feszítsd meg”- kiáltásban csúcsosodik ki.

            Az emberiség nem talál helyet a világ Urának más módon, csak az elveszejtésén gondolkodik. Népének vallási vezetői- és ez elég meredek- azon törik fejüket, hogy hogyan öljék meg. Sokszor mások is azért válnak közellenséggé, mert Jézus tett velük valamit. Éppen ezért még a feltámasztott Lázárt is meg akarják ölni! Az egész ember kudarcot vallott a Krisztus befogadásában.

            De mielőtt Jézus korának nemzedékeit ítélnénk meg, ki kell, hogy mondjuk: abban a kudarcban mi is részesek vagyunk. Az idő távlatának ellenére is! Mert az egész emberiség kudarca a mi kudarcunk is!

 

Jövel Jézus légy vendégünk!

Jézus vendégként otthon van Kapernaumban. Otthon van ott, ahol egy sokaság a gondjaival és bánataival, indulataival keresi őt, vagy csak hallgatni akarja. Igére és Kijelentésre szomjazó sokaság veszi körül. A Genezáreti tó északi partján úgy látszik, hogy befogadják őt. Ott vannak azok, akik szívükben vendégül akarják látni és ott vannak az egyszerűen kíváncsiak, és azok, akik csak azért gyűlnek oda, mert mások is odagyűlnek. Gyülekezet formálódik kicsikből és nagyokból, szomjúhozókból és jóllakottakból, alázatosakból és kevélyekből. Egy gyülekezet, mely az otthont jelenti Jézusnak. Nem elrejtőzni akar, elvonulni előlük, hanem vendégül látni szent igei lakomával.

            Sokaság- egy olyan fogalom, mely Jézus Krisztussal kapcsolatban újra és újra megjelenik és a sokaság jelent csodák tanúit, példázatok és igehirdetések hallgatóit. Azokat, akik a lelki táplálékból soha el nem felejthető módon kapnak és részesülnek Jézusban. Kicsit irigykedve tekintünk rájuk az idő távlatában.

            Mi is lehetünk sokaság. Jézus igazi otthonává válhat minden kisebb nagyobb közösségünk. Mi is megélhetjük a buzgó várakozást és a betöltekezést ővele. Részesek lehetünk csodáiban és igehirdetésében, valamint példázatai is taníthatnak bennünket. Otthona lehetünk Jézusnak. Vendégünk lehet Ő! Ma is igehirdetése szent tapasztalatunk és leckénk lehet és általa újra megerősödve indulunk a mindennapoknak, a munkás hétnek. Hajlékaink vendége lehet. Befogadhatjuk őt, aki a saját világában annyiszor nem kapott helyet. Befogadhatjuk a semlegesség által elűzött Urat. Befogadhatjuk azt, aki jön, hogy minket gondjainkkal, bánatainkkal és indulatainkkal  kezelésbe vegyen!

 

Szentlélek Isten jöjj szívünkbe!

Jézus Krisztus otthon lehet az emberi szívben is! Igazán nagy lépés, hogy az övéi, akik a Lélektől valók befogadják itt ebben a világban és hússzívet adnak át szállásul neki. Otthon lehet az alázatos szívben. Oda ülhet a lélek asztalához Szentlelke által.  A kapernaumi ház akár előásható, talán azonosítatlanul már elő is ásták falait és talán még az az ajtó is megvan, melyet elállt a sokaság. De a legfontosabb nem Kapernaum feltárása, hanem az, hogy a szív feltáruljon a belépő Úr előtt. Az a legfontosabb, hogy Jézus Krisztus igehirdetése ne csak dobhártyákat rezegtessen, hallóidegeket mozdítson, hanem a szívet tegye Ura otthonává. Igen a legbensőbb kincstárunk, a szívünk lehet hordozójává az Úrnak, ahol otthon lehet.

            Ahogy Kapernaumban elterjedt, hogy otthon van, úgy elterjed annak híre, hogy szívekben van otthon. Elterjed a hír, hogy Jézus Krisztus szava nem olyan, mint az emberi szó, hanem a szívig hatol és otthonná formálja azt. A sokaságon belül mindig igyekezzünk egyenként is otthona lenni a helyet kereső Úrnak!

 

A szív átadásával járuljunk hozzá, hogy rólunk szóljon az ige: Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,

akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Ámen!

 

1. Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,

Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.

Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel:

Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.

 

2. Ó Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz;

Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz.

Ó áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár!

Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!

 

3. Ó Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér:

„Így bánsz velem? teérted hullt testemből a vér!”

Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már.

Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár!

 

2021.01.17.

Életünket mindenkor kezedben tartó Urunk! Vezetésedet kérjük a mi időnkben, hiszen uralmadra szükségünk van itt a földön is! Szükségek közt szenvedő teremtményeidet szabadító szereteteddel vedd körül, mint pajzzsal! Kérünk azért, hogy időnk veszedelmeitől óvj meg bennünket és tartsd távol tőlünk a betegséget, közönyt és csüggedést! Bocsásd meg nekünk, ha saját eszünk szerint bóklásztuk a pusztát és nem az élő vízre igyekeztünk, hanem lázongva követeltünk forrást a sziklán! Te tudod, honnan jövünk és miféle indulatok háborgatják a mi lelkünket! Te csendesítheted le egyedül a lelkünk viharait és Te adhatsz nekünk békességet, hogy az úton belőled töltekezve haladhassunk tovább! Igéd átható szaváért könyörgünk Szentlelked ereje által! Ámen!

 

Zsidók 11:8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.

 

Kedves Testvéreim! Mennyi minden hozzátartozik a polgári jóléthez: biztos bevétel munkahelyről, később nyugdíj, élhető otthon, egyről a kettőre jutás, meleg és melegvíz, valamiféle kényelem, nyugodt és pihentető alvás. Mindannyiunknak van képe arról, hogy egy teljesen ideális helyzethez mire lenne szüksége. Persze akkor élünk bölcsen, ha hálát adunk minden Istentől kapott jóért, melyről sok nemzedék csak álmodott és nélkülözte azokat!

 

Ábrahám a bizonytalanságba megy.

Voltatok-e már olyan helyzetben, amikor nem tudtátok, hogy a következő naptól pontosan mit is fogtok csinálni? Hol lesz a lakóhelyetek és hol lesz a munkálkodás helye? Amikor éreztétek, hogy van egy kényszer, ami elindít és nem tudtátok, hogy mikor lesz az átmeneti állapotnak vége!

            Ábrahám, akinek élete Isten tenyerén van, éppen így indul bele egy emberi értelemben vett bizonytalanságba. Városlakóból a nomád létbe. Csak egy éjszakánkhoz tudom hasonlítani. Az első csányoszróihoz, amikor egy viharos éjszakán először aludtunk feleségemmel, aki áldott állapotban volt, a sebtében összerakott ágyon, egy olyan parókián, mely erősen lepusztultan három évig lakatlan volt. Rendezett életünkből a bogarak közé kerültünk. Az ablakok egy részét nem lehetett becsukni, így a vihar ott cikázott körülöttünk. Egyszer arra riadtunk, hogy lopják a zsákokat, pedig csak a szél süvöltött át a szobán és lengette a holminkat takaró zsákokat. Ez erősen a 2000-es évek története! Ábrahámnak meg mintha ez az átmeneti állapot állandósulna! Sőt lehetne emberi szemmel felelőtlen embernek tartani Ábrahámot, meg olyan társadalmi kísérlet úttörőjének, mely eleve hamvába holt! Meg lehetne azt mondani, hogy nem érti az idők szavát, meg nem vonalas, meg nem fér bele a realitásokba, meg hasonlóakat, amit még kitermelt magából a történelem őrülete.

            Bár nomád emberként egyfajta jólétet testesít meg, de mégis csak a bizonytalanra vált a biztosról! Ezek az emberi fogalmak teszik számunkra megfoghatóvá Ábrahám döntésének súlyát!

 

Ami van az bizonyosság?

Két ünnep között egy kicsit olvasgattam dédnagyanyám fennmaradt ötvenes évekbeli leveleit. Egy tehénről írt, mint a tulajdonuk közül talán a legértékesebbről. Reménység volt ez az állat, a túlélés lehetősége. De egy nap állatorvost kellett hívni hozzá, aki megállapította, hogy szöget evett, tehát azonnal vágni kell! A feketevágásokért kapott nagy büntetések idején egy legális vágás, de a legnagyobb érvágás a megélhetésen! A hús leadásra kerül, néhány forint és kész. Vége az egyetlen reménynek és marad az adó, az állandó büntetések már ki tudja miért.

            A javaink hamis biztonságot adnak! Valójában az ember a bizonytalanság tényét maga számára a tulajdonnal fedi el. Így lesz Isten adományából az ember számára „egyetlen vigasztalás” a VAN tudata. Végső soron a van-tudat és az állandóság hamis útképet ad az embernek. Ábrahám a bizonytalanban a megígért jövendő állandósága felé halad, de a Zsidókhoz írt levél összefoglalása megmutatja, hogy itt e világban nem érte – mert nem érhette- el ezt a megérkezéses állapotot!

            A van tehát a számára sem jelentett bizonyosságot. Gondoljunk csak bele, hogy az elszaporodott állatok száma hogyan jelent szakítást Lót és Ábrahám között egy családon belül, noha együtt indultak! És lehetne két vígasza: az egyik a magántulajdon szentsége, a másik a nomádok kollektív tulajdona: tiéd a puszta, magadnak legeltetsz!

            Hányszor jelentettek földi bizonyosságok feszültségeket ember és ember között. A vagyon még nem feltétlenül biztosított boldog kiegyensúlyozottságot sehol sem. Az emberi feltételek teljesülése Isten nélkül nem ér semmit!

 

Nem tudja, hova megy?

A célon szüntelenül gondolkodnunk kell! Valóban nem tudjuk, hogy hova megyünk? Valóban nem tudjuk, hogy az a folyamat, melyet Isten elkezdett az emberrel hova tart? Tényleg tudatlanul mennénk a cél felé? Alig hiszem! Sokkal inkább a célunk az Isten vezetése alá adni a mi életünket, mert így a célba jutásunk is bizonyos lesz! A legfontosabb cél megbízni Isten vezetésében! Abban a csalhatatlan és tévedhetetlen irányításban, mely által a világ összes bizonytalansága ellenére is bizonyosságunk fakad a megérkezésben!

            Nincs más megérkezés, csak az mely Krisztusban történik! Nincs más bizonyosság, mint a Krisztusra való rácsodálkozás, mert Ő a kereszt ellenére is él és megáll velünk beszélni! Nincs más maradandóság, mint az Isten által kimunkált örökség, mely mindörökre megmarad! Ott vagyok bizonyosságban, megérkezettségben, ahol Krisztusban vagyok!

            Valahol valamiképpen az számomra a bizonyosság, melyet Isten tár elém abban, hogy Ő önmagát adja nekem! Nem földi dolgok múló özöne Ő, hanem Ő az irány és a végcél egyszerre!

            Ábrahámok! Így érdemes nekiindulni az ismeretlennek, hogy hitünk által felszáll a jövendő köde és biztos tudássá válik az, ami rejtve van az emberi szem elől! Mert nincs más lehetőség arra, hogy értelme legyen a lépéseinknek, csak az, hogy miközben ránk is érvényes az, hogy nem tudja hová megy, mégis érvényes egyszerre, hogy pontosan tudjuk abban az értelemben, hogy az Istennel való közösségbe megy a mi életünk!

 

Ábrahámok! Induljunk útnak Istenbe vetett teljes bizonyossággal, az Istennel való közösségben és adjuk életünket Isten vezetése alá, Aki minket nem hovátlan utakon vezet, hanem átkel velünk a pusztán! Ámen!

 

Nem vagyunk mi magunkéi, De Jézus vére bére; Lelkünk, testünk Istenéi Az ő tiszteletére. Urunk Jézus, jöjj most el, Lelked által segíts fel! Dicsőítünk mi testünkben, Magasztalunk mi lelkünkben! (173)

..........................................................................................

 

2020. december 31.

Örökkévaló Atyánk az Úr Jézus Krisztusban! Kezedbe tesszük életünket esztendők fordulóján! Bocsásd meg nekünk, ha rosszul éltünk az idővel, és nem úgy számláltuk napjainkat, hogy a Te bölcsességed megismerésében előbbre jussunk! Bocsásd meg mulasztásainkat és azokat a szavakat, melyeket bűneinkből mondtunk ki! Bocsásd meg kicsinyhitűségünket és önjáróságunkat! Emelj fel bennünket gyermekeidként, és megítélve csatangolásainkat, vezess utadon! Könyörgünk Hozzád, hogy a veszedelem kegyelmes akaratodból elmúljék rólunk! Add bőséges vetésünket és gazdag aratásunkat, ha fáradságos munkánkba kezdünk! Ajándékozz meg bennünket áldásaiddal, és próbatételeink közben erősíts meg bennünket! Egyházadért és feladataiért könyörgünk, hogy neved dicsőségére legyen szolgálatunk! Világot könyörgünk eléd, hogy ne nézd az emberiség önmagából való kifordulását, hanem térítsd meg rossz útjáról világunkat! Nemzetünkért könyörgünk, hogy sok vérvetés és széttépetés után boldogulásunk legyen e hazában! Ámen!
 

Mózes 5. könyve, a törvény summája 8:2 Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? 3 Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik. 4 Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt. 5 Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, az ÚR, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. 6 Tartsd meg tehát Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féljed!
 

Szeretett és megpróbált Testvéreim!
A 2020. évtől búcsúzunk. Kissé úgy, ahogy száz esztendővel ezelőtt Trianon évétől búcsúztak eleink. Próbákkal és áldásokkal teli évnek láthatjuk a gyorsan elröppent esztendőt. Veszteségeket könyvelhettünk el személyes, gyülekezeti és nemzeti létünkben is. És ha elkönyvelhettük volna! De ez az időszak átnyúlik a következő évbe is! Életektől kellett búcsút vennünk, betegeinkért imádkoznunk! Személyes találkozásokat nélkülözni, bizonytalanságban lenni afelől, hogy megfertőződtünk-e vagy sem. Elmaradtak erőt adó közösségi alkalmaink! Azok a találkozások, melyek Istentől szervezve életünket élhetőbbé tették! A karantén időszaka vívódásokkal telt, könyörgéses küzdelemmel. Megtapasztalhattuk a megpróbáltatások között az istentelen nézetek tombolását is! Fájt a szívünk, ha láttunk egyes keresztyéneket erre az útra térni!
Másik oldalán vizsgálva az évet megtapasztalhattuk, hogy Isten összetartott minket mégis! Hogy áldásait megtapasztalhattuk abban, hogy
gyülekezetünk elképzelhetetlen nagy lehetőségeket kapott Urunktól. Láthatjuk, hogy megújító hatása van a próbatételeknek, ha „fáj a keblünk, vérzik szívünk” is, akkor is megélhetjük Istenünk szabadítását! Az ige kinyílásának nagyobb lehetőségeit látjuk, és csodálkozunk, hogy miért nem láttuk ezt korábban!
Az ige minket az életünk és cselekvésünk átgondolására késztet. Meg kell vizsgálnunk, hogy mit tehetnénk jobban és bölcsebben! Mert:
Isten szívünkbe lát.
Isten táplál.
Isten gyermekévé tesz.
Isten szívünkbe lát!
A ma embere a világ előtt építi fel a maga belső szobáját, melyben „megvalósíthatja” önmagát. Úgy veszti el egyéni arcát, hogy nincs nagyobb vágya annál, hogy annyira egyéni legyen, hogy élete megleshetetlen magánszférává váljék. Nagy hangon hirdeti a kor embere: a magam életével azt teszek, amit akarok! De Jézus mindent tud a samáriai asszonyról, Zákeusról, Fülöpről és rólunk, rólam! Átlát a szív emberi és szégyelt területén is. Azon gondolatokon is, melyeket még magunknak sem vallunk be! A szívek és a vesék vizsgálója életünk ismerője akár tetszik önállósodásunknak, akár nem.
Ebből az Isteni látásból hitünkkel azonban áldás fakad! Mert Isten megismer, és e rendkívüli időkben önmagunkkal megismertet igazán. Ő nem azt a képet képviseli, amit mi alkottunk magunkról magunkban, hanem azt a képet, mely a valóság. És innen lehet elmozdulni! Az isteni állapotfelmérés arra segít, hogy könyörgéseinkben az Ő átalakító munkáját kérjük Szentlelke segítségül hívásával!
Isten táplál!
A tavaszi időszakban a földi manna felvásárlásával akart túlélni az emberiség! Ezt a felvásárlást serkentették a hivatásos sopánkodók és károgók! Éhen fogunk halni a karantén miatt - hát “spájzoljunk”! Ez volt a gondolkodás fő sodorvonala. Ez a károgás nem ismerős számunkra a pusztai vándorlás idejéből, amikor Egyiptom paradicsommá szépült? Nemzedékeink azonban ugyanabba a hibába estek!
Isten megadta a mindennapok mannáját és még mennyivel többet! Akinek a konyhájában nem főtt az idő hiányában semmi, még az is családi főzésbe fogott, és felértékelődött a családi asztal. Ezen felül felértékelődött a lelki táplálék!
Korábban templomosok és komfort-keresztyének egyaránt a házhoz jutó igével találkoztak, és emellett kihasználhattuk a fellélegzés idejét! Gyülekezetünkben az utolsó pillanatokban megtörténhetett nyár végén a konfirmáció! És újabbnál újabb eszközökkel kiléphettünk a levelezőlista keretein kívülre!
A nemcsak kenyér tapasztalata megtörténhetett! A kenyér mellé, fölé emelkedett az ige! Szükség van rá! Kell a világnak az ige! Mert a bizonytalan hírek helyett az ige jó híre nélkülözhetetlen!
Ha tápláltatásunkra gondolunk, akkor félelmeink miatt megszégyenülünk, és Istenre hagyatkozásunkban megújulunk!
Isten gyermekévé tesz!
Isten szülői fegyelmezéssel bontja le az ember önhittségét és az emberiség mindenhatóságába vetett hitét! Úgy látszik erre néhány nemzedékenként szükség van! Az ember egyénileg és közösségeiben hajlamos azt hinni, hogy mindent tud. Mint a gyermek, aki ismeretei hiányában meg van győződve ismeretei végtelenségéről! Aztán a szülői kéz szorítása helyreteszi fejecskéjét: még sok mindent meg kell tanulni a világról!
Az ember teljes hatalmat, tudományos és életbirtokló hatalmat érzett az élet felett! Erre Isten nemet mond egy vírussal, amelyről egymásnak ellentmondó híreket mond az ember! Van aki elbagatellizálja, nem veszi komolyan, és van, aki riogat! E kettő között az árral szemben húzódik az az út, mely az ember istengyermeki voltából indul ki! A tömeggel szemben is rá kell bízni gyermeki bizalommal az atyai mentő kézre magunkat!
Merjünk önjelölt virológusokból és magunk által felavatott szakorvosokból átváltozni Isten gyermekeivé! Tervezzük vírus előtti, alatti, utáni életünket, pedig csak azt kell elsőrenden megtenni, hogy pusztai vándorlásunk nagy próbatételét Atyánk kezébe helyezzük!
Most összegezzünk! Isten megítél bennünket helytelen próbálkozásainkért! Tápláltatásával segíti gondviselésébe vetett hitünket! Gyermekeként nem hagy elveszni bennünket, hanem üdvösséges távlatba vezet a pusztai vándorlásunkon át! Ez a hármas lecke szívünkbe és lelkünkbe íródjon, hogy Isten iránti hálával és reménységgel vegyük el az atyai kézből 2021. próbatételeit és áldásait! Ámen!
283. dicséret:
1. Az Úrnak jó volta napjainkhoz napokat told, :/: Melyeket bizonyos részekre oszt a nap és hold; / Nyomain e két vezetőnek Tél, tavasz, nyár és ősz eljőnek, /
Engedvén a bölcs Teremtőnek.
2. Jó Atyánk, az elmúlt esztendő minden szakasza :/: Jóságod tanúja, szívünknek nincs rád panasza; / Bizony, az Úr minket kedvellett, mert lelki adományi mellett megadta, ami nékünk kellett.
3. Úr Isten, ki minket sok áldásiddal töltél be, :/: Ez új esztendővel jó kedved ne szakaszd félbe! / Áldd meg kezdetét s végét ennek, / Hogy midőn napjai lemennek, / Mondhassuk: dicsőség Istennek!
4. Vigyázz híveidre s hab közt hánykódó hajódra, :/: Vigyázz országunkra s minden elöljáróinkra, / Akik népedet úgy vezessék, / Hogy igazság és jó békesség / Egymást csókolva ölelgessék.
5. E gyülekezeten, mely e helyre telepedett, :/: Könyörülj, Úr Isten, Bővítsd rajta kegyelmedet, / Áldd meg nagyjait, kicsinyjeit, / Mind köz, mind tanácsos rendjeit; / Töröld el a sírók könnyeit!
6. Adj vidám órákat, ha nekünk azt jónak látod, :/: Békességes tűrést, ha vessződet ránk bocsátod; / Ha több esztendőt nem számlálunk, / És ma vagy holnap el kell válnunk: / Add, hogy légyen boldog halálunk!
(Szöveg: Lengyel József, 1770-1822.)

 

Kisóvári-Németh Norbert

blank