2021-05-19 08:54:57

2021.05.18.

 

 Zsidók 3:14 Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.

 

Kedves Testvéreim!

Első bűnbánati alkalmunkat a hetünkön így is kezdhetnénk két igeverssel korábbról: Vigyázzatok Testvéreim! Az ige a harmadik fejezetben ugyanis elővigyázatosságra indít bennünket, hogy ne legyünk gyanútlanok, elkényelmesedők és mindezek után visszaesők.

            Amikor végigtekintünk az elmúlt napok igéin a napi áhítatokban, akkor jól látjuk, hogy az úton az úttévesztéstől igyekszik óvni. Attól, hogy elbizakodottságunkban, vagy tanácstalanságunkban rosszfelé lépjünk és újra átadjuk életünket a bűnnek.

 

            Részesei Krisztusnak.

Vigyáznunk pedig éppen azért szükséges, mert nem kevesebb a küldetésünk, mint hogy részesei legyünk Krisztusnak, aki önmagában részesít bennünket Szentlelkén keresztüli jelenléte által. Nem csak ismerősünk lehet Jézus, hanem annál jóval közvetlenebb kapcsolatunk vele. Míg emberekkel való kapcsolatunkban itt a földön van legfeljebb néhány közös évtizedünk és közben ragaszkodunk egymáshoz és igyekszünk a tökéletes ismeret hiányában is megismerni egymást, addig Jézus Krisztus örök részesedést ad önmagából. Nem más a mi küldetésünk, hanem az, hogy a külső szemléltetésén túl mintegy benne éljünk a mi Urunkban, vagy még pontosabban Ő éljen bennünk!

            Ennek a szoros közösségnek a megélése kell, hogy meghatározza egyéni és közösségi gyülekezeti életünket. Részesnek lenni ugyanis nem jelenti a puszta birtoklását annak, hogy mi Jézusé vagyunk, hanem egész lelkünk belső igénybevételét is, hogy ne legyen mással osztozkodása rajtunk Urunknak. Részesei úgy lehetünk, ha nem osztjuk meg önmagunkat ószövetségi kifejezéssel élve "kétfelé sántikálva", hanem csak egy Úrnak szolgálva és önmagunkat átadva élünk.

            A legnagyobbnak részesei lehetünk! Sok ember akar hasonlítani hírességekhez, "nagy" emberekhez. De sokszor tévútnak mutatkozik a másik emberrel való azonosulásunk. Miért adnánk alább, ha szuperhősök helyett élő Urunknak a részesei lehetünk!

 

Bizalmat megtartjuk.

Igénk feltételezi a bizalom meglétét. Hitünknek legfontosabb jellemzője kell ez a bizalom legyen! A Heidelbergi káté emlékeztet bennünket erre: 21. K.: Milyen az igazi hit?

F.: Az igazi hit nemcsak oly bizonyos tudás vagy ismeret, melynél fogva igaznak tartom azt, amit Isten az Ő Igéjében kijelentett nekünk, hanem erős bizalom is, melyet az Evangélium által gerjeszt szívemben a Szent Lélek, hogy nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz Isten ingyen kegyelemből, egyedül Krisztus érdeméért.

            A bizalom egészen ráhagyatkozó kell legyen annak tudatában, hogy látjuk, hogy az Ő terve velem sokkal nagyobb annál, mint a magam terve magammal. Ez a bizalom az eljövendőbe vetett látásunkat egészíti ki, hogy merjük az atyai kézbe helyezni mindazt, amelyet az idő távlatában nem láthatunk. Vagy azt, amit a mindennapok forgataga takar el előlünk. Ez a bizalom az, amely engedett Isten akaratának  Mózesben, amikor pásztor létét otthagyva elment vissza a számára semmi jót nem ígérő Egyiptomba, hogy vezetője legyen népének negyven esztendőn át. És ezt a bizalmat megtalálhatjuk az üdvtörténet nagy alakjaiban is.

            Az Atya és az ember között ez a bizalmi viszony az ember részéről megtört és az emberré lett Istennek kellett jönni, hogy ez a viszony helyreálljon. Mikor Urunk az imádkozásra tanít bennünket, akkor felhatalmaz a bizalmas megszólításra: mi Atyánk! Bíztat bennünket erre a bizalomra, hogy ne csak szemlélői legyünk a csodáknak, hanem magunk is megtapasztaljuk a csodákat!

 

Ha szilárdan!

            Mennyi mindenben szilárdak tudunk mi lenni a hétköznapokban! Szilárdan tudunk viselkedni egy sorbaállásnál, egy boltban, otthon a gyermekeinkkel és még sok egyéb helyen. Sokszor ez a szilárdság keménykedést jelent.

            Az a szilárdság ami itt az életünkben Krisztus melletti megmaradásunkkal kapcsolatos, éppen nem a keményszívűséget, hanem a krisztusi igazsághoz való kemény hűséget jelenti. Ennek a szilárdságnak építő jelentése van, mert ez a hitünkben való kitartásra indít bennünket. Ez a szilárdan megmaradás a feltétele a Krisztusban való részesülésünknek és folyamatossága  annak a kapcsolatnak, amelyet a mi Urunk nem pillanatszerűen, hanem tartósan tart fenn. Nem olyan kapcsolat ez, mint a régi telefon, hogy vagy van vonal vagy nincs, hanem állandó csatornát jelent Isten és ember között!

 

Merjünk tehát megküzdeni önmagunkkal és a világgal, hogy megmaradjunk Urunkba oltva, mint a jól termő szőlővesszők itt ebben a világban és az örökkévalóságban! Igazi szilárdságunk a hitünkben való megmaradás és megújulás legyen, hogy Urunkból ereje legyen a mi életünknek! Ámen!

 

 

2021.05.17.

Zsidók 3:13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.

 

Szent egymásrautaltság a hitben. Felelőssek vagyunk egymásért. Ez nem öncélú belépést jelent a másik ember életébe, hanem szeretetteljes figyelmet azért, hogy az elbukástól megóvjuk egymást. A keresztyén életet ugyanis nem magányosan, hanem kisebb-nagyobb gyülekezeti közösségekben éljük. És könnyebb hittestvérekkel együtt hordozni küldetésünket. Ám nem jogosít fel bennünket a felelősségünk ítéletmondásra! Hiszen azt nem adta kezünkbe az Úr. Egyébként is saját elbukásaink sem jogosítanak fel erre!

            Elsődlegesen szeretetteljes segítségre van módunk. Arra, hogy felemeljünk és ne a földbe döngöljünk másokat. Azonban az, hogy nem kezelünk valamilyen módon bűnös jelenségeket, hanem elnézünk felette, nem vezet jó irányba. Nincs az az emberi tekintély, mely elfedezhetné a bűnös elbukást és nincs az a cinkos összekacsintás, mely feloldana szent feladatunk alól!

            Harminc évvel a változások után már furcsa érv lenne az Istentől való elfordulásra a korábban sokat hangoztatott mondat: "akkor nem lehetett." Mely egyébként is gyenge érvelés volt. Igenis van felelősségünk arra, hogy a körülöttünk levőkkel mi történik! Nem végtelen a lehetőségünk, de ami tőlünk telik, azt meg kell tennünk!

 

Kegyelmes Urunk! Könyörgünk mindazokért, akiket fenyeget az elbukás veszélye, hogy általunk is megintve továbbhaladhassanak útadon! Ámen!

 

 

2021.05.15.

Zsidók 3:12 Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől.

Vigyázzatok! Talán ebben az egyetlen szóban is össze lehetne foglalni azt, hogy mi is a feladatunk, amikor éljük földi létünket. Óvakodnunk kell attól, hogy elszakadjunk, vagy újra elszakadjunk Istenünktől. Arra kell, törekedjünk, hogy megmaradjunk benne!

            Már Urunk is int bennünket: János 15:4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. 7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.

            Fontos tehát igyekezetünk, hogy ne szakadjunk el attól az Úrtól, aki értünk áldozta önmagát! Ne tegyük hiábavalóvá életünkben a kereszt áldozatát! Ezért van a pusztai vándorlásos példa, hogy megrettenjünk az elbukás felé vezető lázadásoktól!

 

Áldunk téged, Urunk! Tarts meg bennünket magadban, hogy ne legyünk az elszakadás emberei, hanem mindenkor termő szőlővesszők lehessünk Tebenned! Ámen!

 

 

2021.05.14.

Zsidók 3:10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat.

 

Ne provokálja ki Istenből egyetlen nemzedék sem ezeket az ítéletes szavakat! Mert felettébb tragikus az, amikor egy nemzedék bukását kell így összegezni. Vajon a mi korunk milyen isteni summázatot kapna? Sok olyan jelenség mutatkozik, mely az ítélet felé mutat. Tévelygések sokasága von el ezreket, milliókat az élő Istentől. Sok az olyan gondolat és cselekedet, mely nem számol Isten hatalmával, sőt még létével sem. Küzdenünk kell a mi nemzedékeinkért még akkor is, ha ezzel nagy fába vágjuk a fejszét!

            Mert vannak korok, amikor talán csak kevesek lámpáskodnak itt a földön és sokan vannak, akik szeretnének minél nagyobb sötétséget. Mégis a kevés világító között megmaradni jobb, mint a tömegekkel sodortatva elveszni. Sokszor látható az, hogy éppen a kevesekért kegyelmez meg egy-egy nemzedéken az Úristen. Ne hasonlítsunk Sodomára és Gomorára, ahol a megtartó kevesek sem voltak meg!

            Persze a megtartatás munkálója a mi Urunk, aki a mi életünket arra hívja el, hogy ha kell akár az árral szemben is menjünk és haladjunk, ha kell, rálépjünk a vízre, ahol megtartatunk általa!

 

Kegyelmes Urunk! Könyörülj a mi nemzedékeinken, és térítsd vissza az emberiséget tévelygéseiből a Te utadra! Ámen

 

2021.05.12.

Zsidók 3:9 ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át.

 

Emberi gyarlóságunkat mutatja Isten csodáinak látása ellenére az elbukás. Nem a csodák nagysága vezet el bennünket a hitig, hanem az a feszültség, mely az isteni elhatározás és a mi emberi megvalósításunk között van. Tenném, de nem tudom tenni, mert a lélek kész, de a test erőtlen.

            Róma 7:15 Nem értem saját tetteimet: nem a jó dolgokat teszem, amit akarok, hanem a rossz dolgokat, amiket nem akarok. 16 Mivel valójában nem akarom elkövetni azokat a rossz dolgokat, amiket mégis megteszek, ezzel igazat adok a Törvénynek. Igen, a Törvény jó! 17 Valójában nem is én vagyok, aki ezeket a rossz dolgokat teszem, hanem a bűn, ami bennem lakik. 18 Jól tudom, hogy semmi jó nem lakik bennem, vagyis a régi emberi természetemben, hiszen a jót akarom tenni, mégis képtelen vagyok rá. 19 Mert nem a jót teszem, amit annyira szeretnék, hanem a rosszat, amit nem akarok…..24 Milyen szörnyű helyzetben vagyok! Ki szabadít meg engem ebből a testből, amely a halál felé halad? 25 Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít, Urunk, Jézus Krisztus által! Tehát, ami engem illet, értelmemmel ugyan Isten törvényét szolgálom, ugyanakkor a régi emberi természetem a bűn törvényének rabszolgája.- mondja Pál.

            Törekedjünk az Isten akarata szerint való cselekvésre és az engedelmességre!

 

Urunk! A pusztai vándorlás példájából engedj tanulni, hogy képesek legyünk azon az úton járni, melyre elhívtál és meg tudjuk becsülni a megváltásunkat! Ámen!

 

 

2021.05.11.

Zsidók 3:7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: "Ma, ha az ő szavát halljátok, 8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában,

 

Az Egyház, mint új kezdet előtt ott áll egy rossz minta, a pusztai vándorlás elbukások sorozatából álló kudarchalmaza. Ez a keményszívűség a csodák hatására csak pillanatnyi meglágyulásokra volt képes. Aztán újra elbukott. Az Egyház azonban tanulhat ezekből a hibákból és Urához ragaszkodva munkálkodhat a lelki házon. Ma: a mindenkori jelenünk az az időpont, amikor komolyan kell vennünk a hitünk által Urunkat és önmagunk döntését. Mert nem egy hangulatra szegődünk el, nem csak egy érzésre, hanem életünket adjuk át annak, aki egyetlen Menedék. Nem részleteket életünkből, hanem egész lelkünket.

            Parancs ez a szívünk készen tartására megkérgesedés nélkül. Mert a világban való forgolódásunk azzal a veszéllyel fenyeget, hogy megkérgesedünk minden iránt és számtalanszor találkozunk az állandó konfliktusokat keresőkkel. Vagy éppen életkörülményeink kérgesítenek bennünket keménnyé. megteheti ezt velünk a történelem próbatétele is. Ügyeljünk tehát arra, hogy ne keményedjen a mi szívünk alakíthatatlanná soha!

 

A mi szívünk csak tehozzád, Jézus, Isten Báránya, Óhajtozik, híveidnek Drága fényes aranya, Mert halálunk megrontója, Örök életnek adója Vagy egyedül, Krisztusunk, Idvezítő Jézusunk. 227/1

 

2021.05.10.

 

 

Zsidók 3:3 Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének.

 

Mózes helye Jézushoz viszonyítva értelmezhető. Mózes emberként prófétai feladatot látott el elég különleges módon. Egy hosszú korszak köthető a nevéhez. Bár hídszerepe kétségbevonhatatlan, de nem mehetett be az Ígéret Földjére. Mózes emberi módon viselkedett sokszor: indulatba jött, reménytelennek látta küldetését. A nép és Isten között közvetített, ennek minden nehézségével, csaknem lehetetlenségével együtt. nem mondom a világ szavát: „stresszes meló”, inkább így fogalmazok: tüzes küldetés. Az emberbe küldetésére adott tűz perzsel és visszaperzsel.

            De Mózes is az üdvtörténet szereplője, bár ennek a történetnek csak egyfőszereplője lehet: Jézus Krisztus. Mózes nem jelentéktelen statiszta, hanem fontos mellékszereplő.

            Mózes szent sor egyik láncszeme, ahogy mi is láncszemei lehetünk a hit nemzedékeken keresztül áthúzódó láncolatának. Minden láncszem fontos, de egyik sem olyan fontos, mint a ház Ura!

            Jézus Krisztus nem egy próféta a sok közül, hanem a Próféta!

 

 

Kegyelmes Istenünk! Kérünk, hogy tekintsd meg kicsiny életünket és úgy engedj küldetésünkbe, hogy soha ne higgyük magunkról, hogy körülöttünk forog a világ! Munkálj bennünk alázatos szívet! Ámen!

 

 

2021.05.09.

Az Ő háza mi vagyunk!

 

Mindenható Urunk! Megalázzuk magunkat előtted és jövünk hozzád semmit sem hozva: Mert, ha igaz szívvel vallást teszünk, akkor nem vihetünk eléd semmi érdemet és semmi evilági kincset. Csak mennyei kincsünk lehet tebenned, aki áldásaiddal bőségesen táplálod életünket! Hálát adunk minden jó adományodért és tökéletes ajándékodért!

            Könyörgésünkben hordozzuk világunkat, hogy szabadíts meg bennünket a betegség veszélyétől, mely már több mint egy éve fenyeget! Betegeinknek gyógyulásáért könyörgünk és a gyászolók vigasztalásáért! Mindazokért könyörgünk, akik bármilyen módon is a vírus elleni harcban állnak! Adj erőt nekik a munkájukhoz!

            Egyházadért imádkozunk! Különösen eléd tárva a baranyai reformátusságot, hogy úgy pásztorolj minket, hogy a szívekben a szolgálat vágya legyen ott és ne földi módon tekintsünk a saját személyünkre! Szeretetet és mennyei célt plántálj a szívekbe!

            Világunk és nemzetünk létéért könyörgünk! Tarts meg bennünket az értékválságos időben is érték-hordozóként! Ámen!

 

Zsidók 3,1 Ezért szent atyafiak, a mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézus Krisztusra, 2 aki hű ahhoz, aki őt erre rendelte, ahogyan Mózes is az volt az ő házában. 3 Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogy a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak. 4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az. 5 Mózes is hű volt az ő egész házában, mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetett. 6 Krisztus ellenben, mint Fiú áll a maga háza felett. Az Ő háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.

 

Kedves Testvéreim!

Bizonyára sokunk kisértése, hogy a Szentírás nagy ember-alakjait gondolatainkban némileg elemeljük az egyszerű emberi valóságtól. Mintha a legnagyobb alakjai a Bibliának nem lehetnének teljes mértékben hasonlatosak hozzánk. Mózes és Illés, Ézsaiás és Jeremiás, vagy az apostolok személye úgy jelenik meg lelkünkben, hogy szinte a föld fölött járnak, mert lábaik nem érinthetik azt a sáros, poros földet, amelyen mi élünk.

            Emellett azonban mindig a hús-vér embert keressük bennük, akik érzéseikben, cselekedeteikben is hasonlatosak hozzánk. Talán egyszerre hordozzuk mindkét képet magunkban róluk. Így lehetett ez a Zsidókhoz írt levél olvasói szívében is. Itt Mózes alakja nyúlik túl az emberi léptéken és magasodik fel a hallgatói szívekben. Szükséges tehát, hogy a szentíró jézus Krisztus személyének mércéjét alkalmazza! Mint amikor valami léptékét azzal próbáljuk jelezni, hogy mellé rajzolunk egy átlagos testméretű embert.

 

Én is ember vagyok!

Mózes szava lehetne ez. Bizonyosan történelmileg joggal tekint a zsidóság Mózes személyére úgy, mint nemzeti létének és a honfoglalást megelőző kornak kulcs-alakjára. De már az Ószövetség is gyakran hangsúlyozza, hogy a történelemben végső soron nem az ember, hanem a történelem Ura cselekszik. Maga Mózes sem saját érdemként teszi, amit tesz, hanem Isten vezetése alatt. Így joggal idézhetjük Mózes tiltakozásaként a más helyütt leírt mondatot: én is (csak) ember vagyok!

            Mózes a rábízott népet elvezette az Ígéret földje határáig, addig, amíg Isten Mózes halálával át nem adta hivatalát a honfoglaló Józsuénak. Mózesnek is voltak mélypontjai, olyan lelki mélységek, amikor azt érezhette, hogy az isteni igény és a választott nép szabadossága (talán az isteni iga alóli szabadulás vágya?) között őrlődött, és noha tudta, hogy a nép szava nem Isten szava, de ott volt szívében az Isten akaratának végrehajtásának a csaknem lehetetlensége. Ember volt tele félelmekkel és sokszor csüggedéssel, majd újra erősödéssel.

A ház építője Isten!

Mózes és Jézus között azért van nagy különbség, mert Jézus Krisztusban a ház építője jött el világába rendet tenni, míg Mózesre ideiglenesen bízatott a ház! Mózes szolga volt, emberi szolga. Jézus Krisztus a ház Ura. Aki kettejük közül a ház birtokosa, most már egyértelműen látszik! Egyébként nem Mózesnek kell védenie magát, hanem a Mózeshez tapadó későbbi értelmezés tarthatatlan Jézus Krisztus valóságában. Nyilván láthatóvá válik, hogy nem a mózesi tett a történelem csúcsa hűségének nagysága ellenére sem, hanem az, amikor maga az Úr jött el ebbe a világba, hogy megmentse azt és az örök Ígéret földjére vezesse az emberiségből azokat, akik felismerik Őt Uruknak. Nagyságrendi különbség és lényegi eltérés van az ideiglenesen szolgálatot hordozó ember és az örök szolgálatot vállaló Emberfia között. A mi szolgálatunk mindig a Jézusi nagy szolgálat hatása alatt megy végbe!

            Jézus Krisztusban a Teremtő a teremtettségbe jön. A Gazda a maga házába érkezik, hogy mindazokat, akik a ház lakói kimentsen az emberi gonoszság romlásából, a sátán karmai közül. A Fiú áldozata éltet, átformál és üdvözít!

 

Az Ő háza mi vagyunk!

Ezzel a kijelentéssel az egész kérdés roppant közel jön. Rólunk van szó! Akik már nem elveszettek vagyunk, hanem háza népe Istennek! Háza népének lenni pedig azt jelenti, hogy mi Istennél vagyunk otthon, Isten népének nevezhetjük magunkat, és mint Övéi cselekedeteinkkel is ki kell fejeznünk hozzá tartozásunkat! Az a tény, hogy háza népe vagyunk, nem lehet egy pusztán címkének megmaradó kifejezés, hanem cselekvő életet kíván. Ha egy házban többen laknak, akkor mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából!

            Mindkét oldalról fontos következmények vannak. Először is mi vagyunk a háznép, tehát hús-vér emberek, akik elbukásainkban bátorításra szorulunk, akik a földön élünk és mégis Mennyet hordozunk! Ismernünk kell határainkat és soha nem ismerhetjük tökéletesnek magunkat! Urunk részéről pedig elhatározás, hogy minket, akik nem vagyunk tökéletesek, gyűjt házába.

            Egyszerre ismerjük meg önmagunk végességét és Isten kegyelmét ebben a helyzetben. Istennek népe vagyunk és gyakorolnunk is kell magunkat ebben az állapotunkban, hogy jelenlétünk ebben a világban mutasson a Menny felé és Isten dicsőségére legyen! Ámen!

           

 

395. Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, :/: Hitünk karja úgy ölelje Édes

Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő

miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha

kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Dallam: (Herrnhag, 1735.) Basel, 1745.

Szöveg: Zinzendorf M.L. 1700-1760

 

2021.05.08.

 

Zsidók 3:1 Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra,

 

Az Egyház képszerűen egy olyan élőkép, melyen mindig szükséges, hogy a középpontban Krisztus legyen! Fontos, hogy soha ne szorítsa ki középről a főszereplőt Isten mai népe. Mindig arra kell összpontosítani, hogy Jézus Krisztus legyen középen. Ha nem így készül el a pillanatfelvétel, akkor ott valami baj van és reformációra van szükség. Ez a mércéje közösségeinknek és ez a mércéje az életünknek is!

            Bármi más jelenik meg Jézus krisztus helyén, a képen, személy, vagy gondolat, az szükségszerűen bálvány lehet csak. Olyankor mindig elveszik az igazi mérték és feje tetejére áll minden. Az Egyháznak Jézus Krisztus köré kell pozícionálni önmagát újra és újra. Ezt szüntelenül vizsgálni kell! Nem lehet, hogy emberi vélemény álljon a középre, még kegyes köntösben sem! Még az olyannyira kánaáni nyelven megfogalmazott tanítás sem állhat Jézus helyébe.

            Szükségszerű tehát a figyelmet felhívni Jézus Krisztusra, még ha annyira természetesnek tűnik fel előttünk, hogy a figyelem rá vetül. Mert a sátán az a rossz fényképész, aki még a képről is ki akarja tessékelni az Urat, nemhogy a középről kimozdítani!

 

Urunk! Életünk közepe és belseje vagy! Kérünk Téged, hogy reformáld keresztyénné a mi lelkünket újra és újra, hogy ne helyezzünk ki soha életünk figyelmének középpontjából! Ámen!

 

2021.05.07.

Zsidók 2:17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.

 

Az Ige testté lett és közöttünk lakott. Emberléptékűvé lett az Isten. Azóta is nehéz az Isten-gyermekeinek a mérce, hogy mennyire hasonuljunk bele a világba a misszió érdekében. De lássuk be, hogy Jézus nem az ember-voltunknak a bűn mocsarába ereszkedését gyakorolta, hanem az ember nyomorúságát a bűntelen érezte meg és hordozta el, hogy a bűn mocsarából bennünket azzal húzzon ki, hogy a ránk váró következményeket elhordozta.

            Ez a mindenben hasonlóság újra és újra megpróbálja a gondolatainkat, de ez így van jól. Hús-vér testet vett fel, melynek a kezei érezték az áthatoló szög fájdalmát, a karok a testsúly alatt majdnem kiszakadtak. Háta véres volt a korbácstól. Lábai rettenetes fájdalmát szintén szegek okozták. A keresztfa súlya az úton volt elviselhetetlen. Ezen a hús-vér testen- a már halotton- ejtette a római katona az élettel összeegyeztethetetlen sebet. Ezt a sebet érintette meg Tamás, de a már újra élő, tehát feltámadott Jézuson! A testet öltött újra testet öltött!

            Jelzi mindez a mi életünk útját. Olyan Istenünk van, aki önmagában tisztában van az ember helyzetével. De ezt nem olyan távolságtartással teszi, mint egy turista. Hanem ténylegesen belejön világába. Így megmentésünk itt zajlik le a földön és nem a csillagok sokfényévnyi távolában.

Urunk! Közel jössz hozzánk és ma is közel vagy a mi lelkünkhöz. Hálát adunk azért, hogy nem a messzeségbe kiáltunk, hanem lelkünkben találkozhatunk veled! Ámen!

 

2021.05.06.

 

Zsidók 2:15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.

 

Egyszer Drávaszerdahely falun belüli ívében egy cementes kamion mellett haladtam. Szinte éreztem, ahogy a centrifugális erő az én nagyobb ívű sávom felé húzza a nem ötven kilométer per órával száguldozó járművet. Halálfélelem, amikor a visszapillantóban távolodni látom a nagy vasalót még hosszú percekig a gyomrom és a szívem egyaránt a torkom szűk keresztmetszetében ugrál. Harmincas éveimben, hitem mellett is ösztönszerűen a test reagál halálfélelemmel az utakon rohanó veszélyre.

            A haláltól való rettegés rabság. Aki minden pillanatában csak a halál, mint legnagyobb ellenség rémületében él, az nem is él igazán. Urunk felhatalmaz arra, hogy a halál – egyébként születésünktől bennünket fenyegető- pillanatára úgy tekintsünk, mint arra a pillanatra, mely hitünk eszközével és a megváltói munkával nem lehet végleges. Mert életünk, örök életünk van abban, aki magáról mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet! Félre ne értsük! Nem azt mondom ezzel, hogy mindegy, hogy az a kamion engem elért vagy sem! Hanem a példát csak a halálfélelem miatt idecitálva a feltámadásos reménységet szeretném elmélyíteni a szívekben.

            Rabságunkból csak az élő Úr szabadíthat meg, ha bízunk győzelmében, melyet végrehajtott értünk!

 

Élő reménységgel tölts fel bennünket Urunk, hogy rettegés ne töltse el szívünket, hanem hordozzuk már azt a véghetetlen életet lelkünkben itt a földi jelenben is! Ámen!

 


2021.05.05.

 

Zsidók 2:14 Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt;

 

Az Isten- gyermekségünkből fakad, hogy testvérei vagyunk Krisztusnak és Krisztusban egymásnak. Ez a szent testvériség az összetartozás tudatával tölt el. Nyelveken felül álló kapcsolat ez. Egy viszonylag kis létszámú istentisztelet jut eszembe, amikor is a városi gyülekezet tagjain kívül néhány német (magyarul nem tudó) diakonissza volt bent a szoboszlói templomban. Németek és magyarok együtt énekeltünk egy német eredetű éneket. Itt éreztem meg a nyelveket egyező hitet!

            A gyermekeket fenyegető legnagyobb veszély a halál. Ezt legyőzni jön az Úr. A halálba minket vinni akaró ördögöt győzi le a kereszt ördögi halálnemében. A halálon való győzedelem jelzi számunkra, hogy az élet elől elhárult a legvégső és legrettenetesebb akadály. Innen értelmezhető énekünk szava: „Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére; Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából. Szűnjetek meg, kétségeim, Változzatok félelmeim Reménységgé s örömökké, Mert nem alszom el örökké!”

            A győzelem elsöprő és megsemmisítő. Ehhez Jézus Krisztusnak szembe kellett néznie a halállal és el is szenvednie azt. Nem az volt a győzelem, hogy az ember eljelentéktelenítette a halált, vagy irodalmivá szépítette, vagy megmagyarázta és az élet részévé tette, hanem az igazi győzelem az Úr tette volt! A Kereszt.

 

Megváltó Urunk! Magasztalunk Téged, hogy a halálra úgy tekinthetünk, melynek ideig való gyászát láthatjuk az örökkévaló mennyei lét öröme előtt! Feltámadásunk tudatát éleszd bennünk! Ámen!

blank