2011-10-12 11:03:51

JÉZUS A KRISZTUS

 

         Ma mindannyian ezerkilencszázharmincötöt írunk. Az 1. év, Jézus születésének esztendeje két részre osztja a világtörténelmet: Krisztus előtt- Krisztus után. A világ így ismeri el külsőleg Jézus eljövetelében a nagy világfordulást. Méltán elcsodálkozhatunk azon, hogy egy ilyen jelentéktelennek látszó esemény ilyen roppant világtörténelmi következményekkel járt. És mégis: ez mind semmi. Eljöhet az idő, amikor az emberek megváltoztatják a naptárt, másik 1. évet választanak, s más ünnepeket iktatnak bele az esztendő felosztására. Jézus, mint világtörténelmi esemény, ugyanaz, ami minden világtörténelmi tényező: por, mulandóság.

         Ki volt Jézus? Nagy, szent ember, aki minden más szentnél nagyobb? Vallásalapító, valamennyi közül a legkiemelkedőbb? A legszebb eszménykép? Ha Jézus ez, akkor ő is minden emberrel együtt por, és egykor eljön az idő, amikor már senki számára sem lesz mondani valója. ki volt Jézus? Amíg így teszed fel a kérdést, addig a „világtörténelmi elmélkedések” keretén belül maradsz, melyek, noha egészen érdekesek lehetnek, voltaképpen jelentéktelenek. Azt kérdezd: kicsoda Jézus? Mi Ő neked? Jelenthet-e számodra valamit egy kétezer évvel ezelőtt élt ember? Úgy-e nem. Ami volt, elmúlt és csak az emlékezetben él. S ahhoz, ami volt, végeredményben semmi közöd. Lásd, ezért van neki két neve: Jézus-Krisztus. Jézusnak hívják őt mindazok, akik a történelemből ismerik. Ha ő csak ennyi, úgy számodra semmit sem jelent. Jézus: Krisztus azonban mindazok számára, akiknek az isten benne kijelentette a maga tulajdon titkát. Krisztus, ezt a nevet nem mi adhatjuk Jézusnak. Krisztus, Üdvözítő, Megváltó, így az szólíthatja őt, akit benne maga az isten megvált. Ha holnap azt írnák az újságok, hogy a palesztinai Betlehemben egy egészen csodálatos tulajdonságú forrás fakadt; aki ebből a forrásból iszik, az egészségessé lesz - micsoda zarándoklás indulna meg Betlehembe. „Egyedül csak ott van gyógyulás”, mondanák az emberek. Nos, hát nagyobb dolog történt Betlehemben: ott az isten forrása tört fel, és aki iszik belőle, az „nem lát halált soha örökké”. Hogyan lehetséges ez? Mit jelent ez?

         Jézus ember. Azonban ebben az emberi életben történt valami, ami különben nem történik meg: Benne Isten akarata, Isten világterve, Isten maga, akit nem ismerünk, hanem csak sejthetünk, megismerhetővé lett. „Aki engem lát, látja az Atyát.” Jézus Krisztusnak hívják a világon azt az egyetlen „helyet”, ahol az ember megláthatja az Istent; és ha ott meglátjuk az Istent, magunkat is meglátjuk, úgy, ahogy különben nem láthatjuk magunkat: igazságban. Önmagunkról nem tudjuk, hogy kik vagyunk; nem tudjuk igazában, mit jelent az, hogy: Isten az embert a maga képére teremtette; de azt sem tudjuk igazán, hogy bűnösök és elveszettek vagyunk. Mindkettőt csak akkor tudhatja meg az ember, ha Istent megismerte; mi azonban nem ismerjük Istent. Hogy kicsoda Isten és kik vagyunk mi, azt Jézus Krisztusban maga az Isten jelenti ki nekünk. Istennek emberként kellett hozzánk jönnie, hogy megmutassa önmagát, a teremtetetésünket és a bűneinket. Ő azonban eljött, megmutatta nekünk magát és megmutatott bennünket önmaguknak, hogy elvezessen minket a hazugságból az igazságba, a kárhozatból az üdvre, az elveszettség állapotából és a halálból az életre és az üdvösségre.

         Csakhogy ez nem úgy történik, hogy az isten elénk állít egy képet vagy varázstükröt, egy ablakot, melyen keresztül beletekinthetnénk minden dolgok középpontjába, az isten titkában és a magunk titkába. Nézők módjára nem láthatjuk meg Jézusban a Krisztust, hanem csak úgy, ha tudjuk, hogy Ő megszólított, felelősségre vont. És döntésre hívott fel bennünket. Jézust, mint Krisztust csak az az ember ismerheti meg, aki engedi, hogy benne megszólítsa az isten. Mielőtt az ember igennel felelne erre a hívásra, semmit sem „lát”,- semmit, csak ezt az érdekes embert, a Názáreti Jézust. Ha mások azt mondják: Ő az Üdvözítő, a Megváltó- az neked semmit sem használ, annyit ér, mintha más valaki egy általad nem látott képet szépet talál, neked abban nincs gyönyörűséged. Magadnak kell Őt megismerned, hogy igennel felelhess néki. Hinni ennyit jelent. Nem a néző, a gondolkodó, a kutató és nem a történettudós számára Krisztus Jézus, hanem egyes egyedül annak, aki hisz. „Aki hisz énbennem, ha meghal is él”, egyedül ez az ember iszik az élet forrásából.

         Mindenkihez szólt az üzenet: Imé, Istennek sátora az emberek között! Imé, az istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! Nézd, itt van az, akiben Isten leleplezte előtted istentelenségedet és mégis gyermekének nevez! Csakhogy az a kérdés, hogy mi ennek az üzenetnek csak a hallgatói vagyunk-e, vagy szíven talál bennünket ez az üzenet, hogy igazságként ismerjük-e meg, ez pedig ezt jelenti: vajon Jézusban Istent magát látjuk-e meg, amint hozzánk jön és meghalljuk-e, amint minket magához hív? Ahol ez végbe megy, ott Jézus nem csak a Názáreti Jézus, a nagy szent, hanem ott mi is úgy járunk, mint Péter: „Bizony, Te vagy a Krisztus az élő Istennek a Fia”. Ott Ő hozzád is szólani fog: Boldog vagy te, mert nem hús vér jelentették ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. Ahol ez történik, ott karácsony van.

       

DR. BRUNNER EMIL

A ZÜRICHI EGYETEM TANÁRA

blank