2021-03-30 15:25:12

 

03.30.

Máté 26,21Evés közben így szólt: „Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem.” 22Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?” 23Ő pedig így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” 25Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: „Talán csak nem én vagyok az, Mester?” „Te mondtad” - felelte neki. (…)

33Ekkor Péter így szólt hozzá: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.” 34Jézus pedig ezt mondta neki: „Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” 35Péter így válaszolt: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.”

 

Vajon biztosak lehetünk önmagunkban? Ha próbatétel érne minket, vajon ki maradna meg Krisztus oldalán? Vajon akkor is nagy számokban gondolkodhatnánk, ha a mi időnkben az egyház üldöztetést szenvedne? Hasonló lenne a ma keresztyénsége az első századok vérvetéses keresztyénségéhez?

            Ilyen és hasonló kérdésekre nem tudunk válaszolni, hiszen még nem álltunk ki olyan próbát, amely feleletet adna. De érdemes megnézni ezt a két tanítványi elbukást! Júdáshoz már annyira hozzákötődött az árulás, hogy nehéz elvonatkoztatni tőle és meglátni az embert. De Péter mégis más! Úgy gondolkodunk róla, mint aki mindig a legjobbat akarta. Még azokban a mondataiban is, melyek nem illeszkedtek a messiási küldetéshez- és mégis elbukott. Szégyenkezünk vele együtt, amikor a Feltámadottal találkozik a Tibériás tenger ismerős vizeinél.

            Előre megmondtam! - mondhatná Jézus szemrehányóan. De abban a nagy pillanatban ki maradt meg teljes hűségben? Csak egyedül a mi Urunk! Emberi természetünk végességével és gyengeségével tisztában kell lennünk nagy fogadkozásaink idején, nehogy saját szavaink ítéljenek meg bennünket! Fontos tehát alázattal megvallanunk, hogy mit kellene tennünk és mire vagyunk képesek, hogy gyengeségeinket kiegészíthesse a mi Urunk!

            Árulás és tagadás- van-e ember, aki ezért követ ragadhatna úgy, hogy nem kellene elbukásai miatt az elsőt magára vetni? Máté 26,41Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”

A mi reménységünk az ígéretben van:  Máté 24:13 De aki mindvégig kitart, az üdvözül!

 

03.29.

Máté 21,18Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. 19Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” És hirtelen elszáradt a fügefa. 20Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: „Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?” 21Jézus így válaszolt nekik: „Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz. 22És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”

 

Nagyheti áhítatainkban kilépünk Mózes 4. könyvéből. A fügefa elszáradásának csodája elgondolkodtat bennünket. Egy fa esetében nincs nagyobb mélypont, mintha elszárad! De miért száradt el a fügefa?

            Először is nem volt rajta gyümölcs. A Szentírás akár nemzet/nemzetek, akár az egyén sorsát hasonlítja fához, mindig kulcskérdéssé válik a gyümölcs, vagy gyümölcstelenség. Egy fát azért ültetünk, hogy gyümölcsét együk. Szinte már magunk elé képzeljük a csemete elültetésekor a felnövekedett fát és a gyümölcsét. Már-már érezzük az ízét. Mindent megadunk neki, hogy teremjen és nagy csalódás, ha ennek ellenére sem terem. Kutatjuk az okát, hogy a tápanyagok és a zöld levél életes jelei ellenére miért nincs gyümölcs a fán! De ha nem terem, akkor kivágás után tűz lesz a sorsa!

            Másodszor Jézus szavára szárad el! Azaz ítélet hangzik el felette! Ítélet a gyümölcstelensége miatt. Azért, mert az elvárható termés nem mutatkozik meg. Jézus Krisztus nem decemberben akar a diófáról cseresznyét szedni! Hanem arról van szó, hogy idejében keresve nem találja meg az időszerű termést. Az emberi életek gyümölcstelensége nem játék és valóságosan a kiszáradás előszobája. A lelki javaival és áldásokkal rosszul élő ember eltékozolhatja az áldásokat, ha nem kamatoztatja a lelki javait, hanem elássa lelkében és csak fogyasztóként él.

            A fügefa elszáradása a hit lehetőségeire is rámutat! A tanítványok számára ugyanis meglepetés a szó valóságos hatása. Az a fa hallható emberi szavakra száradt el. De ezekre a szavakra elszáradt! Azaz Jézus szavai valami többlettel bírnak és ezt Urunk a hit fogalmában azonosítja. Bár a Mecsek lankáit nem kívánnám a tengerbe, de még a Balatonba sem vetni, de az imádság erejéről van fogalmam. Számtalanszor tapasztaltam meg a meghallgatott imádság csodáját és átvitt értelemben sokszor hegyek ugrottak a tengerbe!

            Számtalan olyan akadály hárult el imádságra, melyek első látása után felcsattantam és elegem lett mindenből, de az imádság eszközével isteni kezelésbe adott ügy valóban megoldást kapott.

            Száraz világkorszakot élve is törekedjünk gyümölcsöt teremni, hogy ne hangozzék ítélet felettünk!

03.20.

 

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 22:38 De Bálám ezt felelte Báláknak: Látod, hogy eljöttem hozzád! De nem szólhatok magamtól semmit, csak azt mondhatom, amit az Isten ad a számba.

 

Csak azt, amit az Isten ad a számba!

Nagyon szép, de nem könnyű! Hiszen sokszor hűségre és erőre, erős hűségre van szükség, hogy a sokaság által el nem fogadott isteni üzenetet tovább adjuk. Sokszor van szükség állhatatosságra és kitartásra, hogy az Úr szavát továbbadjuk. Mert aztán jönnek az emberi gondolatok: túl kemény, idejétmúlt, nem naprakész, nem simogatja a lelkünket, nem vonalas, nem érti az idők szavát, klerikális reakció, stb.-amit kitermelt válaszreakcióként a történelem.

            Volt, hogy az úrvacsorai ágendában elhangzó köszöntés „jelenvaló bűnös világból” –kifejezése ütötte ki a megfigyelő ateista biztosítékot. Máskor büntetlen maradt az, aki arról a bizonyos dánieli szoborról beszélt, mikor a faluban a „nagy és bölcs” képét állították ki, mint valamiféle Geszler-kalapot.

            Az igének ellenállók annak is ellene állnak, aki az igét viszi! Emlékszem egy azóta már elhunyt ember megrökönyödésére, akivel közöltem, hogy a jelenleg regnáló világ-berendezkedés nem lesz örök (ma már látjuk dőlését). Ő annak a rendnek a követeként jött ki falura elmondani az akkori evangéliumot,- ami nem létezik.

            Sokszor jelent Isten szavának képviselete árral szembeni küzdelmet akkor is, ha az áradat csak közöny, akkor is, ha nemtetszés.

 

138. Dicsér téged teljes szívem

Isten az én szabadítóm!

1. Dicsér téged teljes szívem, Én Istenem, Hirdetem neved. :/: Dicsérlek istenek felett

Én tégedet, Mert azt érdemled. És a te szentegyházadban Imádkozván, Neved tisztelem,

Áldásodra én kész vagyok, Hálát adok Neked, Istenem.

2. Öregbül nagy dicsőséged, Mert megtészed, Amit megmondasz. :/: Ha könyörgök ínségemben,

Engem menten Megszabadítasz. Téged minden földön lakók, Nagy királyok,

Uram, dicsérnek, Mert szent igéd tiszta voltát, Igazságát Eszükbe vették.

3. Ez Urat, ki felségesen Csudát teszen, Felmagasztalják. :/: Mondván: nagy ő dicsősége

És ereje, Őt azért áldják. Mert noha ül nagy magasan, De lát nyilván Alatt valókat;

Magas dolgokat is könnyen, Lát élesen, Mind fent, mind alatt.

4. Mindennemű szükségemben, Ínségemben Megerősítesz; :/: Láttukra ellenségimnek,

Kik gyűlölnek, Engem megmentesz. Amit az Úr egyszer végez, Az jó véghez megyen

mindenütt. Jókedved megáll: ne hagyd el, Sőt végezd el Kezed munkáit!

 

03.19.

Mózes 4. könyve, a nép megszámlálásáról 22:35 De az ÚR angyala ezt felelte Bálámnak: Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit én mondok neked. Bálám tehát elment Bálák vezető embereivel.

 

Sokféle társaságba keveredhet az ember a világon, de semmiképpen sem mondhat nemet az elhívó Úrnak, küldetését nem szüneteltetheti! Itt a világban élünk sokféle világi életet élő ember között, de itt nem a végtelen alkalmazkodási képességünket kell megélni, hanem a hitünket!

            Meg kell maradnunk minden körülmények között Isten vezetése alatt. Bennünket nem irányíthatnak sem a körülmények, sem embercsoportok, sem a korszellem vihara. Urunk tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, hát követői sem lehetnek szél ingatta nádszálak. Bárki bármire akarna rávenni bennünket, megmarad a lehetőség az építő nem kimondására.

            Persze ez nem ilyen egyszerű, mert ez rengeteg lelki küzdelemmel jár. És nem csak fekete-fehér helyzeteket látunk magunk előtt. és a világ megtanult csomagolni. Már Jézus Krisztus felé olyan kérdések szegeződnek, melyekben nincsen jó válasz az emberi számítások szerint.

            Isten parancsa: csak azt mondd, amit én mondok neked! Minden más szó felesleges és hiábavaló. Minden más emberi okoskodás- a legjobb szándékkal is- csak rombolásra lehet, de nem építésre!

 

128. Boldog az ember nyilván, Ki az Istent féli

Az istenfélő házán áldás van

1. Boldog az ember nyilván, Ki az Istent féli, Ő útaiban járván, Ösvényit kedveli. Mert

magadat táplálod Kezed munkájával, Isten megáldja dolgod, Lát jó állapottal.

2. Házadban feleséged, Mint a szőlővessző, Szép gyümölcsöt hoz néked, Ha eljő az

idő. Meglátod gyermekidet Te asztalod körül, Renddel, mint olajvesszőt, Kikben szíved

örül.

3. Ez igen szép ajándék, Mit az Isten enged Az őbenne hívőknek, Akiket ő szeret. És

végre te meglátod Fiadnak fiait, A Sionnak csudálod Nagy szép békességit.


 

blank