2011-10-12 11:07:44

A KERESZTYÉN EMBER SZABADSÁGÁRÓL

 

 

Ha a szabadságról beszélünk, rendszerint elkövetjük azt a hibát, hogy csak azt kérdjük, hogy mitől szabad, azt azonban már nem, hogy mivégre szabad. Így a protestánsok gyakran büszkék arra, hogy a reformáció felszabadította őket a katolikus egyház uralma és annak előírásai alól megszabadított mindenféle babonától és pápa tekintélyétől. Helyes, így kell felelnünk nekik; azonban milyen urat ismertek ti most el? Hamis urak uralma alól csak az igazi úr szabadíthatja fel az embert, a babona alól csak az igazi törvény. Aki „egyszerűen szabad” lett, az gazdátlanná vált s voltaképpen éppen ezzel lett igazán rabszolgává. Mert az ember akkor saját szenvedélyének, Énjének rabszolgája, pedig a leggonoszabb a zsarnokok között az én, vagy ahogyan a Biblia mondja ugyanezt: a bűn. Mert az uralkodó Én és a bűn pontosan ugyanaz. A bűnös ember az az ember, aki urául csak saját magát fogadja el.

Szabad. Valósággal szabad csak akkor lehet az ember, ha ettől az én-zsarnoktól, a bűntől megszabadult. Ez pedig csak úgy történhetik meg, hogy az Isten kapjuk urunknak. És Istent csak azáltal kapjuk meg urunknak,ha Jézus Krisztus megvált bennünket bűneinktől. Olcsóbban nem lehet. Jézus Krisztusból nem lehet lealkudni. Luther tudja, hogy mit akar azzal mondani, hogy jézus Krisztusnak keresztje az ár, melyet szabadságunkért fizetni kellett, Az Isten sem „adhatta olcsóbban”. Ezért mondja Pál apostol: Áron vétettek meg, ne legyetek azért embereknek szolgái. Ez a keresztyén ember szabadsága.

Pál mindig így nevezi magát: Jézuskrisztusnak szolgája. És az az ő szabadsága. Isten úgy teremtett bennünket, hogy nélküle nem, csak általa lehetünk szabadok, igazi emberek. Isten minket a vele való közösségre teremtett. Ez a közösség úgyszólván az emberi élet szubsztanciája, igazi tartalma. Ahol elszakadunk az istentől és a magunk lábán akarunk megállni, ott úgy járunk, mint az a példázatbeli fiú, aki így szólt az atyjához: atyám add ki az örökségemet – aztán elment messze idegenbe és nyomorúságba jutott. Isten nélkül az idegenbe és nyomorúságba jutunk. Elpusztítjuk azt az emberi szubsztanciát, amely éppen az Istennel való közösség és szeretet. Jézus Krisztus váltságmunkája, azonban, éppen, az, hogy bennünket, elveszetteket, visszavezet otthonunkba az Atyához. És ezzel a szabadságba.

Mert aki valóban csakugyan „Jézus Krisztus szolgája, az – amint Luther mondja—„hit által minden dolognak szabados ura és senkinek sincs alávetve”. Mentes a félelemtől- Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” A szabad az emberi tekintélyektől és uraságoktól, ment minden törvényeskedő betűhittől. Szabad a bűn terhétől, szabad a halálfélelemtől - mert Krisztus által övé a bűnbocsánat és az örök élet ígérete. Annak nem kell többé, mint s kegyes zsidónak, vagy katolikusnak száz meg száz törvényt betartania, hanem csak egyre kell ügyelnie, arra, hogy Istennél, az ő Atyjánál és uránál maradjon, akihez nem köti más, mint a gyermeki tisztelet és hálás szeretet. „Szeresd Istent, és aztán tégy, amit akarsz!”- így mondta Augusztinusz.

Azonban éppen amikor valaki félelme s szeretete által, a Jézus Krisztusban megnyert megváltásban vetett hálás hit által valóban szabaddá lett, az emberekkel is kapcsolatba kerül, de egészen új módon. Ezért folytatja Luther fent idézett mondatát azzal, hogy a „keresztyén ember a szeretet által minden dolgok szolgája és mindenkinek alája van vetve.” Aki a bűn rabszolgája, énének rabszolgája, az elszakadt az emberektől, és uralkodni akar felettük. Mindig sajátmagát kénytelen keresni. Az ilyen ember az Én-kór megszállottja. Akit azonban Isten Jézus Krisztus által ettől a legsúlyosabb betegségtől megszabadított és Isten szeretetébe beleállított, az már most szabad önmagától és szabad a többiek számára. Számára egyszerre fontossá válnak az emberek, fontossá lesz azoknak a nyomorúsága és java. Úgy együtt érez velük, úgy osztozik bánatuk s örömükben, mintha csak az ő bőrükben lenne. Az ilyen ember kész volna arra, hogy mindent, még az életét is odaadja a többieknek. Éppen az az emberi, ami most bukkant fel benne, miután az embertelen, a bűn eltűnt. Az emberek igazi szolgája lett - mint ahogy Jézus is az emberek szolgája volt.

Ez a szabadság, mely a legdicsőségesebb ebben a világban, nálunk persze még csak most kezdődik. Annál jobban növekszik, mennél inkább belenövünk az Isten-kötöttségbe, és annál jobban fogy, mennél inkább elszakadunk az Istentől. Ez csak a hit gyümölcse. Mert a hit nem más, minthogy az ember egészen és teljesen Isten tulajdonává lesz. Ilyen szabad örvendező emberekké akar Isten bennünket formálni evangéliuma által

DR. BRUNNER EMIL

A ZÜRICHI EGYETEM TANÁRA

blank