2011-10-10 19:28:33

ÍTÉLET

 

 

            „A világtörténelem a világítélet”. Így beszél Schiller. De a Biblia nem ezt mondja. Nem vitatja ugyan, sőt sokszorosan meg is erősíti azt, hogy a történelemben is isten ítélete uralkodik. Ezt meg is mutatja az özönvízről és a Bábel tornyáról szóló történetekben: hogyan felel Isten az emberek bűnös nagyra törésére. Hogy isten ott, ahol az emberek tornyaikat az ég felé építik, és többé nem tudják, hogy milyen magasra is törjenek fel, lecsap a maga viharával és az emberi nagyzási hóbortnak ezeket az emlékeit összetöri. A biblia megtanít minket annak a meglátására, hogy az életben „aki testnek vet, a testből arat veszedelmet”. Megmutatja nekünk, hogy miképpen „magasztalja fel a nemzetet az igazságosság, a bűn pedig gyalázatára van a népnek.” S ugyanez áll- a Biblia ítélete szerint is- a népek életére is, ami az egyesek életére. Csakhogy ez még mind nem a végítélet. A világítéletet még nem tapasztaltuk. Hozzá hasonlítva, mindezek az ítéletek, melyek a történelemben már végbementek, csak előjátékok, amelyek legfentebb csak sejtetik azt, hogy mi lesz majd a világítélet.

            Nekünk midannyiunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék, aszerint, amiket a testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt”.- „Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel, azoknak pedig versengők, és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal” (Római lev. 2:6-8) Ezt nem valami zsidó erénybölcselő mondja nekünk, hanem az apostol, aki által Isten az Ő megbocsátó szeretetéről szóló üzenetet a leghatalmasabban hirdette.

            Az ítélet hirdetését alig hallani már a templomban. Lehet, hogy ennek az oka, hogy voltak idők, amikor viszont kelleténél többet, és kelleténél kevesebb meggondoltsággal beszéltek erről, és az embereket félelemmel akarták a mennyországba kergetni. Félelemből pedig senki sem jut a mennybe, és aki ijedelemből akarja cselekedni Isten akaratát, az bizonyosan nem cselekszi azt. Mert csak az képes Isten akaratát cselekedni, aki Istent egész szívből szereti, és bízik Benne és egészen az Ő könyörületességére bízza magát. Azonban éppen azért, mert mi mindig újra az Isten könyörületességéhez menekülünk és nem haladunk magunkbiztán utainkon, szükségünk van az ítélet hirdetésére. Éppen azért, hogy megtanuljuk „a bűnbánat igazi gyümölcseit teremni”. Minden embernek, akár hívő, akár hitetlen, tudnia kell, hogy: végül jön az ítélet, ama „szétválasztás”, amikor a népek Pásztora el fogja választani a juhokat a kecskéktől. „Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, mely számotokra készítetett a világ megalapítása óta”. – És azt mondja a bal keze felől állóknak: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek, és az ő angyalainak készítetett”. Ezt nem más mondja, hanem maga az Úr szól így a Máté ev. 25. fejezetében. Így szól mindegyikünkhöz, és ott nincs magyarázkodás és alkudozás, akár szívesen, akár nem szívesen hallgatjuk.

            Az ítéletről szóló üzenet mondja meg nekünk, hogy az ítéletnek komoly érvénye van, hogy Isten nem engedi magát megcáfolni. Ez az üzenet azt mondja nekünk, hogy Isten nem csak a szerető Atya, hanem a szent Úr is, aki azt akarja, hogy az Ő törvénye engedelmességre találjon.

0”Nekünk mindannyiunknak”- mondja Pál-„meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt” és számot kell adnunk. Ki idvezülhet hát? -kérdezték a tanítványok megszomorodva Urukat. „Az embereknél az lehetetlen, Istennél azonban mindenek lehetségesek”- felelte az Úr.

            Azért adatott nekünk a Krisztus keresztjéről való üzenet, hogy az nekünk Istennek ezt a könyörületességét, melynek mindenek lehetségesek, megmutassa, azonban nem úgy, ahogyan azt bizony olyan gyakran magyarázták, hogy annak a számára, aki Krisztusban hisz, az ítélet többé semmit sem jelent, hanem úgy, hogy csak az megy át az ítéleten, aki a Krisztusban való hit által új emberré lett, aki „a halálból átment az életre”, és ezért azokhoz tartozik, „kik jócselekedetekben való állhatatossággal” az örökélet után törekednek. Egyedül az Isten tudja, hogy melyek a jó fák, amelyek jó gyümölcsöt teremnek. Mi emberek tévedhetünk. Annyit azonban bizonyosan tudunk, hogy senki sem „jó fa”, aki a saját igazában bizakodik.

            Csak akkor értjük meg azt, amit a Biblia mond nekünk a megbocsátásról, ha komolyan vesszük azt, amit az ítéletről mond. Csak akkor tudjuk igazán, hogy mit jelent a bűnbánat, és az Úr Jézus nevére való megkeresztelkedés. Mert egyedül ez a név segít át ama napon. De csak abban az esetben, ha minket ez az Úr, valóban övéinek ismer el, és nem mondja nekünk azt: Én nem ismerlek titeket. „nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram!-megyen be a mennyeknek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei atyám akaratát” Istennek ez a szava is „megáll mindenha”. Mert ez az ítéletről szóló igéhez tartozik, nem azért, hogy megfélemlítsen, hanem azért, hogy megtérésre ösztönözzön bennünket, hogy valóban olyanokká legyünk, mint akik az „övéi” hit, szeretet, reménység által.

DR. BRUNNER EMIL

A ZÜRICHI EGYETEM TANÁRA

blank