2011-10-12 11:12:08

AZ ÖRÖK ÉLETRŐL

            A magunk bölcsességével csak annyira jutunk, hogy mindennek meg kell halnia. Másra nem. Amit látunk, és naponként tapasztalunk, az az, hogy nincs semmi, ami tökéletes lenne. Ha kitekintünk a nagyvilágba, valami irtózat fog el bennünket. Mit jelent e kicsi földgolyó története ebben a végtelen világűrben, annak megszámlálhatatlan millió és millió naprendszerével, amelyek millió és millió év alatt állnak elő, s múlnak el? És mit jelent csak a földgolyó évmilliós történetében az emberiség párezer esztendős története? És az emberiség történetében, melyben mint egy kimeríthetetlen forrásból áramlanak elő a népek a látható életbe, hogy aztán újra eltűnjenek egy-egy rövid, néhány száz éves vendégjáték után, mit jelent itt a te kicsi életed hetven és „ha feljebb: nyolcvan” esztendejével? Van-e egyáltalán jelentősége? Nincs-, mondja nekünk a nagyvilág.

            Van, mondja Isten igéje, mindezeknek a napoknak és népeknek teremtője a te teremtőd. Ez a szörnyű nagy csillagvilág, melytől te eliszonyodol, nem a tulajdonképpeni világ. A népeknek ez a hullámzó élete- nem a tulajdonképpeni élet. Ez mind csak felszín. E mögött van egy másik élet, mely elő akar törni. Már egyszer előtört: Jézus Krisztusban, a feltámadottban és ismét elő akar törni mindannyiunk számára a feltámadásban. Ez a másik élet: az örök élet. Az örök élet nem egy végtelen folytatása ennek az életnek- az talán a pokol volna. Hanem az örökélet egész más élet, tudniillik isteni, nem világi, tökéletes, nem földi, igazi élet, s nem múlandó félélet.

            Az örök életet nem tudjuk elképzelni. Amit mi elképzelünk, az mindig földi, múlandó, és evilági. Örökéletről nem is tudhatnánk semmit, ha az meg nem jelent volna nekünk Jézus Krisztusban. Benne ismerjük meg, hogy az Isten bennünket ennek az örök életnek a számára teremtett. De, ha feltesszük magunknak a kérdést: mi hát az örökélet? Van-e értelme, hogy reá gondoljunk, ha még el sem tudjuk képzelni? A felelet így hangzik: Ez az az Istennél való élet, az Istenben való élet, sőt, a szeretet maga. Élet mind anélkül, ami halál és a bűn sajátossága. Éppen ezért szenvedés, fájdalom, félelem, gond, nyomorúság nélküli élet. Ha ezt tudjuk, az elég arra, hogy örvendezzünk ennek az örökéletnek.

            Ha ez az örök élet nem lenne, úgy ez a földi élet is elvesztené értelmét, célját, jelentőségét, komolyságát, és örömét. Semmi volna. Mert ami semmiben végződik, az maga is semmi. Hogy nem ezzel a semmivel végződik, hanem, hogy az örök élet vár reánk: éppen ez a Jézus Krisztusról szóló örömüzenet. Ő azért jött, hogy ezt az ígéretet, mint valami fényességet adja nekünk ebben a sötét világban. Keresztyén az az ember, aki Jézus Krisztus által bizonyossá lett erről az örökéletről. Mi célja az életnek? Erre sok felelet van. Az élet célja a hatalom, a vagyon, a becsület, az előrehaladás, a kultúra, stb. azonban, nem ez az igazi felelet. Ha csak ez a cél, ha csak erről van szó az életben, akkor, az éppenséggel semmi, mert hiszen minden a semmibe torkollik. Az igazi felelet így hangzik: Ennek az életnek a célja az örökélet. Az benne a rettentően komoly, hogy arról van szó, hogy vajon az ember ezt az örök életet megnyeri-e, vagy pedig elveszíti. Ilyen nagy dolog forog itt kockán- hogyan vetetted el kockáidat? Megnyered-e az örökéletet, vagy elveszíted azt? Hogyan nyeri hát el az ember az örök életet? „Mester, mit cselekedjem, hogy megnyerjem az örökéletet?” A Mester azt felelte: „Tartsd meg a parancsolatokat!” „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” Erre az volt a felelet: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban!” Melyik felelet hát az igazi? A kettő ugyanaz: légy Isten gyermekévé, arról volt szó ebben az egész könyvben. Isten gyermeke azonban – így mondja ezt nekünk az Írás-az örökélet örököse.

            A halál ennek az életnek itt véget vet. Mindannyian meghalunk egyszer. Senki sem tudja, hogy vajon nem holnap kerül-e rá a sor.

DR. BRUNNER EMIL

A ZÜRICHI EGYETEM TANÁRA

blank