2011-10-12 11:07:23

UJJÁSZÜLETÉS

 

            A születés titkát senki sem képes megérteni. A természetbúvárok meg tudják nekünk a folyamatait „magyarázni” és mi követni tudjuk az ő „magyarázatukat”. Mihelyt azonban az orvos, vagy közülük bárki, nem arra gondol, hogy ilyenformán „előállott valami”, hanem önmagára és felteszi magának a kérdést: Mit is jelent az tulajdonképpen: megszülettem, előbb nem voltam, most vagyok, abban a pillanatban véget ér minden magyarázat, csak csodálkozni tudunk, s megvalljuk: Mindebből pedig teljességgel semmit sem értek. És mégis ez az egész életünk alapténye. Életünk a születés nagy titkával végződik. Születés annyi, hogy én most itt vagyok, nem tudom miért; ilyen vagyok, és nem tudom miért. De hányadán is állunk ezzel az „itt vagyok, ilyen vagyok”-kal? Ez már nem úgy van, mint a kisgyermeknél, aki örömrepesve fut be a szobába és az anyjához rohan: Itt vagyok!-oly magától értetődően, oly boldogan és egyszerűen. Mi ezt az „itt vagyok” és „ilyen vagyok” mondatkát nem tudjuk kimondani anélkül, hogy valami bennünk fel ne sóhajtana a bekísért ember érzéséből, akit a rendőrszobára, vagy a fogházba vittek, és aki most elcsodálkozva lázadón, szomorúan, félelemmel telve tekint körül a cellájában. Itt vagyok- de miért is vagyok itt? Ez a kérdés titokban ott van mindannyiunk szívében; de alig vesszük észre, hogy mennyire gyötör bennünket, nem értjük a szavát.

            És ekkor felpattan a cella ajtaja és valaki megmondja nekünk, hogy miért olyan szomorú, rettegő és érthetetlen ez a mi „Itt vagyok, ilyen vagyok” szavunk. Isten Igéje megmondja nekünk, hogy életünknek mi a titka: Istentől teremtettél, az Ő képére és Istentől szakadtál el a bűnbe. Isten Igéjéből, Jézus Krisztusból kiindulva megértesz valamit abból, hogy mit jelent ez a kettő:- Isten teremtett- bűnbe estél. Mikor? Hogyan? Ezt soha ebben az életben meg nem értjük, csak egyet tudunk most, hogy amennyire csak vissza tudunk emlékezni, mindig volt már mind a kettő, az Istentől jövő és az istenellenes, teremtés és a bűn. Sőt, része van emberi születésünkben is mind a kettőnek, s messze, az ősök sorába is visszanyúlik mind a kettő, a összeköt mindazokkal, akik emberi ábrázatot viselnek.  És az evangéliumból kiindulva még azt is megtudjuk, hogy ebben az „itt vagyok, ilyen vagyok” megállapításban nemcsak boldogtalanok vagyunk, hanem elszakadunk az igazi élettől és jótól, megtudjuk, hogy elvesztünk.

            Istennek ez az Igéje azonban még mást is mond nekünk. Azt, hogy az isten megkönyörült rajtunk és megmentett bennünket, elveszetteket. Ő, akivel szemben visszaélünk, közelít hozzánk. Jézus Krisztusban mienk az isten megfoghatatlan megbocsátásáról szóló Ige és a teljes újjászületés ígérete. Benne megmutatta nekünk az „ott vagy” és „olyan vagy” új értelmezését, mely egészen más, mint az, amit magunkon látunk: annak az embernek a képe, aki valósággal, teljesen és zavartalanul Isten képmása. Kinek a képe ez? A te képed, szól Krisztus-te vagy az az Isten kegyelme által. Isten megajándékoz ezzel, ha valóban hiszed az Ő igéjét, ha engeded, hogy téged igazán és egészen magához vonjon, ha szívből hiszel néki és bízol benne!

            És ha az megtörténik? Ha az ember ezt valóban magától Istentől, magától Jézus Krisztustól tudja meg, mi következik akkor? Erre a kérdésre felel a Biblia ezzel a szóval: újjászületés. Lásd, akkor történt valami, ami éppen oly fenséges és megfoghatatlan, mint a születés s ez az „itt vagyok, ilyen vagyok” egészen új tartalmat kapott. „valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak ímé újjá lett minden.” Láthatólag még él a régi ember, az ember, azonban a régi lepel alatt él az új, és kezdi levetkőzni a régit. A hit rejtett világából előtör valami a láthatóba, akár mint a szeret, akár mint az élet, a gondolkodás, a beszéd és a felebaráttal való bánásmód formája. Nem mintha a régi ember egyszerűen eltűnne, de úgy, hogy az új ember megmutatja életét olyan változásokban, melyek azt is gondolkodóba ejtik a hitről, aki a hitről semmit sem tud, úgy, hogy talán meg is kérdezi: Mitől változott meg ennyire az ember?

Hát csakugyan történik ilyesmi, vagy csak szép ábrándokat szövögetünk, Nem, mondja a biblia, vannak ilyen emberek, legyenek bár ismert nevűek, mint Pál vagy Timotheus vagy név szerint ismeretlenek, mint a filippi börtönőr. És milyen megújulás nem csupán a z Újtestamentumban  van, hanem azóta, mindig és mindenütt megjelenik ott, ahol  Istennek Jézus Krisztusról szóló igéjét valóban „szívvel s nem csak a fejjel” hiszik, amint Kálvin mondja, s hol a Szentlélek ereje által egy emberlélek újra összekapcsolódik a mennyei Atyával.

DR. BRUNNER EMIL

A ZÜRICHI EGYETEM TANÁRA

blank