2021-05-17 10:47:08

2021.05.13. csütörtök, Mennybemenetel ünnepe

Felemeltetett!

 

Mennyei Atyánk! Menny felé vágyódó gyermekeidként szólítunk meg a templomban és otthonainkban! Könyörgünk a mi időnkért, hogy erőnk felett való próbatételt ne adj nekünk, de a próbák között erősíts minket! Különösen akkor, amikor a mi időnkben olyan hangos ellened lázadó emberiség között élünk. Kérünk Téged, hogy győzelmet vegyél a vírus felett, hogy betegeink gyógyuljanak és vigasztalást nyerjenek Benned a megszomorodottak! Imádkozunk azokért is, akik nem is számolnak a veszélyekkel és nem keresnek Téged, mint oltalmukat! Nemzetünkért is könyörgünk, hogy reménységét és jövőjét Tebenned keresse! Szólíts meg bennünket igéddel! Ámen!

 

ApCsel 1, 1- 11 :Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”

 

Kedves Testvéreim!

Felemás ünnep ez a mai. A legnagyobb ünnepeink egyike és mégis a legkisebbé válik a munkanappal és azzal, hogy a naptárba sem kerül be, ma is csak a névnap szerepel: az időjárás jelző Szervác napja. Miután mozgó ünnep, nem mindig ezt a nevet látjuk ezen a napon. Katolikus egyházban főünnep, nekünk is fontos ünnepünk, és mégis a hétköznapokba szürkül.

            Pedig nagyon fontos mozgást figyelhetünk meg a rövid leírásban!  Már Jézus Krisztus feltámadásos megjelenései csodálatosak voltak és most ezt a negyven napot zárja egy nem kevésbé csodálatos esemény, a mennybemenetel. Minden korábbi felkészítés ellenére is felkészületlenül és váratlanul éri a tanítványokat.

 

Felfelé!

Bizonyos vagyok abban, hogy az Éden kertjén kívül az ember már kezdetben azzal a vággyal nézett az égre, hogy valamiképpen fizikailag és lelkileg is fel tudjon emelkedni. A magasságban veszélyt is láthatott, de mégis izgatta a veszélyes távolság, a madarak könnyed röpte csak növelte vágyát! Szárnyat másolt, majd mélybe zuhant. Újra szárnyat készített, majd több-kevesebb ideig a levegőben maradt, s csak utána csapódott a földbe. Ma már természetes a repülés és sok millió ember lép át földrészeket, valamint az űrbe is kipillanthatunk.

            Mégis ami az emberi tudománynak fizikailag lehetséges, az lelki értelemben lehetetlen az emberi tudásnak! Ember nem tudta meghódítani a Mennyek országát! Istennek és egyszerre embernek kellett azt megnyitni és bemutatni a számunkra! Ezért is magától értetődő a tanítványi csodálkozás! Ami az embernek lehetetlen az az Istennek lehetséges! A vízumhoz és a bejutáshoz sem tudtunk a magunk erejéből hozzájutni! Ez is Jézus Krisztusban lehetséges!

 

Felemeltetett

A középkori és kora újkori Magyarországon a katolikus gyakorlatban a felfelé tartó mozdulatot annyira komolyan ki akarták ábrázolni, hogy a feltámadott Krisztus szobrát kötelekkel a templom mennyezetéig emelték. Most e nélkül mi is arra az irányra figyelünk, hogy felemeltetett. Bár előtte kihangsúlyozom, hogy a későbbiekben sem igyekszem a Mennyek országát térképen elhelyezni, de az itt felfelé mutató irány a figyelem felkeltését munkálja, hogy megértsük a visszajövetelt is szem előtt tartva, hogy Jézus Krisztusban mindkét irányban átjárható a látható és a láthatalan világ. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kiépül a lelki autópálya a Menny felé. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a mindig felfelé igyekvő ember az egyetlen Úton, Jézus Krisztuson keresztül fel is tud jutni a Mennyekbe. Más módon nem, de így igen! Nem kell hozzá különleges jármű, de Jézus Krisztusba vetett hitre szükség van!

 

Úgy jön el…

Jézus Krisztus nem csak az egyik irányba járja be az utat, hanem értünk cselekszik a másik irányba haladásával, ami még előttünk van: visszajövetelével. A történetben hangsúlyos tehát, hogy Jézus nem hátat fordít a világnak, hanem elhangzik a visszatérésének ténye- ideje nem! Tény, hogy a visszavárás idejét éljük, de nem kell tudnunk, hogy meddig! Eljön és ez a bizonyosság!

            És mindez azért is van, mert nem csak eljön, hanem velünk is van végig! És, ha azt várjuk, aki velünk is van, akkor kár az időn, mint teremtett valóságon gondolkodnunk! Hiszen éppen a jelenlétében, Szentlelkes bennünk létében van a megoldás. Innen nézve teljesen mindegy a visszatérésének az időpontja, az a lényeg, hogy a várakozásunk ne passzív legyen, hanem lángot ébren tartó várakozás! Fontos, hogy bizonyossága visszatérésének meghatározza földi mindennapjainkat célként!

 

Lelki szemeinket szegezzük Rá, aki felemeltetett, de mégis velünk van, hogy visszajövetele vágyott nap legyen, mely földi cselekvésünket meghatározza és indulatainkat rendezi! Ámen!

 

 

358. A Krisztus mennybe felméne

1. A Krisztus mennybe felméne, Hogy nékünk helyet szerzene, Atyjával megbékéltetne, Életre bévinne.

2. Ó, mi kegyelmes Mesterünk, Emlékezzél meg mirólunk, Ki meghaltál volt érettünk, Légy jelen mivelünk!

3. Te látod mennyből éltünket És nagy keserűséginket; Vigasztald meg mi lelkünket, Hogy higgyünk tégedet.

4. Mert megfogadtad minekünk, Hogy léssz örökké mivelünk; Adjad Szentlelked minekünk, Hogy benned hihessünk.

5. És oltalmazz meg mindentől, Szent Atyádnak haragjától, Ördögtől és kárhozattól, Minden dühösségtől.

6. Tekints nagy gyarlóságinkra, E világ csalárdságára; Vígy bé a nagy boldogságba, Te szent országodba.

7. Egyetemben keresztyének, Az Úr Krisztust dicsérjétek, Őnéki hálát adjatok, Felmagasztaljátok.

8. Dicséret légyen Atyának És ő Fiának, Krisztusnak, És a mi Vigasztalónknak, A Szentháromságnak.

 

Dallam: Debrecen, 1778.

Szöveg: Várad, 1566

blank