2021-02-19 12:56:22

2021.02.18.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 20:11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok.

 

Apró dolognak tűnik! Mózes kétszer ütött a bottal a sziklára! De hát az is akinek van időnként rakoncátlan gépezete néha kétszer üt rá, vagy akár tízszer! Mégis ez a kétszeres ütés magában hordoz valamit az emberben meglévő, bűneset óta ösztönös hitetlenségből! Mint amikor olyan halk az autónk, hogy véletlenül újra ráindítunk, olyan helytelen a második mozdulat. Bár víz fakad, de keserű ígéret is hangzik. A vezető arra lett alkalmatlan, hogy bevezesse a népet a megígért földre. Csak a küszöbig mehet!

            Vigyázzunk, hogy mi az, amiben a kicsinyhitűségünk megnyilvánul! Gyakran mutatunk ugyanis hitetlenkedést még akár azokban a megnyilvánulásokban is, amelyekkel éppen hitünket akarnánk kifejezni! Mózes is a hit embereként bizonytalankodó mozdulatával valamit hordoz a kételkedésből. Hitünk gyakran olyan, mint a Márk evangéliuma -beli apa hite: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.”

            A saját hitünk kapcsán is érdemes megőrizni alázatunkat, nehogy elbizakodottságunkban inkább csak hitetlenségünket képviseljük! És érdemes ráhagyatkozni arra az Úrra, aki a kősziklát is megrepesztheti és vizet fakaszthat!

 

231. Uram, a te igéd nekem

1. Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik

szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.

2. Bízom hozzád erős hittel, Hogy te mindent megcselekszel, Amit szent igédben

ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És megbocsátván bűneimet, Megadod örök

életemet.

3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem

Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavának.

4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én

mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.


 

 

2021.02.06.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 17:5 (17:20) Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog virágzani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek.

 

Isten sajátos kiválasztása mutatkozik meg ebben a néhány soros történetben. Egészen a Messiásig mutató vonal kezdődik itt. A vessző „megvirágozék”. És majd „tiszta szűztől gyermek születék”. A lázadás elejét ezzel a jellel veszi Isten.

            Önmagában a vessző kihajtása az a csoda, mely a törzsek közül Áron utódainak kiválasztására utal. Emellett mindig isteni cselekedetet látok abban, ahogyan egyik napról a másikra kizöldülnek az ágak. Mindig ígéretes távlatot és jövendőt mutat nekem a tavasszal megmutatkozó és mégsem automatikus isteni tett.

            Isten sajátos ítéletében kijelöli a szent szolgálatra rendelt nemzetséget és ezzel meghatározza sok nemzedékre nézve a szolgálat rendjét. Fontos látni, hogy nem magukat jelölik ki, hanem elhívásuk van. Nem magukat helyezik a fontos szolgálatba, hanem Isten helyezi őket oda! Mert az egyház nem demokrácia! Ez a sokszor megcsúfolt fogalom nem alkalmas arra, hogy leírja Isten királyságát! Soha nem vonatkoztathatunk el attól, hogy Isten Úr e világ felett és bármikor beleszólhat, sőt vezetésével állandóan jelen is van az övéi életében.

            Az Ő kiválasztó kegyelméért kell leginkább könyörögni, hogy aratásába munkásokat adjon!

 

 320. Ez nap nékünk dicséretes nap

1. Ez nap nékünk dicséretes nap, Bizony vígasságnak napja, És idvességnek bizodalma, Mert született ez nap nékünk mi váltságunkra A Krisztus Jézus, Istennek Fia. Áronnak veszszeje megvirágozék, Tiszta szűztől gyermek születék, Menynyei királyul nékünk adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték.

2. Ez Gyermek volt a megígért mag A mi első atyáinknak, Ádám atyánknak, Ábrahámnak, Kiben minden nemzetségek megáldatnának, Örök életre feltámadnának. Áronnak

veszszeje megvirágozék, Tiszta szűztől gyermek születék, Menynyei királyul nékünk

adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték.

3. Megtöreték e Gyermek miatt Az ördögnek nagy hatalma, A hálál, ördög, bűn országa:

Megnyittaték mennyországnak erős kapuja: Istennek kedve mireánk szálla, Áronnak

veszszeje megvirágozék, Tiszta szűztől gyermek születék, Menynyei királyul nékünk

adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték.

4. Nincsen immár semmi félelmünk A mi nyomorúságinktól, Bűntől, haláltól, kárhozattól,

Sem a Mózes törvényének kemény átkától, Ördögnek rajtunk nagy bosszújától. Áronnak veszszeje megvirágozék, Tiszta szűztől gyermek születék, Menynyei királyul nékünk adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték.


 

2021.02.05.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 16:41 (17:6) Másnap így zúgolódott Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen: Ti öltétek meg az ÚR népét!

 

Azt hinnénk, hogy vége szakad végre a zúgolódásnak, de mégse. Úgy tűnik, hogy az ember panaszkodási kedve végtelen és mindig van valami utánpótlás a panaszkodni valóban. Mint amikor a gyermek unatkozik és bármit felsorolunk neki akkor is unatkozni fog, talán, mert unatkozni akar. Mintha mindegy lenne az embernek, hogy miért panaszkodik, ha kell gyárt mondvacsinált okokat. De egyre inkább látom, hogy valakik szellemi sportot űznek a sopánkodnivaló gyártásából! Főleg próbatételes időszakban.

            Bármilyen hivatásban éljünk, ha azt az energiát munkánkba fektetnénk, amit a panaszainknak adunk, akkor még az utcák is kipolírozottak lennének és a napot is kifényesítenénk! Annyi energiánk füstölög el saját idegrendszerünkön, amennyivel sok mindent alkothatnánk, előremozdíthatnánk ebben a világban! Érdemes ezt végiggondolnunk! Egyébként pedig senki meg nem növelte termetét az aggodalmaskodásával, egy arasszal sem! Ez eszméltető jézusi intelem!

            Zúgolódás nélkül kevésbé lenne sötét ez a világ! Sokkal jobb lenne a közérzetünk, az egészségünk. Könnyebben kelnénk fel a mindennapokra, és könnyebben adnánk hálát a napért este. Tartsunk tehát böjtöt a panaszkodásban! Törekedjünk arra, hogy a zúgolódás ne hagyja el a szánkat, hanem inkább cselekedjük, amit megtehetünk és meg kell tennünk!

 

277. Gondviselő jó Atyám vagy

1. Gondviselő jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem! :/: Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.

2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: :/: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.

3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, :/: Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.

4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, :/: Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erőt, hogy míg élek, Egyedül csak néked éljek!

5. Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet, :/: Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!

Dallam: Crüger J., 1649.

 

2021.02.04.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 16:32 Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, a Kórahhoz tartozó összes embereket minden jószágukkal együtt.  16:33 Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és befödte őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből.

 

A Kórah-féle lázadás szívünket elszomorító vége.

Nem lehet az Isten ügye ellen büntetlenül felkelni. Nem lehet az Isten ügyét örök kerékkötőként akadályozni. Nem lehet komolyan nem venni a szolgálatot. Nem lehet Isten vezetését semmibe venni. Előbb, vagy utóbb Isten ítéletet mond és cselekszik azok felett, akik ellene lázadtak.

            Nézzük azonban ezt az ítéletet komoly példaként! Mindig alázattal érdemes csak foglalkoznunk Isten dolgaival. Nem lehet a mindentudás önmagasztalásával forgolódni az Isten gyülekezetében. Nem várhatjuk azt, hogy a szelíd szemével ránk néző Jézus eltűrje a mi fölényes tekintetünket! Isten nem tisztségeket ad a gyülekezetének, hogy azokban tetszelegjünk magunknak, másoknak, hanem szolgálatot ad, melyekben hűséget vár tőlünk! Készülnünk és megvizsgálnunk kell önmagunkat, mielőtt a másik dolgával elkezdenénk foglalkozni! A gőgöt, a fölényességet, a jobban tudást, az „én előre megmondtam” utólagos szemrehányásait el kell vetnünk magunktól! Önmagunk alkalmasnak tartása csak árulkodik alkalmatlanságunkról!

            Nem szükséges nekünk Kórah és csoportja útját követnünk! Lehet megmaradni Isten iránti hűségben az állandó lázadás gyakorlása nélkül!

 

Drága dolog az Úr Istent dicsérni, színe előtt kegyesen énekelni;

Ékes dolog szent nevét magasztalni, a híveknek ő előtte szolgálni.

 

Ő gyógyít meg szomorkodott szíveket, vigasztalja az elélélt lelkeket,

Ő enyhít meg sok keserűségeket, mind testi, mind lelki betegségeket.

 

Felséges Úr a mi mennyei Urunk, oly nagy erős és hatalmas királyunk,

Kinek bölcsességitől távol állunk, ezért mert nem találunk.

 

Az őnéki csodálatos tanácsa, hogy a szelídeket felmagasztalja,

De a kevély gonoszokat utálja és azokat a földig megalázza.

 

Énekeljünk néki hálaadással, vigasságos szépen hangzó szerszámmal.

Beszélgessünk a mi kegyes Urunkkal, magasztalván őtet imádságunkkal.

 

Dicsérd azért, Jeruzsálem, Uradat! Keresztyénség magasztald Megváltódat!

Áldjad, Sion, mennyei Királyodat! Híveknek serege, te szent Atyádat. (450. d)

 

 

2021.02.03.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 16:24 Mondd meg a közösségnek, hogy menjenek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről.

 

Nem mindig az a megoldás, hogy a bajkeverőket vitába hívjuk, hanem néha ott kell hagyni őket a levükben főni! Nem mindig célravezető a dialógus. Ráadásul néha rá kell döbbennünk, hogy nincs értelme egy bajkeverő kommentre válaszolni az interneten, egy hőbörgő minden ellen (is) lázadónak elmagyarázni, hogy miért nincsen igaza. Sok esetben jobb elmenni az ilyen balhés ember környékéről, hogy az isteni válságkezelésnek hagyjunk teret.

            Ez nem konfliktuskerülés, hanem ráhagyjuk az ügy rendezését arra az Úrra, aki jobban látja a mi szemeinknél, de még lelki látásunknál is, hogy mit kell tenni. Néha az ösztönösen cselekvőket ebből az állapotból képtelenek vagyunk kimozdítani, és jobb, ha kivárjuk, hogyan oldódik meg kegyelemből az ügy.

            Mózes ebben az esetben nem tehet mást, minthogy azokat védi, akik nem részesei a lázadásnak, akik pedig benne vannak a „balhéban” sorsukra maradnak. Napjainkban látjuk, hogy ismét divatja van a bajkeverésnek. Nem kell megijedni, minden olyan korszakot végigkísér ez a jelenség, mely a rendre épül. Ahol rend van, ott utat akar törni a rendetlenség. Erre a jelenségre Urunk is figyelmeztet, amikor a Diabolosz/Szétdobáló uralmáról ír. Nem bírja az isteni rendet a gonosz és minden téren fel akarja dúlni azt. Még a legszebb köntösbe öltöztetett káoszért sem szabad feladni az isteni rendet!

 

272. d.

1. Mind jó, amit Isten tészen,

Szent az ő akaratja. :/:

Ő énvélem is úgy tégyen,

Mint kedve néki tartja.

Ő az Isten,

Ki ínségben

Az övéit megtartja,

Hát légyen, mint akarja.

 

2. Mind jó, amit Isten tészen,

Ő engemet meg nem csal, :/:

De igaz ösvényen viszen,

Én megelégszem azzal,

Hogy kedvében,

Kegyelmében

Ő forgatja dolgomat,

Csak rá hagyom magamat.

 

 

2021.02.01.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 16:11 Bizony az ÚR ellen fogtatok össze, te és egész csoportod. Mert ki az az Áron, hogy ellene zúgolódtok?

 

Panaszaink és zúgolódásaink tényleg emberek ellen vannak-e? Vagy sokkal inkább igaz, hogy önmagunk és Isten ellen zúgolódunk és panaszkodunk? Csak sokkal kevésbé merjük ezt megtenni közvetlenül Istennel és önmagunkkal szemben. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy Istent kellene okolnunk az elégedetlenségünkért. Sokkal inkább magunkba kellene néznünk!

            Azok a léviták, akik Áront és Mózest támadják az Úr ellen fogtak össze és saját életük sikertelenségét másokra hárítják. Ma is sokan lázadnak valójában az Isten ellen, de miután őt nem tudják elérni, ezért Isten gyermekeit kezdik támadni. Sok az egyéni boldogulásában kudarcot valló ember, aki aztán másokra és Istenre hárítja a felelősséget.

            Az a rettenetes gyűlölet, mely ma kommentekben és hozzászólásokban minden építő akarat ellen megmutatkozik, félelmetesen veti árnyékát a jövőre nézve. Mi már ismerjük ezt az egyháztörténelemből! A római birodalomban lehetett a tömegek indulatát ráirányítani a keresztyénekre. Évszázadokkal később tömegeket lehetett megbolondítani a rövid mondattal: a vallás a nép ópiuma. És ez csak néhány példa! Rengeteg emberi lázadás a keresztyének ellen lett becsatornázva, de mi tudjuk, hogy valójában az Isten ellen fogtak össze!

            Isten ellen lázadni meg soha nem lehet sikeres- ez a mi vigaszunk is!

 

140. Szabadíts meg engem, Úr Isten

Könyörgés ellenségtől való szabadításért

1. Szabadíts meg engem, Úr Isten, A gonosz csalárd embertől; Őrizz erőszaktevők ellen, Ments meg a vakmerő néptől!

2. Kik csak hamisságot gondolnak Mindenkor az ő szívükben, És hogy hadakat indítsanak, Azon vannak mindenképpen.

3. Élesben fenik ő nyelveket A kígyónak fúlánkjánál. Mint áspis kígyó, egyebeket Megsértnek mérges ajkukkal.

4. Ments meg a gonoszok kezébül, Akik erőszakot tesznek, És igyekeznek szüntelenül,

Hogy engemet megejtsenek.

5. A kevélyek tőrt vetnek nékem, És mindenütt hálót hánynak, Kötéllel megvonsszák ösvényem, Hogy engem megszorítsanak.

6. Én pedig mondék: Ó, Úr Isten, Te vagy én erős istenem! Beszédem végyed füleidben, Hallgasd meg esedezésem!

7. Uram, segítség vagy te nékem Mindennémű ínségemben, Azért védelmezd meg én

fejem A hadakozó időben!

8. Ne engedd a hitetleneknek, Hogy elővigyék dolgukat! Hogy inkább ne kevélykedjenek, Rontsd meg gonosz szándékukat!

9-11. - - -

12. Tudom, hogy Isten a szegénynek Felfogja ügyét kegyesen, Megkegyelmez az erőtlennek, Ő igazságát jelentvén.

13. Az igazak szép énekkel Dicsérik te szent nevedet, És örökké jó reménységgel Megmaradnak színed előtt!

Dallam: Bourgeois L., Strasbourg, 1545.

Szöveg: Béza T., 1519–1605.

 

 

blank