2011-10-12 10:59:06

 

A TEREMTŐ ÉS A TEREMTMÉNY

 

            A Biblia első mondanivalója a Teremtőről és a teremtményről szóló Ige. Ez azonban nem csak bevezetés, mellyel valamit megkezd az ember, hogy aztán nagyobbhoz és fontosabbhoz vezessen el. Ez az az ős-szó és alap-Ige, ami mindent hordoz. Vedd el azt és minden más összeomlik. Sőt, ha valaki igazán megérti azt, hogy mit jelent a Bibliában: a Teremtő, az az ember az egész Bibliát jól megértette. Ebben az egy szóban minden benne van. Csakhogy éppen itt van ez a: ha! Ismerik-e az emberek a Teremtőt? Tudják-e, hogy mit jelent ez: Isten, Te vagy az én teremtőm?

            Nem az Isten az oka, hogy nem tudják. Mint ahogy egy királyi kastélyban minden királyhoz méltóan történik, vagy mint ahogy egy nagy művész házában az egész ház erről a művészről beszél, még akkor is, ha Ő maga nem is mutatkozik előttünk: így a világ a nagy király, a nagy művész háza. Ő nem mutatkozik előttünk, mert amit az ember láthat, az nem Isten, hanem világ. Azonban ez a világ az Ő teremtménye és ezért akár akarja ezt, akár nem, akár tudja, akár nem, Róla, alkotójáról beszél. És az emberek még sem tudják ezt, vagy legalább is nincsenek ezzel igazán tisztában. Minden embernek van két keze. Mindegyik nagyobb művészi alkotás, mint bármi, amit emberművészek alkotnak, azonban az emberek annyira bolondulnak saját csinálmányaikért, hogy minden emberi látványosságra összecsődülnek, és nagy zajt csapnak körülötte, csak önmagukon nem látják Isten csodáit. Mindenkinek van két szeme. Ember, gondoltál-e már arra, hogy micsoda hallhatatlan csoda ez a látó szem, a lélek ablaka, sőt több ennél: a látó és láthatatlan lélek maga, így is nevezhetnénk a szemet.

            Ki cselekedte azt, hogy százmilliónyi pálcika-és csapocska-sejt, mely együtt lehetővé teszi a látást, úgy rendeződött együvé, hogy valóban lát? A véletlen? Micsoda eszetlen babona! Bizony: az ember szemén keresztül nemcsak az illető maga, hanem a Teremtő is reád tekint! Mi, balgatagok azonban nem látjuk Őt. Úgy viselkedünk ebben az isten-teremtette világban, mint-ne vegyétek zokon hasonlatot- a kutyák valami pompás képcsarnokban. Látjuk a képeket és még sem látjuk. Mert akkor a Teremtőt is látnók. Ostobaságunk, felfuvalkodottságunk, tiszteletlenségünk- röviden: ami bűnünk az oka annak, hogy a teremtményben nem látjuk meg a Teremtőt. Pedig Ő hatalmasan szól abban, hogy szavát még sem lehet teljességgel meg nem hallani. Ezért van az, hogy a népek minden korszakban, ha a Teremtőt nem is ismerték meg, mégis sejtettek valamit Róla. Nincs vallás, melyben ne élne a Teremtő valamelyes megsejtése. Azonban igazán sohasem ismerték meg Őt az emberek. A teremtés könyve nem elegendő olyan nehézfelfogású és megátalkodott tanulók számára, mint aminők mi emberek vagyunk arra, hogy belőle helyesen megismerjük Őt: ezért adta a Bibliát és abban egyszersmind megmutatta nekünk saját képét, hogy mindenki kénytelen legyen meglátni, hogy Ő, a Teremtő, íme, itt van. Ez a kép: Jézus Krisztus. A Teremtőt csak benne ismerjük meg annak, Aki valójában. Mert ismerjük csak meg azt, hogy mi a szándéka Istennek a teremtéssel: a Teremtménnyel.

            Az Isten Izráel népének először Teremtőként jelentett ki a magát. A világ akkoriban telve volt vallásokkal, azonban bennük az ember nem a minden világok egyetlen urát tisztelte. A pogányok bálványai félig az emberi képzelet alkotásai, félig az igaz Isten megsejtései, végeredményben e kettő sivár keverékei. A nagy gondolkodók, köztük Platón és Arisztotelész ugyan a mindeneket átható egyetlen istenségről beszéltek. Azonban ők sem ismerték meg az élő Istent.

            Így tetszett Istennek, hogy a kis izráeli népbe az Úr- Istenként jelentse ki magát. Azt akarja ez mondani, hogy Isten olyannak jelentette ki magát, mint akit nem állíthatunk a magunk szolgálatába, nem használhatunk úgy, amint az ember a szolgát használja - vagy mint ahogyan a pogányok használják bálványaikat olyannak, akit az ember nem gondolhat el olyanformán, mint ahogy a filozófusok őt, mint „isteneszmét” elgondolják.

            Kijelentette magát úgy, mint aki olyan Isten, ki találkozik az emberekkel és urukként szólítja meg őket. „Én vagyok az Úr, a te Istened.” „Én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” Az Úr az, akié minden ember mindenestől. Az Úr az, aki nagyobb mindennél, amit ember elgondolhat. Az Úr az, akinek feltétlen igénye van ránk, azért mert mi és minden, ami körülöttünk van, Tőle vagyunk. Az Úr- Isten a Teremtő- Isten is. És csak akkor ismerjük meg Őt, mint Teremtőt igazán, ha Úr- Istenként ismertük meg. A pogányok, még a legnagyobb gondolkozóik is, sohasem ismerik igazán a különbséget isten és a világ között. Mindez zavarosan összefolyik gondolataikban. Csak Izráel népében ismertette meg magát Isten olyanként, aki az egész világ felett van, mint annak Ura, akiből, aki által, és akire nézve az egész világ teremtetett. Hogy valamilyen isteni lény alkotta a világot- az semmiképpen sem mondható a Teremtőbe vetett hitnek, az nem több egy a világ eredetére vonatkozó elméletnél. Semmit sem jelent. Hogy Isten a teremtő, ez annyi, mint hogy Ő a te Teremtőd, Ura a világnak, Urad, akihez egészen és tökéletesen hozzátartozol. Semmi vagy nélküle és az Ő kezében van életed. Igénye van reád. Én, az Úr vagyok a te Istened, ne legyenek néked idegen isteneid (bálványaid) én előttem. Ez azt jelenti: Szeresd az istent, a te Uradat teljes szívedből és minden erődből. Ez nem valami szép, érdekes elmélet a világ eredetéről, hanem ha ezt hiszed, „Isten szolgája” vagy, akkor más lett az életed értelme, akkor valóban más ember vagy. Vagy jobban mondva: csak ekkor vagy valóban ember. Hinni istenben, a Teremtőben, azt jelenti: engedelmeskedni az Úr Istennek.

DR. BRUNNER EMIL

A ZÜRICHI EGYETEM TANÁRA

blank